Szép munkát végez a Jobbik Lenin-fiúja: Sneider lemondott és kilépett, Farkas követte, a bundás a mosdóba menekült
Lemond parlamenti alelnöki tisztségéről és kilép a Jobbik országgyűlési képviselőcsoportjából Sneider Tamás. A politikus ezt szerda délután jelentette be közösségi médiaoldalán.
A bejegyzéshez csatolt fotón látható, még aláíratlan, a házelnöknek címzett levélben a frakcióban kialakult méltatlan helyzettel indokolja lépését.
Közleményében azt írja: Jakab Péter pártelnökségének „mindössze négy hónap kellett ahhoz, hogy minden nemzeti és konzervatív gondolatot kihajítson az ablakon, a közösség belső életéből pedig elképesztő kegyetlenséggel száműzze a kifelé hangoztatott szolidaritást és a bajtársiasságot”.
„Az ellenem, majd Varga-Damm Andrea képviselőtársam ellen indított leszámolási és kizárási procedúra már csak a jéghegy csúcsa. A mai napon egy órát szántak a statáriális kivégzésünkre. A véleményterror és a megfélemlítés a párton belüli eszköztár része lett. A magam részéről az önkény minden megnyilvánulását elfogadhatatlannak tartom. Ebben nem ismerek kompromisszumot” – fogalmaz.
Ezzel 19 fősre fogyatkozott a két évvel ezelőtti országgyűlési választáson 26 parlamenti helyet szerzett a Jobbik országgyűlési képviselőcsoportja. Korábban két tagot, Dúró Dórát és Volner Jánost zárták ki, utóbbival szolidaritást vállalva Apáti István és Fülöp Erik távozott, idén pedig Bana Tibor és Bencsik János hagyta el a frakciót, írja az MTI.
A korábbi kivégzésekhez és a balra tolódáshoz vígan asszisztáló Sneider teljes bejegyzése:
Két évvel ezelőtt a kongresszusi küldöttek támogatottságát elnyerve a Jobbik elnökévé választottak. A sajtó akkor ezt egységesen úgy értékelte, hogy az eredmény a néppárti vonal győzelmét jelentette. Elnökségem céljaként egy szociálisan érzékeny nemzeti néppárt kialakítását jelöltem meg. Így kerültem a választások után vezető nélkül maradt, a teljes anyagi és politikai megsemmisülés szélére sodródott közösség élére.
Megválasztásomat követően hitem és elkötelezettségem kifejezéseként első utam a gyimesbükki ezeréves határhoz vezetett, félreérthetetlenül jelezve: a Jobbik a külhoni magyarság önrendelkezését támogatja, azt készek vagyunk az európai közbeszéd témái közé beemelni, a hazai politikai elit 30 évnyi mulasztását pótolva ezzel.
Jakab Péter elnökségének mindössze négy hónap kellett ahhoz, hogy minden nemzeti és konzervatív gondolatot kihajítson az ablakon, a közösség belső életéből pedig elképesztő kegyetlenséggel száműzze a kifelé hangoztatott szolidaritást és a bajtársiasságot. Utódom visszatérően – legutóbb a hétfői felszólalásában – keltett hangulatot, ásta mélyebbre az elszakított magyarság és a csonkahoniak közötti szakadékot, a járvány ideje alatt pedig sorozatban szüntette meg számos esetben nagycsaládos, kivétel nélkül elkötelezett jobbikos munkatársak munkaszerződését.
Az ellenem, majd Varga-Damm Andrea képviselőtársam ellen indított leszámolási és kizárási procedúra már csak a jéghegy csúcsa. A mai napon egy órát szántak a statáriális kivégzésünkre. A véleményterror és a megfélemlítés a párton belüli eszköztár része lett. A magam részéről az önkény minden megnyilvánulását elfogadhatatlannak tartom. Ebben nem ismerek kompromisszumot. Neveltetésem és értékrendem erre kötelez, úgy érzem, másként nem tudnék tiszta lelkiismerettel belenézni a feleségem, a gyermekeim, a hamarosan megszülető unokáim, a bizalmukkal megtisztelő egykori és jelenlegi tagtársak, szimpatizánsok szemébe. A mai napon lemondok a magyar Országgyűlés alelnöki tisztségéről és kilépek a Jobbik parlamenti frakciójából.
