Az oroszok túljártak a világ eszén?
Az orosz fizetőeszköz az idei évben nemcsak regionálisan, hanem globális összevetésben is kimagasló erősödést mutatott. A rubel látványos teljesítménye azonban korántsem egyértelműen pozitív fejlemény Moszkva számára, mivel komoly gazdasági kockázatokat is hordozhat.
A rubel felértékelődése meglepetésként érte a döntéshozókat, és egyre több elemzés hívja fel a figyelmet arra, hogy hosszabb távon akár ronthatja is az ország „háborús” gazdasági modelljének működését – írta az Origo. Az év eleje óta a rubel mintegy 45 százalékkal erősödött, jelenleg nagyjából 78 rubelt kell adni egy dollárért. Ez már megközelíti azt a szintet, amely az Ukrajna elleni teljes körű hadművelet megindítása előtt volt jellemző. A cikk szerint az elmúlt 12 hónap rubelerősödése a legerőteljesebb legalább 1994 óta.
Az árfolyam erősödésének több oka is van. A szankciós környezet következtében Oroszországon belül jelentősen visszaesett a külföldi devizák – elsősorban a dollár és az euró – iránti kereslet, részben azért, mert nehezebb hozzájuk jutni, részben pedig azért, mert egyszerűen csökkent az igény irántuk. Emellett a jegybank hosszú időn keresztül rendkívül magas szinten tartotta az alapkamatot: tavaly októbertől idén júniusig rekordközeli szinteken volt, majd összesen 5 százalékponttal mérsékelték, 16 százalékra. A magas kamatkörnyezet a rubelben tartott megtakarításokat és befektetéseket különösen vonzóvá tette. A folyamatot tovább erősítették a jegybank devizaeladásai is: a Bank of Russia aktívan adott el külföldi valutát a piacon, miközben a pénzügyminisztérium a Nemzeti Jóléti Alapból – a cikk szerint – jüant és aranyat értékesített az energiaexportból kieső bevételek részleges pótlására.
Első pillantásra az erős valuta kedvezőnek tűnhet, Oroszország esetében azonban több ponton is problémákat okozhat. A kormány az idei költségvetést átlagosan 91,2 rubel/dollár árfolyammal tervezte, ehhez képest a jelenlegi, 78 rubel körüli szint jóval erősebb rubelt jelent. Ez rontja az exportőrök helyzetét, hiszen a külföldön, dollárban vagy más devizában realizált bevételek rubelre átszámítva kevesebbet érnek. Mindez közvetlenül az állami költségvetés bevételeit is csökkenti.
Az orosz pénzügyminisztérium adatai szerint az olaj- és gázbevételek az év első 11 hónapjában 22 százalékkal estek vissza, és az erős rubel tovább szűkítheti az ezekből származó rubelben számolt bevételeket. A jegybank oldaláról ugyanakkor az erős árfolyam bizonyos előnyt is jelenthet, mivel hozzájárulhat az infláció mérsékléséhez: az importált termékek – amennyiben egyáltalán elérhetők – rubelben olcsóbbá válhatnak. Elvira Nabiullina jegybankelnök, akit nemzetközi szinten is az egyik legfelkészültebb jegybankárként tartanak számon, jelezte, hogy ennek az inflációcsökkentő hatása még nem feltétlenül merült ki.
A Stolypin Intézet közgazdászai ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy az erős rubel és a tartósan drága hitel – vagyis a magas alapkamat – együttesen veszélyes párost alkothat. Ebben az esetben a gazdaság lehűlése könnyen stagflációba csaphat át, amikor az alacsony növekedés magas inflációval párosul. A jegybank előrejelzése szerint az idei gazdasági növekedés mindössze 0,5–1 százalék körül alakulhat, szemben a tavalyi 4,3 százalékkal. Az intézet szerint a túlértékelt rubel rontja a versenyképességet, és gyengíti Oroszország természetes előnyeit energiaexportőrként: a külföldi vásárlók kedvezőbb feltételekhez juthatnak, miközben a hazai termelők pozíciói romlanak, és az ország befektetési megítélése is sérülhet.
A cikk végén Alexander Shokhint, a nagyvállalatokat tömörítő érdekképviselet vezetőjét is idézik, aki úgy fogalmazott: a gyengébb rubel nemcsak az exportőröknek és az állami költségvetésnek, hanem összességében „az egész gazdaságnak” kedvezőbb lenne.
Mindeközben egyre több jel mutat arra is, hogy a nyugati nagyvállalatok valójában nem kívánják végleg feladni oroszországi pozícióikat. Az elhibázott és látványosan eredménytelen oroszellenes szankciós politika díszletei mögött beszédes folyamatok zajlanak: az LG és a McDonald’s újabb védjegyeket jegyeztetett be, amit a szakértők sokan a visszatérés előszobájaként értelmeznek. Az is egyre világosabbá válik, hogy a cégek döntő többsége a valóságban soha nem is vonult ki teljes mértékben az orosz piacról.