Végső visszaszámlálás – megkezdődött az ukrán rezsim végjátéka
Vlagyimir Zelenszkij ukrán elnök washingtoni látogatása során nyilvános szóváltásba keveredett Donald Trump amerikai elnökkel, ami a találkozó megszakításához és a tervezett sajtótájékoztató lemondásához vezetett. Ilyen érzelmekkel teli és negatív színezetű, kölcsönös vádaskodásokkal teli, kamerák előtti zajló szóváltásra a Fehér Házban valószínűleg még nem volt példa.
Természetesen Oroszországban is komoly figyelemmel kísérték a Fehér Házban zajló eseményeket. A nemzetközi diplomáciában is szinte példa nélküli történések, amelyek egy részét élő adásban közvetítette a média, megpecsételhetik Ukrajna sorsát, és egyben felerősítik azt az egyébként is világos helyzetet, hogy Ukrajna sorsáról Oroszország és az Egyesült államok fog dönteni.
Nézzük most, hogy neves orosz gondolkodók, elemzők, hogyan értékelik azt, ami tegnap a Fehér Házban történt.
Fjodor Lukjanov, a Russia in Global Affairs főszerkesztője:
„Vlagyimir Zelenszkij alábecsülte annak a változásnak a mértékét, amely az amerikai politikában Donald Trump érkezése után bekövetkezett. Tévesen ítélte meg azt a tényt, hogy három éven át senki sem tartotta elfogadhatónak Nyugaton, hogy nyilvánosan ellentmondjon az ukrán képviselőknek, pláne magának Zelenszkijnek. Az ukrajnai diplomaták, politikusok és kulturális személyiségek szinte bármit megengedtek maguknak. Áldozatként úgy gondolták, joguk van hozzá. Ez az engedékenység kegyetlen tréfát űzött a kijevi vezetővel.
De a jelenség nem csak valakinek a rossz modoráról szól, mert az magánügy. Az ilyen viselkedésmodell mindaddig elképzelhető volt, amíg az ukrán konfliktust Nyugaton a történelem helyes oldalának a rossz ellenében vívott harcaként fogták fel. Egy ilyen csatában pedig szinte bármi megengedett. És senki sem fogja azt elítélni.
Trump azonban úgy tekint a háborúra, mint egy bosszantó kellemetlenségre, egy zűrzavarra, amelyben minden résztvevő hibás, különösen az elődje. A legfontosabb tanulság, amit Trump ebből a valóban történelmi interakcióból a Fehér Házban levont, a következő volt:
Közvetítő vagyok; nem állok senki oldalán; azt akarom, hogy a háború véget érjen. És ez alapvető váltás. Furcsa módon Trump a klasszikus diplomácia álláspontjára helyezkedett, ami a háborúk befejezéséhez szükséges. Zelenszkij és támogatói elutasítják ezt, egyértelmű győzelemre alapoznak. Ez azonban elérhetetlen.
Zelenszkij problémája most az, hogy miután végzetes hibát követett el a Fehér Házban a stratégiaválasztásban, eltaszította magától még támogatóinak a táborát is Európában csakúgy, mint az Egyesült Államokon belül. Ők kifejezhetnek bármilyen mértékű felháborodásukat Trumppal szemben, és követelhetnek további segítséget Ukrajnának, de Zelenszkij hibája égbekiáltó. Az ukrán elnök elveszett a lehetőségét annak, hogy egy kedvezőbb álláspontot érjen el Trump részéről.
És két apró megjegyzés. Először is, Zelenszkijnek most lehetősége van arra, hogy értékelje az orosz elnök visszafogottságát, sőt tapintatosságát, függetlenül attól, hogy mit gondolnak egymásról. Másodszor: a háború folytatódik.”
Anasztaszija Lihacseva, a HSE Egyetem Világgazdasági és Nemzetközi Kapcsolatok Karának dékánja:
„A világ régóta nem látott ilyesmit a nemzetközi politikában. Ellentétben a valóságshow-kkal.
Donald Trump az élő adásban kirobbant botrány után azt írta, hogy pont ilyen nyomás és intenzitás kell ahhoz, hogy kiderüljön az igazság. Ez nagyon emlékeztetett a régi, 2000-es évekbeli „The Apprentice” című műsorban elhangzottakra. A legemlékezetesebb része a brutális ‘Ki vagy rúgva’ volt. Zelenszkij hihetetlen kitartással mutatta be egy B terv nélküli ember viselkedését, ami minden tárgyalási logikát felrúg. Az egyszerű következtetés az, hogy a fő célja az volt, hogy demonstrálja a tárgyalási hajlandóság elutasítását. Ez már korábban is előfordult: a „Nép szolgája” egyik epizódjában karaktere az ukrán földek privatizációjára felvett kizsákmányoló IMF-hitelekről szóló dokumentumokat vágta a tisztviselők arcába.