A demokratikus változásokat követő Magyarország történetében nem volt rá példa, hogy egy országgyűlési alelnök lemondjon, mint ahogy arra sem, hogy lemondassa a saját frakcióvezetése vagy az Országgyűlés. Az elmúlt két évben ezernyi támadást, nemtelen rágalmat kellett elszenvednem, hogy megmentsem a Jobbik Magyarországért Mozgalmat. Az elvégzett munka hatására azonban nem maradtak el az eredmények: az önkormányzati választásokon elért 10-12%-os eredmény a kétkedők számára is megmutatta, hogy képesek vagyunk talpra állni. Közösségünk, és túlzás nélkül mondhatom, hogy a barátaim közül többen polgármesterekként, képviselőként vagy szakértőként folytathatták a megkezdett munkát.
Ezt követően számos alkalommal hozott az új pártvezetés egy része méltatlan helyzetbe, amelynek végső állomása a visszahívásom szándékának sajtó részére történő kiszivárogtatása, majd nyilvános bejelentése volt.
Köszönöm azoknak a képviselőtársaknak, tagtársaknak és szimpatizánsoknak, akik támogatásukról és szolidaritásukról biztosítottak. Meggyőződésem, hogy Magyarország nem marad módszereiben modern, az értékek megőrzésében konzervatív mozgalom nélkül. Közéleti munkám folytatásában a mélyülő társadalmi igazságtalanságok elleni küzdelemre, a kevesek szemtelen gazdagodása mellett sokak elszegényedésére épülő rendszer felszámolására kívánok összpontosítani.
Farkas: „Jakab és csapata besúgóhálózatot működtet a pártban” – ávós zsidó módszerek, de vajon miért csodálkoznak, ha ők maguk választották meg?
A másik csendestárs is Facebookon jelentette be, hogy nem bírja Jákob módszereit – az összegyurcsányozódással persze neki sem volt problémája:
„Bünösök közt cinkos, aki néma!”
A mai nappal kiléptem a Jobbik Frakciójából. A továbbiakban nem kívánok asszisztálni Jakab Péter és csapata tevékenységéhez, amely végképp politikai és erkölcsi züllésbe sodorta ezt a régen szebb napokat látott pártot.
A mostani Jobbik már nem az én közösségem.
Nem az én közösségem az, ahol egy nemzeti-konzervatív párt elnökeként Jakab Péter számtalan belső fórumon kijelentette, hogy nem hajlandó jobboldali, nemzeti gondolatokat elmondani beszédeiben, felszólalásaiban, mondván, hogy „azzal baloldali szavazókat riasztanánk el”. Teszi ezt akkor, amikor mindenki tudja, hogy a kormányváltás érdekében nem egy sokadik baloldali pártra van szükség, hanem egy karakteres, nemzeti, jobboldali politikai közösségre, amely vonzó lehet a Fidesz-árvák számára is. Szomorú folytatása ennek a gondolkodásnak, hogy egy nemzeti párt elnökeként Jakab Péter most hétfői felszólalásában már a külhoni magyaroknak adott támogatást kritizálta.
Nem az én közösségem az, ahol Jakab Péter és csapata a tisztújítás napjától szisztematikus leszámolást folytatnak mindenkivel, akit ellenségnek vélnek. Egy jó vezetőnek egységet kellene teremteni, munkája pedig az lenne, hogy egy sokféle gondolkodású közösség minden tagjának megtalálja azt a feladatot, amivel építeni tudja a közösséget. Ehelyett a jelenlegi vezetés az elmúlt négy hónapban sorra távolította el a neki nem tetsző embereket, rúgta ki, váltotta le őket, kényszerítette kilépésre és a folyamatnak láthatóan egyáltalán nincs még vége.
