Nem véletlen, hogy titkolóznak a Putyinnal folytatott tárgyalásról
Moszkvában — az elmúlt napokban zajlott, ötórás megbeszélésen az amerikai küldöttség, melyet Steve Witkoff különmegbízott és Jared Kushner, a washingtoni hatalom „belső köreihez” tartozó figura vezette — leültek tárgyalni azzal az előterjesztéssel, amelyet az Egyesült Államok a háború lezárására kínál fel. A találkozó bár formálisan „konstruktívként” zárult, a tartalmi előrelépés minimális: a legfontosabb, területi rendezés kérdésében messze nincs kompromisszum.
Az orosz vezetés — élén Putyinnal — nem titkolja: az Ukrajnát megcsonkító béketerv több pontja számára elfogadhatatlan. A főtanácsadó, Jurij Usakov úgy fogalmazott, hogy a frontvonalak eldöntése, a területi kérdések megoldása nélkül nincs béke, és erre jelenleg nem látják a lehetőséget.
Elemzők rámutatnak: nem véletlen, hogy Moszkva hallgat — a nyugati szövetségesek és a háborúpárti ukrán elit számára a béketerv legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy a nyílt tárgyalások lelepleznék a háttéralkuk természetét. A Kreml ezzel szemben úgy kalkulál: ameddig katonailag előnyben vannak, addig nem kell sietniük — számukra a tárgyalás most nem a háború lezárásáról, hanem a győztes alku feltételeinek kialakításáról szól.
Washington — abban a reményben, hogy Ukrajna pozíciója folyamatosan gyengül a fronton és belpolitikai válságban — sietteti az egyeztetéseket. De Moszkva, ha kell, kivár: azok a területi engedmények, amelyekről korábban híresztelték, hogy “ajándék lehet a békéért cserébe”, ma már nem biztos, hogy elég vonzóak számukra. A háború így maradhat hosszabb távon is eszköz a geopolitikai nyomásgyakorlásra.
Az igazi kérdés most az: vajon a nyugati hatalmak, élükön Washingtonnal, képesek-e rávenni Moszkvát — vagy inkább Oroszország diktálja majd tovább a feltételeket. Ha a felek nem akarnak nyilvános társadalmi vitákat az engedményekről, a tárgyalások sötétben folynak, de az orosz fél már most nyer: nyomás alatt tartja a nyugatot, miközben katonailag tovább erősödik.