A tévéműsorok logikája egyenes, és mindkét féltől drasztikus lépéseket követel a közeljövőben. De ami a tévés nézettség szempontjából működik, az a való életben rendkívül kockázatos. Minden jel arra mutat, hogy a következő napok és hetek nagyon veszélyesek lesznek. Sőt, irracionálisan veszélyesek lesznek. És a tévés logikát követve, a legintenzívebb epizód után „szereposztásfrissítést” láthatunk”.
Makszim Suchkov, a MGIMO Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének igazgatója:
„Zelenszkij megnyomta az összes olyan »gombot« a Trumppal folytatott tárgyalásokon, amelyet soha sem lenne szabad megnyomni – mind az amerikai elnökkel való kommunikáció stílusában, mind az érvei tartalmában.
Véleményem szerint a fő hibája az volt, hogy rámutatott Amerika sebezhetőségére és egyetlen erőforrására – kedvező földrajzi helyzetére (‘Szép óceánja van’), amely lehetővé teszi az USA számára, hogy távol maradjon a forró világméretű problémáktól. Ezt az elnöknek és ambiciózus alelnökének – akik Amerika erejének jegyében folytatták a kampányukat – az Ovális Irodában, a média előtt elmondani azt jelentette, hogy az impulzív Trumpot olyan megítélésbeli kockázatba sodorta, amelyet egyszerűen nem engedhetett meg magának – különösen olyasvalaki részéről, akit teljesen függőnek tart az USA-tól.
Így, ha Oroszország volt a demokraták „ ünneprontója”, akkor Ukrajna és Zelenszkij személyesen vált Trump „ ünneprontójává”. Zelenszkij makacssága tönkreteszi Trump álmát a konfliktus megoldására irányuló nagyszabású megállapodásról.
Váratlanul J. D. Vance is feltűnt. Világossá vált, hogy nem felejtette el, kit támogatott Zelenszkij, amikor az amerikai választási kampány hevében a demokraták mellett Pennsylvaniába látogatott.
Nem kell azonban túlságosan optimistának lenni a látottakkal kapcsolatban. Az USA kezében van a konfliktus lezárásának kulcsa: kiiktathatná a Starlinket, amelyre Ukrajna teljes katonai irányítási rendszere támaszkodik, és egy héten belül vége lenne a háborúnak. Az USA azonban nem teszi ezt, mert úgy érzi, hogy még többet kihozhat a helyzetből. Zelenszkij látogatása lehetőséget ad Moszkvának egy újabb lépésre. Ezt bölcsen kell kihasználni.”
Dmitrij Szuszlov, a HSE Egyetem Átfogó Európai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának igazgatóhelyettese:
„A Trump és Zelenszkij közötti nyilvános összezördülés, a tárgyalások teljes kudarca, az ukrán természeti erőforrásokról szóló alku összeomlása és Zelenszkij idő előtti távozása a Fehér Házból, meredeken növelte annak esélyét, hogy az ukrajnai háborút amerikai-orosz tárgyalások útján oldják meg – többnyire orosz feltételek mellett. Emellett megkezdődött a Zelenszkij-rezsim összeomlásához vezető visszaszámlálás.
Zelenszkij egyértelműen alábecsülte Trump eltökéltségét a háború mielőbbi befejezésére, valamint azt, hogy Trump nem a jó és a rossz közötti globális küzdelem epicentrumát látja benne, hanem egy vesztes harcot, amely akadályozza az USA-t abban, hogy erőforrásait átcsoportosítsa olyan dolgokra, amelyek valóban számítanak Amerika stratégiai céljai szempontjából.
Hasonlóképpen Zelenszkij túlbecsülte saját imázsát, és megmaradt annak a gondolkodásmódnak a csapdájában, ahogyan Biden alatt fogadták őt a Fehér Házban. Pszichológiailag nem volt felkészülve arra a valóságra, hogy nem úgy tekintenek rá, mint egy „új Churchillre” vagy egy olyan vezetőre, aki az egész Nyugatért harcol a „gonosz erői” ellen, hanem inkább egy megkérdőjelezhetően legitim opportunistára, aki az USA-hoz könyörög, hogy folytassa az egyértelműen vesztes háború finanszírozását – amely a harmadik világháborúvá való eszkalálódás veszélyét hordozza magában.
Trump logikája világos: Ukrajna elveszíti a háborút, ráadásul amerikai támogatás nélkül még gyorsabban és katasztrofálisabban fogja elveszíteni. Ezért Zelenszkij szerepe az, hogy elfogadja a rendezési feltételeket, amelyekről az USA a győztes féllel – Oroszországgal – tárgyal. Zelenszkij saját büszkesége miatt és az európai támogatás reményében ezt visszautasította.