Nem az én közösségem az, ahol a szépen hangzó érdemelvűség helyett kizárólag a Jakab Péter irányába megnyilvánuló lojalitás az egyetlen fokmérője az előrejutásnak. Nem számít az elvégzett munka, a szorgalom, a felkészültség. Az egyes tisztségek, pozíciók, munkatársi állások betöltésénél, fizetésemeléseknél egyedül az dönt, hogy ki mennyire serényen bólogat Jakab Péter és csapatának tevékenységéhez. Azt pedig tudjuk nagyon jól, hogy az ilyen kontraproduktív kiválasztás csakis egy közösség vesztét jelentheti.
Nem az én közösségem az, ahol Jakab Péter és csapata gyakorlatilag egy besúgóhálózatot működtet a pártban. Ha érdekük úgy kívánja, hangfelvételeket készítenek emberekről, dokumentálják, hogy ki kivel találkozik, külön munkatársi feladatkörbe tartozik, hogy megfigyeljék a Facebookon, hogy ki milyen belső ellenségnek gondolt ember posztját lájkolja, de attól sem riadnak vissza, hogy lejárató információkat gyűjtsenek képviselőkről, hogy azokat az érdeküknek megfelelően tudják használni. Oda jutott ez a közösség, hogy a korábban a Fidesz által alkalmazott gusztustalan eszközöket már a saját vezetőségünk használja a belső ellenségnek vélt emberek ellen.
A kilépésről szóló döntésemet azért hoztam meg, mert bár úgy érzem, hogy megtettem mindent ezen folyamatok megállítása érdekében, de eredményt nem tudtam elérni. Innentől pedig a néma hallgatás cinkosságot eredményez. Jómagam pedig nem szeretném a nevemet adni ahhoz, ami ezen vezetés alatt a Jobbikban zajlik, amely sajnos a párt szétveréséhez fog vezetni.
Bízom benne, hogy a kilépésem egyben felkiáltójel is a Jobbik tagságát alkotó, nagy részben tisztességes emberek és minden ellenzéki szavazó felé, miszerint egy ilyen vezetőség nem elősegítője, hanem akadálya egy 2022-es kormányváltásnak.
Farkas Gergely
országgyűlési képviselő
általános frakcióvezető-helyettes
U. i. Az ügyet részemről lezártnak tekintem, a sajtó megkeresésére nem kívánok reagálni.
Frissítés: Bundás Andinak nem kell új esély, inkább lemondatná az elnökséget
De erre persze nincs esély, nem csak azért, mert egy Jákob-féle túlélő önként nem engedi át a hatalmat, hanem azért is, mert Varga-Damm már a gyakorlatban is független képviselő.
Tisztelt Honfitársaim! Tisztelt magyar polgárok!
Az elmúlt kilenc napban országgyűlési képviselőként meg kellett érnem azt, hogy párttársaim, frakciótársaim, akikkel évek óta harcoltam a jelenlegi rendszer ellen, egy gyalázatos hadjáratot folytattak ellenem.
Az alaptörvény, az országgyűlési törvény, az országgyűlési eskü szavaival ellentétes tevékenységükkel a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnöksége és frakciójának elnöksége úgy, hogy a Jobbik alapszabálya erre lehetőséget sem ad, felszólítottak mandátumom visszaadására, és becstelennek nevezve, jogsértő nyomást gyakoroltak rám. A Szent Korona előtt tett eskümet nem szegtem meg, a felém intézett felhívás tartalma semmilyen módon nem illeszkedett a Szent Korona eskümhöz, ezért nem is volt módom arra, hogy az eskümet megszegjem. A Szent Korona előtt tett esküt a Jobbik elnöksége és frakcióelnöksége tagjai sértették meg azzal, hogy veszélyeztetve a magyarság képviseletét, társukat gyalázták meg.
Ma, mielőtt elkezdődött volna a frakcióülés, a párt elnöksége és frakcióelnöksége nevében Jakab Péter közölte, hogy nem tartják fenn a frakcióból történő kizárásom indítványát. Közölték, adnak egy második esélyt. Csakhogy én egy ilyen közösséggel, amely megalázta az elmúlt 10 napban Sneider Tamást, Balczó Zoltánt, meggyalázta a párt egész tagságát, a párt parlamenti frakcióját, nem kívánok tovább együttműködni.
