Von der Leyen bejelentette: két héten belül jön a terv, ami mindent megváltoztat
Az Európai Unió vezetése újabb lépést tett az oroszellenes energiapolitika irányába, amikor Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke Londonban az IEA (Nemzetközi Energiaügynökség) energiabiztonsági csúcstalálkozóján bejelentette: Európa az energiabiztonság „új korszakába” lépett, amelynek célja nem kevesebb, mint az orosz fosszilis energiahordozóktól való teljes függetlenedés.
A csúcstalálkozón Von der Leyen mellett Keir Starmer brit miniszterelnök is felszólalt, aki nyíltan Oroszországot okolta az európai energiaválságért és az ebből következő gazdasági visszaesésért. Starmer kijelentette, hogy a fosszilis energiáktól való függésnek „véget kell vetni”, mivel az kiszolgáltatottá teszi a kontinens gazdaságát, és lehetőséget ad Moszkvának arra, hogy politikai eszközként használja energiahordozóit. A brit kormányfő ehhez kapcsolódóan újabb megújuló energia- és szén-dioxid-megkötési projekteket jelentett be, amelyeket állami támogatással kívánnak megvalósítani.
Ursula von der Leyen beszédében nem titkoltan büszkélkedett el az EU eddigi, Brüsszel által irányított energiaátmeneti lépéseivel. Kiemelte a REPowerEU programot, amelyet válaszként hoztak létre az ukrajnai háború után, és amely szerinte segített Európának „diverzifikálni” energiaforrásait és „felgyorsítani” az úgynevezett tiszta energiára való átállást. Bejelentette továbbá, hogy két héten belül Dan Jorgensen energiaügyi biztos konkrét tervvel áll elő az orosz fosszilis energiahordozók végleges kivezetésére.
A Bizottság elnöke úgy fogalmazott: „Európa első kézből tapasztalta meg, hogy Oroszország fegyverként használta az energiaszállítást”, ezért most az EU célja nem csupán a függetlenedés, hanem az orosz gazdaság ellehetetlenítése is. Szerinte a kontinens sikeresen „elvágta Oroszország hadigazdaságának finanszírozását”, miközben közben saját energiabiztonságát is megerősítette.
A valóság azonban ennél árnyaltabb: az orosz energia kiszorítása óta az európai országok jelentős részben az Egyesült Államokból importált, drága és környezetszennyező cseppfolyósított gázzal (LNG) próbálják pótolni a kiesett forrásokat, miközben az energiaárak a legtöbb tagállamban továbbra is magasak, és a zöld átállás költségeit jellemzően a lakosság fizeti meg. Mindeközben Brüsszel geopolitikai elkötelezettsége a washingtoni vonal iránt már nemcsak gazdasági, hanem szuverenitási kérdéssé is vált a kontinens számára.
Mandiner nyomán