Magyar Péter alternatív valósága már megint erősebb a tényeknél
Magyar Péter valószínűleg már alig várta, hogy gratulálhasson Manfred Weber CDU-s elvtársainak a „nagy” hazai győzelmükhöz. De persze nem bírta ki – bár jobban tette volna –, hogy ne szúrjon oda az Alternatíva Németországért (AfD) pártnak, amely története során most érte el a legjobb eredményét a német választásokon.
Egy választás eredményét sokféleképpen lehet elemezni, de a tények attól még tények maradnak, és hiába próbálja valaki elferdíteni őket, attól még nem változnak meg. Magyar Péter pedig rendre elköveti ezt a hibát, vagy talán nem is akar belőle kimászni. Miután gratulált Friedrich Merznek, a CDU kancellárjelöltjének, kijelentette:
„Emiatt is kiemelten fontos számunkra, hogy Európa legerősebb gazdasága újra talpra álljon, és hogy a kereszténydemokraták által vezetett kormány újra biztonságos hellyé tegye és fejlődő pályára állítsa Németországot.”
A gond csak az, hogy a CDU már régen szakított azzal a kereszténydemokrata értékrenddel, amelyet egykor képviselt. Folyamatosan tolódott balra, míg végül a migráció szabadjára engedésével teljesen elárulta egykori alapelveit. Ennek következményeként a párt egy hatalmas politikai katyvasszá vált, amelyben már csak ígéretek maradtak – amiket Magyar Péternek igazán ismernie kellene. A CDU nagy fordulatot ígér több területen, például a migráció és a gazdaságpolitika terén, de egy baloldali koalíciós partnerrel ezt végrehajtani finoman szólva sem lesz egyszerű. De egyáltalán hihetünk Merznek, aki nemrég ezt mondta?
„Németországnak nyitottnak kell maradnia. Szükségünk van arra, hogy az emberek Németországba jöjjenek. Képzeld el, ha mindazok, akik ma Németországban élnek és migráns hátterűek, 24 órára abbahagynák a munkát: Németországban már semmi sem működne.”
Ez lenne az az éles váltás, amelyet Magyar Péter elhisz? Ez alapján nem úgy tűnik, hogy Németország új vezetése gyökeresen változtatni akarna a jelenlegi folyamatokon.
De Magyart ez sem zavarja. Ő már nemcsak a lengyelekkel, hanem a német kormánnyal való együttműködésre is készen áll.
„A leendő TISZA-kormány kész a közös munkára Friedrich Merz leendő kormányával a még szorosabb német-magyar kapcsolatokért és egy megerősödő Európáért.”
Hát, minek is egyáltalán választás Magyarországon? Ha a TISZA eldöntötte, hogy győzni fog és kormányt alakít, akkor úgy is lesz. Az ellenzék is ezt hajtogatta korábban, aztán láttuk, mire mentek vele. De hát ők a demokrácia és a jogállamiság bajnokai, így nekik már előre is ki lehet osztani a győzelmet. És ha esetleg nem sikerül, mindig ott van a választási csalás emlegetése vagy az utcai zavargások szítása, mint menekülőút.
Magyar Péter végül így zárta a gondolatmenetét:
„Orbán szövetségese, az AfD nem meglepő módon azokon a területeken szerepelt kiemelkedően, ahol korábban a kommunista utódpárt volt erős. A kommunista nem vész el, csak átalakul. De ezt Orbán elvtárs pontosan tudja.”
Teljesen mindegy, hogy az AfD most érte el története legjobb eredményét és a második helyen végzett a német választásokon – ez Magyar Pétert egyáltalán nem érdekli. Ahogyan az sem, hogy míg a CDU sodródik a baloldal felé, az AfD az egyetlen párt, amely érdemben reagált a német társadalom segélykiáltására. Az AfD számára ez a tartományi választás csak egy állomás, a szövetségi választások újabb lehetőséget jelentenek arra, hogy megerősítsék helyüket a német politikában.
Magyar Péter magyarázata azonban sántít, hiszen néhány évvel ezelőtt a keleti tartományokban még a CDU/CSU is magasabb támogatottságot ért el, mint az AfD. Vajon erre is azt mondaná, hogy „a kommunista nem vész el, csak átalakul”? Magyar pontosan tudja, hogy a politikai átalakulás gyorsan végbemehet – hiszen ő maga is ennek egyik legjobb példája, ahogyan belpolitikai fordulatai és az Európai Parlamentben elfoglalt helyzete is mutatja. Magyar gondolkodása tökéletesen illeszkedik abba a politikai fősodorba, amely a CDU vezetésével egyre balra tolja az Európai Néppártot. A nyilatkozatai azt is bizonyítják, hogy képtelen vagy nem hajlandó megérteni a társadalmi folyamatokat. A német választók akaratának felismerése nem igényel különösebb politikai zsenialitást, de Magyar számára mégis túlságosan bonyolult feladatnak tűnik – ezért inkább marad a kommunistázásnál és a propagandisztikus lózungok puffogtatásánál.
Pesti Srácok nyomán