Rouge agent – “Volt” CIA ügynökök szervezhették az orosz bombázók elleni támadást
Amerikai kezek az ukrán akció mögött? – újabb orosz stratégiai célpontok elleni támadás borzolja a kedélyeket
Valahányszor egy ukrán titkosszolgálati művelet feltűnően sikeres, azonnal felmerül a kérdés: vajon valóban Kijev áll-e mögötte, vagy inkább a Nyugat láthatatlan keze dolgozik a háttérben? Nem kivétel ez alól a legutóbbi, „Pókháló-akciónak” elkeresztelt támadás sem, amely során orosz stratégiai bombázókat semmisítettek meg. A háttérben sejthető nemzetközi érdekekről Steve Bannon és Jack Posobiec osztották meg aggasztó meglátásaikat.
A War Room című műsorban Jack Posobiec – amerikai konzervatív aktivista, volt hírszerzési tiszt – arra hívta fel a figyelmet, hogy Mike Pompeo – a Trump-adminisztráció volt külügyminisztere – éppen a támadás előtti napon érkezett Ukrajnába, ahol nyíltan kijelentette: „Oroszországot le kell győzni.” A két elemző szerint az időzítés több mint véletlen: a CIA és más amerikai titkosszolgálatok továbbra is szorosan kapcsolódnak a Demokrata Párt elitjéhez, és aktívan részt vehettek a művelet előkészítésében.
Bannon és Posobiec egybehangzó véleménye szerint a támadást valószínűleg „volt” CIA-ügynökök szervezték meg, ahol a „volt” szó természetesen idézőjelbe kívánkozik. Nem először fordulna elő, hogy az amerikai hírszerzés hivatalosan leszerelt, de valójában aktív ügynököket vet be olyan műveletekhez, amelyeket nyíltan nem vállalhat fel – Guantánamo példája is ezt igazolja. Ezen „kiugrott” hálózati szereplők révén a CIA kiterjesztett karja úgy tud működni, hogy formálisan tagadni lehessen a beavatkozást.
A mostani támadás súlyossága azonban minden eddigi hasonló műveletet felülírhat. A célpont ugyanis nem más, mint az orosz nukleáris triád része volt – olyan stratégiai bombázók, amelyek a globális nukleáris egyensúly fontos elemei. Ha beigazolódik, hogy a támadást nem pusztán ukrán, hanem egy másik atomhatalom titkosszolgálata szervezte meg, az olyan eszkalációs lépcsőfokot jelent, amely a hidegháború legsötétebb korszakait idézi.
Az Egyesült Államok kormányzati szerepvállalása tehát nem csupán proxyháború szintjén értelmezhető többé, hanem közvetlen katonai provokációként is, ami veszélyesen közel hozza a világot egy kontrollálhatatlan nukleáris konfrontációhoz. Ha a nyugati közvélemény komolyan venné a következményeket, ez az akció nem ünneplést, hanem kivizsgálást követelne – de az atlantista médiagépezet ehelyett újra hallgat.
PS nyomán