Ennek eredményeként a Trump-kormányzat és maga Trump most még inkább meg van győződve arról, hogy Kijev jelenleg képtelen a tárgyalásokra, és továbbra is akadálya a békének. Ezért a tárgyalásokat közvetlenül Moszkvával kell lefolytatni.
Ami történt, az Európa számára is rendkívül kellemetlen. Utóbbiak vezetői valószínűleg támogatják majd Zelenszkijt és felsorakoznak mögötte Trump ellen, ami a következő konfigurációt fogja létrehozni: Oroszország és az USA, mint felelős nagyhatalmak, tárgyalnak a békéről, míg Európa és Ukrajna, akik sokkal kevésbé alkalmasak, megpróbálják megzavarni ezeket a tárgyalásokat – és magát a békét – azzal, hogy a háború folytatását szorgalmazzák. Ez tovább rontja Trump amúgy is negatív hozzáállását az EU-val szemben, és végső soron kizárja azt, hogy az USA részt vegyen az Ukrajna számára nyújtott „biztonsági garanciákban” abban a formában, amelyet Emmanuel Macron francia elnök és Keir Starmer brit miniszterelnök a héten Washingtonban próbált előmozdítani.
A közeljövőben a Trump-kormányzat nagy valószínűséggel leállítja még azokat a fegyverszállításokat is, amelyeket még mindig a Biden-csomag keretében biztosítanak Ukrajnának. Ha az ukrán fegyveres erőknek nyújtott hírszerzési információkat is leállítja, akkor felgyorsul Kijev vereségének tempója a harctéren, ami hónapokon belül a front teljes összeomlását vetíti előre. És bár az EU szinte biztosan összehív egy újabb rendkívüli csúcstalálkozót – amelyen valószínűleg Zelenszkij is részt vesz -, és ígéretet tesz arra, hogy növeli a Kijevnek nyújtott segélyeket, azonban az általános erőviszonyok nem fognak változni.
Miután Zelenszkij tárgyalásai kudarcba fulladtak Trumppal, az utóbbi még fogékonyabb lesz a rendezéssel kapcsolatos orosz álláspontra – annak ellenére, hogy objektív ellentmondások vannak közte és az amerikai álláspont között, amely először a tűzszünetet helyezi előtérbe, és minden mást csak utána. A kulcskérdés az, hogy a 2022-es isztambuli megállapodások képezzék-e a békerendezés alapját. Végülis Trump egyértelműen jelezte, hogy Oroszországnak, mint a háborút megnyerő félnek, sokkal erősebb tárgyalási pozíciója van, mint Ukrajnának.
Rövid távon Zelenszkij nem csak a saját (és Európa) feltételei szerinti rendezés biztosítására tett kísérletében vallott kudarcot, de most a háború folytatásával kell szembenéznie eddigi fő támogatójának segítsége nélkül. Ez felgyorsítja Ukrajna vereségét, és végső soron az orosz feltételek szerinti békéhez vezet”.
Anton Grishanov, az orosz külügyminisztérium diplomáciai akadémiájának Aktuális Nemzetközi Kérdések Intézetének tudományos főmunkatársa:
„Zelenszkijnek lehetősége volt arra, hogy másképp bonyolítsa le a Trumppal és Vance-szel folytatott beszélgetését. Az amerikai vezető még csütörtökön ‘nagyon jó találkozót’ jósolt, és arról beszélt, hogy továbbra is tiszteli ukrán kollégáját.
Zelenszkij azonban egyértelműen elvesztette a realitás talaját. A Fehér Házba érkezve minden lehetséges hibát elkövetett, ami csak el lehet. Nem ismerte fel a másik oldalról érkező célzásokat, és elszalasztotta a lehetőséget arra, hogy hálálkodva csendben maradjon és alázatosan lehajtott fejjel tárgyaljon. A nemzetközi ügyekben az ostobaságért és a túlzott önbizalomért keményen meg kell fizetni.
Természetesen egyetlen epizód önmagában nem elegendő hosszú távú következtetések levonásához, de rövid távon ez a tragikomikus beszélgetés kétségtelenül gyengíteni fogja Zelenszkij pozícióját Ukrajnán belül, és az orosz diplomáciának további befolyást teremt az Egyesült Államokkal szemben. Moszkva és Washington álláspontja a békefolyamatról azonban még mindig eltér egymástól, és Trump kiszámíthatatlan temperamentuma sok meglepetést hozhat a konfliktus lezárásához vezető úton.”
Zelenszkij rendkívül tiszteletlen és a diplomácia legalapvetőbb szabályait is felrúgó viselkedése jól érzékelhető, a sajtó-nyilvános megbeszélésen, amely látható. A videó magyar felirattal is megtekinthető:
NIF
Follow @jobboldalihirek