Nem ők adnak nekem még egy esélyt, hanem most én szólítom fel a Jobbik pártelnökségét, hogy 24 órán belül mondjanak le elnökségi tagságukról, és írják ki a pártban a tisztújítást. Jobbik-tagként felelős vagyok azért, hogy ennek a pártnak az ereje, a nemzetben gyökerező hite megmaradjon, amelynek alapvető feltétele a jelenlegi elnökség működésének befejezése.
Varga-Damm Andrea egyébként az MTI-nek a vele szembeni eljárást „a dicsőségesnek nevezett dicstelen tanácsköztársaság reinkarnációjának” nevezte.
Sneider Tamás, Farkas Gergely és Varga-Damm Andrea távozásával 17 fősre szűkült a 2018-as választás után 26 taggal megalakult Jobbik-frakció.
2. frissítés: Varga-Damm és a mosdóra kéredzkedés – folytatódik a jobbikos komédia
Az alábbi levelet küldte ki a Jobbik a maradék tagságnak:
Tisztelt Tagtársunk!
A frakcióülést megelőzően a Jakab Péter rendkívüli elnökségi és frakcióelnökség ülést hívott össze, ahol arra kérte a frakcióvezetést, hogy módosítsa korábbi döntését, és ne kezdeményezze Varga-Damm Andrea kizárását a frakcióból. Varga-Damm Andrea elkövetett egy súlyos politikai hibát a megfigyelési törvénynél, mint ahogy hibázott ugyanebben a kérdésben a frakcióvezetés is, amiért bocsánatot is kértünk. Ugyanakkor mindenki megérdemel egy második esélyt. Varga-Damm Andrea is. Azt azonban joggal várjuk el, hogy soha többé ne becsmérelje a választókat, a választó ugyanis a legfőbb szövetségesünk, akin segítenünk kell és nem kioktatni a közösségi médiában.
Ami Sneider Tamást illeti, az ő, frakcióból való kizárása korábban sem merült fel, és most sem, hiába vízionálta ezt a lakájmédia. Az ő munkájával elégedettek voltunk, ugyanakkor abban a szociális krízisben, amiben jelenleg Magyarország van, őt arra kértük, hogy a rendelkezésére álló erőket ne az Országgyűlés alelnökeként égesse el, hanem a Jobbik szociális ügyekért felelős szakpolitikusaként a frontvonalban küzdjön az emberekért. Ebben a helyzetben nem elég fél év alatt egy napirend utáni felszólalás, itt a legkeményebb küzdelemre van szükség az elesettek védelmében, amit meggyőződésünk szerint nem lehet úgy ellátni, hogy közben az országgyűlés alelnökeként számtalan protokoll eseményen kell részt venni, hiszen az országgyűlés alelnökének ez is munkaköri feladata.
Sajnálatos dolog azonban, hogy az ülés alatt, ahol a fenti döntések megszülettek, Sneider Tamás – immáron szokásához híven, nem túl elegáns módon – a közösségi médián keresztül üzent a Jobbik elnökségének és a frakcióelnökségének, hogy lemond frakciótagságáról és házalelnöki tisztségéről.
Varga-Damm Andreát az elnökségi és frakcióelnökség tájékoztatta a döntésről, aki ezt megköszönte, majd kikéredzkedett mosdóra az ülésről. Az egész frakció várta, de sajnos, nem jött vissza, helyette inkább ultimátumot adott az elnökségnek, hogy 24 órája van, hogy lemondjon.
3. frissítés: Vona továbbra is támogatja Jakabot – és ez el is mond mindent mindkettőjükről
A Jobbikot 2018-ig vezető Vona Gábor az Azonnali kérdésére azt mondta, ő személyesen mindhárom távozóval jól tudott együtt dolgozni, sajnálja, hogy kilépnek a Jobbik-frakcióból. Például Sneiderrel rengeteget dolgoztak együtt, Varga-Damm gyakorlatilag az ő meghívására került a párthoz, míg Farkas Gergely anno az első kabinetvezetője volt.
