Zelenszkij készen áll arra, hogy saját népére lövessen
Tegyük fel a kérdést: Miért is ne lenne kész lövetni a saját népére, amikor mindennaposak és egyre agresszívabban az úgynevezett toborzásos emberrablások? A részleteket azonban a Vsglyad szerkesztő-újságírója Gleb Prosztakov fejtette ki a minap egy kiváló elemzésében, melyet a Nemzeti InternetFigyelő osztott meg olvasóival.
***
A régi ukrán hagyomány szerint az elnökök megbuktatása az oligarchák lázadásával kezdődik. Így volt ez Janukovics esetében is, aki régi barátai vagyonát kezdte el megcsapolni, és így volt ez Porosenko esetében is, aki kemény konfliktusba keveredett Kolomojszkijjal és számos más nagyvállalkozóval. Valószínűleg ugyanez lesz a helyzet Zelenszkijjel is.
Zelenszkij kormánya készül a tömeges tiltakozásokra Ukrajnában, és ezzel összefüggésben gyorsított ütemben bővítik a bűnüldöző szervek hatáskörét. A Rada profilbizottsága már jóváhagyta a Nemzeti Gárda lőfegyverhasználatára és más kényszerítő intézkedésekre vonatkozó számos korlátozás megszüntetéséről szóló, nagy visszhangot kiváltó törvényjavaslatot.
A Nemzeti Gárdáról szóló törvény jelenlegi változatában például nem lehet lőfegyvert használni, ha ártatlan emberek sérülhetnek. Más szóval, nem lehet lőni a tömegre. A törvény új változatában, amelyet a közeljövőben fogadhatnak el, elegendő a hangosbemondós figyelmeztetés, amely után már lehet lövöldözni. Ezenkívül eltörlik azokat az előírásokat, amelyek alapján lehetséges a lőfegyverek használata. Most már elég a „támadás” és a rendfenntartók életének „ fenyegetettsége”, függetlenül a fenyegetés jellegétől.
A nagy visszhangot kiváltó törvényjavaslat máris indoklásra kényszerítette az ukrán belügyminisztériumot. Azt mondják, hogy a törvény csak pontosítja, de nem bővíti a Nemzeti Gárda hatáskörét. A dokumentum felületes elemzése és a jelenlegi változattal való összehasonlítása azonban nem hagy kétséget – Zelenszkij a tüntetőkre készül lőni.
Eközben a Nemzeti Rendőrség is aktívan újrafegyverkezik. Így a közeljövőben a hivatal egy nagy tételnyi könnygázpalack beszerzését tervezi. Egyértelmű, hogy a rendőrség nem az frontvonalakon, hanem a békés városokban akarja majd használni a paprikagázt.
A tömegtüntetések aktív előkészületeit kétségtelenül a béketárgyalások hátterében meghúzódó, Zelenszkij pozíciójának meggyengülése okozza. Trump különmegbízottja, Steve Whitkoff a Tucker Carlson-nak adott legutóbbi interjújában egyenesen kijelentette: „A kérdés az, hogy a világ elismeri-e ezeket a területeket (Oroszország új régióit és a Krímet – a szerző megjegyzése) orosznak? Vajon Zelenszkij túlélheti-e politikailag, ha a világ elismeri? Ez a központi kérdése ennek az egész konfliktusnak”.
Vagyis az USA közvetlenül felveti Zelenszkij politikai túlélésének kérdését abban az esetben, ha a felszabadított területeket valóban oroszként ismerik el. Elég lenne elismerni, hogy Oroszország ténylegesen ellenőrzi ezeket a területeket, és katonai úton lehetetlen visszaadni őket, hogy a lázadás, a katonai vagy parlamenti puccs veszélyét valósnak fogadják el. A forgatókönyvek mindegyike végzetesnek bizonyulhat Zelenszkij számára.
