Orbán Viktor távozásával már dörzsölik a kezüket Brüsszelben, jöhetnek a rég blokkolt lépések
Az uniós külpolitika hosszú ideig egy helyben toporgott, miközben a háttérben egyre erősebb feszültségek halmozódtak fel. Orbán Viktor távozásával azonban az EU külügyminiszterei már nyíltan beszélnek arról, hogy átfogó változtatásokat készítenek elő.
Orbán neve éveken keresztül rendre előkerült minden olyan vitában, ahol Brüsszel egységes álláspontot próbált kialakítani, de ez nem valósult meg. A Politico beszámolója szerint a luxembourgi egyeztetésen a résztvevők már érezhető megkönnyebbüléssel beszéltek arról, hogy Budapest új irányt vehet, ami elháríthatja az egyik legfőbb akadályt a döntéshozatal elől.
A külügyminiszterek hangulata a jelentések szerint „észrevehetően könnyedebb” lett, mintha nem pusztán politikai viták zajlottak volna, hanem egy régóta fennálló akadály megszűnését ünnepelték volna. Ez jól tükrözi, hogy sokan nem partnerként, hanem inkább hátráltató tényezőként tekintettek Orbán Viktorra. Margus Tsahkna ezt nyíltan ki is mondta: szerinte korábban sokszor eleve tudható volt, hogy nem lesz előrelépés a tanács ülésein.
A háttérben ugyanakkor nemcsak frusztráció, hanem az az elvárás is megjelenik, hogy a tagállamok igazodjanak a közös brüsszeli irányvonalhoz – akár saját nemzeti érdekeik rovására is.
A Politico értelmezése szerint Orbán távozását többen egyfajta „felszabadulásként” élik meg. A diplomaták úgy látják, hogy a korábban elakadt ügyek – Ukrajna támogatása, újabb Oroszország elleni szankciók, illetve az uniós bővítés kérdése – ismét lendületet kaphatnak. Felmerült például egy 90 milliárd eurós ukrán hitelcsomag elfogadása, valamint egy újabb szankciós csomag előkészítése Moszkvával szemben, továbbá intézkedések a ciszjordániai telepesek ellen.
Kaja Kallas arról beszélt, hogy újra kell gondolni a korábban blokkolt döntéseket, különösen az Ukrajnának szánt támogatások ügyében. Mindez arra utal, hogy Brüsszel nem kompromisszumkeresésre, hanem a korábban megakadt folyamatok gyors újraindítására készül.
A helyzet azonban továbbra sem egységes. Maga a Politico is rámutat, hogy több kérdésben – különösen Izrael és a Közel-Kelet kapcsán – komoly nézetkülönbségek maradtak fenn. Például Németország külügyminisztere világossá tette, hogy az EU–Izrael megállapodás felfüggesztését nem tartja helyes lépésnek.
A brüsszeli optimizmus mögött így inkább politikai várakozások húzódnak, mint valódi egység. A „megkönnyebbült hangulat” sokkal inkább annak szól, hogy egy markáns ellenpont eltűnni látszik, nem pedig annak, hogy a viták megszűntek volna.
Különösen beszédes, hogy egyes országok korábban „Magyarország mögé húzódva” kerülték a nyílt állásfoglalást. Ez arra utal, hogy nem csak Budapest képviselt kritikus álláspontot, hanem más tagállamok is – csupán kevésbé nyíltan. Most viszont, hogy Magyarország várhatóan új irányt vesz, ezeknek az országoknak is egyértelműen állást kell foglalniuk.
Ez könnyen oda vezethet, hogy a most tapasztalható optimizmus gyorsan elillan, amikor kiderül: a konfliktusok nem egyetlen szereplőhöz kötődtek, hanem mélyebb politikai törésvonalakból fakadnak. A történet így inkább azt mutatja meg, mennyire nehezen kezeli Brüsszel az eltérő álláspontokat – különösen akkor, ha azok következetesen és határozottan jelennek meg.
Mandiner nyomán