Románia az ukrajnai háború után területrablást akar végrehajtani

Akárhogy is nézzük, szintet lépett az a politikai közbeszéd, amely Ukrajna háború utáni sorsát vetíti előre. Hosszú ideig Európában a határmódosítás ügye tabu témának számított. Alig van példa arra, hogy felelős politikus felvetette volna az államhatárok megváltoztatásának ügyét. Koszovó 2008-as, Szerbiából való egyoldalú kiszakadása vetette fel első ízben komolyan a határrevízió ügyét.

Az ukrajnai háború kirobbanása óta egyre gyakrabban vetődik fel a politikai közbeszédben a határok mozdíthatatlansága elvének elvetése. Most éppen Ukrajna esetében, már többször is konkrétan előkerült a hadban álló ország határainak módosítása.

Nevezetesen arról van szó, hogy Nyugat-Ukrajnát levágnák az ország többi részétől, és a legújabb orosz tervek szerint e területen négy ország, Lengyelország, Szlovákia, Magyarország – hazánk Kárpátalját szerezhetné meg – és Románia osztozna. Mind ez idáig elsősorban Dmitrij Medvegyev állt elő az Ukrajnát felosztó különböző tervekkel. Az Orosz Biztonsági Tanács elnökhelyettese térképen már fel is darabolta a harcokban alaposan megtépázott országot, amelyből csak Kijev és környéke maradna meg mint Ukrajna jogutód állama. A többi területen a fenti négy országon kívül természetesen Oroszország is osztozna.

A politikai közbeszéd szintlépésének egyik jele, hogy most Szergej Nariskin tette nyilvánossá elképzelését a jövő Ukrajnájáról. Nariskin az egyik legmegbízhatóbb és legfontosabb szövetségese Vlagyimir Putyinnak.

Szergej Nariskin nem akárki, ő az orosz titkosszolgálatok külföldi hírszerzését koordináló ügynökség vezetője. A 70 éves kémfőnök előtte a Külügyi Hírszerző Szolgálat igazgatója volt. Az Ukrajnát érintő területvesztés kapcsán a hírszerző „szál” azért is érdekes, mert Zelenszkij az Associated Pressnek adott interjúban arról beszélt, hogy Ukrajna az ígéretek ellenére sem kapta meg időben a nagy hatótávolságú fegyvereket és a Patriot légvédelmi rendszereket.

Az ukrán elnök szerint a nyugati hírszerzés figyelmeztetései miatt hosszas egyeztetésekre volt szükség, hogy egyáltalán használatba vehessék ezeket az eszközöket orosz katonai célpontok ellen. Zelenszkij úgy látja, hogy a nyugati és az orosz hírszerzés között létezhet egyfajta titkos megállapodás, amely befolyásolja Ukrajna védelmi lehetőségeit. Aztán az elnök csak kijött a farbával, vagyis „a döntések késleltetése ukrán területveszteségekhez vezetett”.

Csak eljutottunk a területi kérdéshez, mert az feltételezhető, hogy az oroszok a háború után a megszállt területeket meg akarják tartani. Tehát két új elem is van az elmondottakban, az egyik: az orosz hírszerzés, amelyről tudjuk, hogy a háttérben befolyást gyakorol a Kreml döntéseire, nyíltan politikai szerepet vállalt, kilépett a színfalak mögül és a „főszereplő” oldalára állt.

Mindez elsősorban Románia összefüggésében lehet figyelemkeltő. Nem azért, mert bárkinek is illúziója lehet afelől, hogy Bukarest szívesen beszállna-e egy területszerzési nemzetközi „játékba”. Hanem azért, mert Calin Georgescu, aki megnyerte az érvénytelenített elnökválasztás első fordulóját, szintén az oroszok oldalára állt, és mi sem természetesebb, mint hogy Ukrajna területi felosztása mellett kardoskodott.

Mielőtt még a részletekbe belemennénk, meg kell jegyezni, hogy Georgescu a választási kampányában szélsőséges soviniszta és magyarellenes kijelentéseket tett, és a már említett érvénytelenített tavaly év végi elnökválasztás első fordulóját 23 százalékkal nyerte meg. Ez már önmagában is érdekfeszítő, az viszont még inkább, hogy soviniszta programja felülírta a román társadalomban meglévő oroszellenességet.

Oroszország és Románia között ugyanis történelmi ellentét van, amely a román állam 1862-es létrejötte óta napjainkig fennáll. Georgescu mégis oroszbarát húrokat is pengetett választási kampányában, ami merőben szokatlan a román közéletben. Georgescu a 2020-as romániai parlamenti választásokon a szélsőségesen soviniszta, magyarellenes Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) miniszterelnök-jelöltje volt, majd 2022-ben kilépett a pártból, hogy a politikai szférában független köztársaságielnök-jelöltnek „adhassa” el magát.

Az AUR célja az összes román egyesítése Romániában és a románok lakta szomszédos területeken, valamint a román diaszpóra támogatása más országokban. Az AUR 2020-ban elítélte a román kormány érdektelenségét a Szerbiában és Ukrajnában élő román kisebbség jogait illetően, és azt ígérte, hogy teljes mértékben támogatni fogja külhoni nemzettársaikat.

Az Adevarul román napilap közölt egy interjút Georgescuval, aki, úgy is, mint lehetséges köztársasági elnök, nyíltan megosztotta területrablási gondolatait.

Georgescu azzal kezdte, hogy megkérdőjelezte az ukrán állam létezését – annak ellenére, hogy Románia 1997-ben elismerte Ukrajna határait – azt állítva, hogy az „egy kitalált állam, nem is létezik”.

A legmagasabb román közjogi méltóságra pályázó politikus kifejezte „érdeklődését” Észak-Bukovina – történelmi terület Ukrajna és Románia között –, Bugeac – a Fekete-tenger és Moldova közötti terület – és Észak-Máramaros – a partiumi Máramaros megye Ukrajnához tartozó északi része – iránt. Georgescu ezeket a területeket Románia részének tekintette.

Azzal folytatta, hogy „változik a világ. A határok is változni fognak”. Majd hozzátette: az egykori Kárpátalján van még magyar terület.

Arra a kérdésre, hogy „fogadna-e a területek felosztására”, Georgescu habozás nélkül válaszolt: „Száz százalékban ez lesz. Nos, nincs más választásuk! Ilyen nem létezik. Ez az út elkerülhetetlen.” Georgescu továbbra is ragaszkodott a követelt területek „történelmi” jellegéhez”, erre alapozta Romániához való csatolásuk igényét.