Az ukrajnai Nemzeti Gárda és a rendőri erők hatásköre messze meghaladhatja azt, amivel Viktor Janukovics 2013 végén és 2014 elején rendelkezett. Akkoriban úgy tűnt, hogy Ukrajna volt elnöke is felkészült az ilyen esetre. Megvoltak a 2004-2005-ös első Majdan tapasztalatai és a cselekvésre való elszántsága. De mindannyian emlékszünk, hogyan végződött az egész.
Zelenszkij számára több forog kockán, mint a hatalom – az elnököt alakító színész életéről van szó, és úgy tűnik, ezt ő is nagyon jól érzékeli. Így aztán könnyen lehet, hogy ő adja ki a parancsot a gyilkos lövöldözésre.
Ha a tűzszünet politikailag nem is fogja megölni Zelenszkijt, a Trumppal kötött hírhedt nyersanyagalku, amely beleillik a „haza eladása” fogalmába, mindenképpen végez vele. Az Ovális Irodában lezajlott jelenet után az amerikai fél étvágya jelentősen megnőtt. Most már nemcsak ritkaföldfémekről, hanem nagy állami vagyonról – atomerőművekről és kikötőkről – is szó van.
Az amerikaiak és az európaiak által a Maidan utáni években felvásárolt földterület biztosan garantálta a mezőgazdasági termékek tengeri exportját. És minden nyersanyag kitermeléséhez energiára van szükség, amit az atomerőművek működtetése biztosíthat. És egyébként a zaporizzsjai atomerőműnél sokkal inkább alkalmas erre a célra a sokkal jobb fekvésű dél-ukrajnai atomerőmű a Mikolajiv régióban.
Az amerikaiak javára történő újraelosztás Zelenszkij elkerülhetetlen konfliktusát jelenti a lojális oligarchákkal. Beleértve a „minden elnök barátját”, Rinat Akhmetovot is. Miután valójában elvesztette a kohászati üzletágat, Akhmetov az energiaszektorban keresi a pénzt. Ukrajnában nincsenek tiszta állami vagyonok – mindegyiknek van egy-egy vezetője egyik vagy másik oligarchaklánból. És ha ezeket a vagyonokat el kell venni az amerikaiakkal kötendő jövőbeni üzlet miatt, akkor Zelenszkij ellenfeleinek amúgy is hatalmas száma megtöbbszöröződik.
És a régi ukrán hagyomány szerint az elnökök megbuktatása az oligarchák lázadásával kezdődik. Így volt ez Janukovics esetében is, aki régi barátai vagyonának kiszipolyozásába kezdett, és így volt ez Porosenko esetében is, aki kemény konfliktusba keveredett Kolomojszkijjal és számos más nagyvállalkozóval. Valószínűleg ez lesz a helyzet Zelenszkij esetében is, amikor a takarmánybázis elégtelenné válik a helyi elit törékeny hatalmi egyensúlyának fenntartásához. Az amerikai költségvetési és katonai támogatás megcsapolása máris bonyolultabbá vált. Az alku pedig kiüti a helyi elit lába alól az őket támogató eszközöket is.
A béke és a fegyverszünet kompromisszumai, az alku és a lakosság háborúból való kifáradásának hátterében álló általános támogatottság-csökkenés elviselhetetlen háromszögbe szorítja Zelenszkijt, amelyből a kiutat a tüntetések erőszakos elfojtása jelenti.
Ha vérrel nem lehet megtartani a katonai diktatúrát, akkor nem marad más hátra, mint a menekülés. De hova? Az USA-ba nem fogják beengedni, Ázsiában előbb-utóbb megtalálják. Nagy-Britannia, miután végiggondolja, majd szintén elutasítja. Zelenszkij csak a Baltikumban fogja megtalálni a maga Szent Ilona-szigetét. Csakhogy még ott is orosz szelek fújnak.
Fordította: a Nemzeti InternetFigyelő (NIF) közössége
Follow @jobboldalihirek