A finn professzor sötét jóslata: a svédek néhány évtizeden belül kisebbségben lesznek
Az alacsony születésszám, a tartós tömeges bevándorlás és a szerinte hatástalan politikai válaszok miatt Európa demográfiai folyamatai már túljutottak a döntő fordulópontokon – erről beszélt a Samnytt magazinnak adott interjújában Kyösti Tarvainen finn demográfus, az Aalto Egyetem emeritus professzora. Állítása szerint Svédország azon országok közé tartozik, ahol a változások különösen gyorsan zajlanak, és ahol ezek megállítása a legnehezebb.
Tarvainen úgy látja, hogy Európa népességszerkezetének átalakulása már előrehaladott állapotban van, és számos elemében visszafordíthatatlanná vált. Egy korábbi interjúban arra figyelmeztetett, hogy Svédországban – a születési ráták, a bevándorlás mértéke és az egyes csoportok közötti termékenységi különbségek alapján – történelmi léptékű többségi eltolódás körvonalazódik. Számításai szerint a jelenlegi többségi lakosság a század vége előtt kisebbségbe kerülhet.
A professzor hangsúlyozza: ez szerinte nem politikai vélemény, hanem matematikailag leírható folyamatok következménye. A demográfiai tehetetlenség miatt a trendek akkor is tovább futnak, ha a politikai döntéshozók csak későn próbálnak beavatkozni. Úgy fogalmazott, hogy a változás időzítését gyakran félreértelmezik: nem egyik évről a másikra történik, hanem évtizedes léptékben, de biztos irányba halad.
Tarvainen arra is figyelmeztetett, hogy a történelem során a gyors és nagyléptékű demográfiai átalakulások sokszor társadalmi feszültségeket, sőt konfliktusokat eredményeztek, különösen akkor, amikor a politikai rendszerek nem reagáltak időben. Svédország esetében szerinte az alacsony hazai termékenység és a folyamatos bevándorlás együttese hosszú távú feszültségeket hordoz magában, amelyekkel a jövő generációinak kell majd szembenézniük.
A finn demográfus szerint mindez részben egybecseng Donald Trump korábbi figyelmeztetéseivel Európa jövőjéről, ugyanakkor úgy véli, a folyamatok ütemezését sokan félreértelmezik. Mint mondta, a demográfiai változások ritkán hirtelenek, de ha egyszer beindulnak, rendkívül nehéz megállítani őket.
Arra a kérdésre, hogy több országban az eredeti európai népesség már demográfiai hanyatlásban van-e, Tarvainen azt válaszolta: Nyugat-Európa nagy részében igen, míg Magyarországot és Lengyelországot kivételként említette.
Svédország kapcsán külön is hangsúlyozta, hogy az előrejelzések szerint a svédek ebben a században kisebbségi helyzetbe kerülhetnek. A demográfiai elemzésekben – szerinte – elkerülhetetlenné vált az iszlám szerepének vizsgálata is, még akkor is, ha a politikai vezetők ezt a témát kerülik. Állításai között szerepelt, hogy egyes muszlim közösségek termékenységi rátái és a különböző állami támogatási rendszerek hosszú távon jelentősen befolyásolják a népességszerkezetet. Ezek az állítások azonban kizárólag az ő értelmezését tükrözik.
A leginkább érintett országok között Nagy-Britanniát, Svédországot és Franciaországot említette, utalva arra, hogy egyes nemzetközi kutatóintézetek – például a Pew Research Center – is vizsgálták ezeket a tendenciákat.
A politikai válaszok hatékonyságát illetően Tarvainen kifejezetten szkeptikus. Úgy véli, a jelenlegi eszköztár alkalmatlan a trendek érdemi megfordítására, és bírálta azt is, hogy a politikusok gyakran gazdasági vagy társadalmi „erőforrásként” beszélnek a tömeges migrációról. Szerinte a hosszú távú demográfiai előrejelzések nem támasztják alá ezeket az állításokat, amit azzal magyarázott, hogy a döntéshozók nem gondolják végig a következményeket.
A svéd Tidö-kormány bevándorláspolitikáját is kritika érte részéről: bár szerinte több jogszabály-módosítás történt, ezek összhatását csekélynek tartja, és úgy látja, eddig nem született olyan intézkedés, amely valóban megállítaná a fennálló demográfiai folyamatokat.