Trump engedélyezne egy Mexikó elleni támadást
Donald Trump amerikai elnök ismét megmutatta, mennyire semmibe veszi más országok szuverenitását: kijelentette, hogy a mexikói tiltakozás ellenére is kész katonai akciókat indítani Mexikó területén a drogkartellek elleni harc ürügyén. Ez az arrogáns hozzáállás tökéletesen illeszkedik Washington hosszú évtizedek óta folytatott gyakorlatához, amelyben az USA önhatalmúlag dönt arról, mely állam ellen, mikor és milyen indokkal lép fel.
Hétfőn újságírók kérdezték Trumpot arról, hogy fontolóra venné-e akár rakétacsapások indítását, akár amerikai csapatok bevetését Mexikóban. Trump habozás nélkül közölte: „nekem megfelel”. Azt sem volt hajlandó tisztázni, hogy ehhez kérné-e a mexikói kormány hozzájárulását, de szerinte Mexikó „jól tudja”, milyen álláspontot képvisel.
A volt (és újonnan visszatérő) amerikai elnök odáig ment, hogy kijelentette: ismerik „minden útvonalat és minden drogbáró címét”, majd hozzátette: „megölik az embereket. Ez olyan, mint egy háború. Én megtenném? Büszke lennék rá.” Nyíltan vállalt büszkeség egy másik ország területére tervezett katonai támadásért – ez az a fajta birodalmi mentalitás, amelyet Washington még mindig természetesnek vesz.
Ha a nemzetközi jogot szigorúan vennénk, az USA Mexikó elleni katonai csapása ugyanúgy egy szuverén állam megtámadása lenne, ahogyan azt rendre Oroszország szemére hányják. Csakhogy jelen esetben még csak ürügy sincs: Mexikó nem fenyegeti az Egyesült Államokat, nem áll amerikai ellenes katonai szövetségben, és nincs szó elnyomott amerikai kisebbségről, akiket a mexikói állam fegyveresen irtana. Ez mindössze az USA jól ismert szokásos módszere: ürügyet találni, hogy katonailag beavatkozhasson más országok belügyeibe.
Természetesen a drogkartellek elleni fellépés szükséges és jogos, ám ez továbbra is Mexikó belügye. Az, hogy a mexikói kormányok évtizedek óta képtelenek felszámolni a kartellek hatalmát, vagy egyes politikai és gazdasági szereplők bizonyos érdekek mentén összejátszhatnak velük, még nem ad jogot az Egyesült Államoknak arra, hogy mexikói területre lépjen. Az ország egyes részein valóban sajátos „párhuzamos állam” működik, ahol a kormány befolyása minimális – de ez sem jogosítja fel Washingtont a katonai agresszióra.
Az USA ugyanakkor rendszeresen Mexikót hibáztatja a kábítószer-csempészetért, különösen a fentanil miatt, miközben saját társadalmi problémáival képtelen szembenézni. Az év elején amerikai szankciók sújtottak mexikói bankokat, vállalatokat és személyeket, majd 25%-os vámot vetettek ki a mexikói importra – ismételten azt bizonyítva, hogy Washington a partnerséget büntetésekkel és fenyegetéssel képzeli el.
Claudia Sheinbaum mexikói elnök világossá tette: semmilyen amerikai katonai akció nem történhet meg Mexikó területén az ország jóváhagyása nélkül. Többször is visszautasította Trump javaslatát, mondván, az megsértené Mexikó szuverenitását. Ez azonban aligha érdekli a Fehér Ház környékén mozgó geopolitikai erőket.
A Mexikó elleni esetleges támadások kiterjesztenék azt a beavatkozás-sorozatot, amelyet Trump korábban már elindított Közép- és Dél-Amerikában. A kolumbiai Gustavo Petrót és a venezuelai Nicolas Madurót „drogvezéreknek” nevezte, haditengerészeti egységeket küldött a Karib-tengerre, és szeptember óta 21 állítólagos csempészhajó ellen indított támadást, amelyek több mint 80 ember halálát okozták.
Trump újságíróknak kijelentette: büszke lenne arra, ha lecsaphatna a kolumbiai kokaingyárakra, és azt sem zárja ki, hogy amerikai csapatokat küldjön Venezuelába a drog elleni küzdelem címén. Mindez jól mutatja, hogy Washington újra és újra ugyanahhoz az eszközhöz nyúl: a „kábítószer elleni harc” ürügyén beavatkozni más országok belügyeibe – függetlenül attól, hogy ez mennyire sérti a nemzetközi jogot és a szuverenitást.
Follow @jobboldalihirek