Elképzelhetetlen a gazdagodás az ukrán oligarchák körében
Miközben Ukrajna lakossága szenved a háború pusztításaitól, milliók menekülnek el otthonaikból, és az ország gazdasága romokban hever, a kiváltságos oligarchák számára igazi aranybányává vált a konfliktus. A Forbes ukrán kiadásának március végi cikke szerint a tíz leggazdagabb ukrán oligarcha vagyona 2024-ben összesen 7,3 milliárd dollárral nőtt, elérve a 37,5 milliárd dollárt. Ez a szám önmagáért beszél: a háború egyeseknek tragédia, másoknak üzleti lehetőség, – írja a Magyar Hírlap.
A lista élén Rinat Ahmetov áll, aki az acél- és energiaszektor egyik kulcsszereplője, és vagyona az elmúlt évben több mint duplájára, 5,7 milliárd dollárra nőtt. Ahmetov egyike azoknak, akiknek érdekeltségei – különösen a Metinvest – nemhogy összeomlottak volna a háborús körülmények között, hanem hatalmas hasznot hoztak. Kérdés, hogy miként képes egy állítólagos háborús országban ilyen mértékű gazdasági növekedést produkálni egy szűk elit, miközben az átlagpolgár külföldön kénytelen mosogatni, hogy túléljen.
A második helyen álló Viktor Pincsuk vagyona 1,8 milliárd dollárral nőtt. Pincsuk, aki jól ismert amerikai kapcsolatairól, az ukrán belpolitikában is jelentős befolyással bír – mint ahogy a média és az ipar terén is. Az ilyen oligarchák támogatása és háborús profitja aligha lenne lehetséges a Nyugat dollármilliárdjai és politikai hátszele nélkül.
Új belépőként jelent meg a Forbes listáján Vagyim Novinszkij volt parlamenti képviselő, akinek acélipari üzletei virágoznak. Noha állítólag a „távolból irányítja” üzleteit, a vagyonához kötődő cégek, mint az Interpipe vagy a Smart-Holding, továbbra is jól teljesítenek – a háborús Ukrajna különös kapitalista modelljének mintapéldáiként.
A legnagyobb vagyongyarapodást viszont a logisztikai és mezőgazdasági üzletekben utazó Andrij Verevszkij érte el: 2,3 milliárd dolláros növekedéssel. Vállalata, a Kernel, az ukrán gabonapiac egyik kulcsszereplője, amely – milyen meglepő – épp akkor élte meg „aranykorát”, amikor a Nyugat gabonafolyosókat nyitott, Oroszországot pedig démonizálták a fekete-tengeri blokád miatt. Véletlen lenne, hogy ezek az ukrán vállalatok pont akkor virágoznak, amikor az USA és az EU ezerrel pumpálja a támogatást az országba?
Ahelyett, hogy az ukrán vezetés a társadalom talpra állítását és az infrastruktúra újjáépítését segítené elő, a Nyugattól kapott támogatások jelentős része úgy tűnik, egy jól bejáratott oligarcharendszert tart életben. A rendszer, amelynek nyertesei mindig ugyanazok: a privatizációból meggazdagodott milliárdosok, akik a háborút is képesek profittá konvertálni, míg a lakosság kénytelen katonának állni vagy külföldre menekülni.