Ugyanakkor leszögezte: jó érzések kötik azokhoz is, akik most a másik oldalon állnak. Arra a kérdésre, miszerint ezután van-e még jövője a Jobbiknak, Vona úgy válaszolt: bízik abban, hogy igen, mindenhonnan fel lehet állni, de persze egy nehéz szituáció, amit nem jó végignézni.
Ettől függetlenül a mai napig támogatja Jakab Péter elnökségét, és bízik benne, hogy még talpra tudja állítani a pártot.
4. frissítés: Sneider annyira asszisztált minden aljassághoz, hogy most magát sajnáltatva mondja el, hogy csak egyszer fogalmazott meg kritikát
A leváltására összehívott jobbikos frakcióülés előtt szerda délután saját Facebook-oldalán jelentette be Sneider Tamás, hogy lemond az Országgyűlés alelnöki tisztségéről, és kilép a Jobbik frakciójából. A párt volt elnökét a Parlament épületében, alelnöki irodájában érte el telefonon a Mandiner.
– Elegánsabbnak érezte a lemondást, mint akinek már úgysem volt esélye?
– Ez nem az esély kérdése volt, ez már jóval többről szól. Nagy valószínűséggel nem szavazta volna meg a frakció a kizárásomat,
Varga-Damm Andrea kizárását sem, de annyira méltatlan az, ami zajlik a Jobbikban, és annyira méltatlan az, ami hétfőn elhangzott a parlamentben, hogy nincs ingerenciám, hogy akár két szót is váltsak azokkal, akik ezt művelték, mert nincs miről.
– Volt tehát matematikai esély, lett volna 10 ember a 20 fős frakcióban, aki a kizárása ellen szavazott volna?
Persze, bőven. Azt mondom, hogy 8 és 12 ember között lett volna, aki nem szavazta volna meg a kizárásomat, és Varga-Damm Andrea kizárását sem.
– Említette a hétfői esetet, ez nyilván Jakab Péter külhoni magyarsággal kapcsolatos beszéde volt. Ez volt az utolsó csepp a pohárban?
– Igen, az volt. Ez a parlament falai között hangzott el, nem első alkalommal. Farkas Gergely képviselőtársam – aki most szintén kilépett – korábbi nyilatkozatából ismert, hogy miket mondott erről már korábban Jakab Péter.
– A Facebook-oldalára délután kitett nyilatkozatában ön azt írja: „Jakab Péter elnökségének mindössze négy hónap kellett ahhoz, hogy minden nemzeti és konzervatív gondolatot kihajítson az ablakon”. Mindent? Nem nemzeti-konzervatív párt már a Jobbik?
– Minden újság, az egész közvélemény, mindenki így látja, ezt írja le – nem ok nélkül. Ennél világosabban nem derülhetne, ez így van. Igen, ezt ki lehet jelenteni. A baloldali szavazókra hajt csak a Jobbik.
– Önszalámizás megy?
– Igen. Ez jó megfogalmazás.
– Az új pártvezetés megszabadul a kritikusoktól, de annyira nem áll jól a káderfelhozatallal, a közismert arcokkal, hogy ennyi emblematikus emberétől megváljon…
– Ezt józan ésszel nehéz felfogni. Itt nem csak a kritikusok eltávolításáról van szó. Én magam kritikát csak egyszer gyakoroltam az elmúlt négy hónapban, akkor, amikor nyilvánosan megfenyegették a képviselőtársaimat, hogy az országgyűlési választáson független jelöltet nem fog támogatni a Jobbik. Ők ezzel a fenyegetéssel akarták benn tartani a frakcióban a képviselőtársaimat, nem pedig azzal, hogy jól politizálnak.
De ez már jó három hónapja volt – azóta semmi nem történt, azóta járványhelyzet volt. Illetve egy levelet írtam, de az sem egy konfrontatív levél volt, bár arra sem kaptam választ: érdeklődtem, hogy mi a tervünk a Jobbik Szeretetszolgálat Alapítvánnyal, hiszen én vagyok a kuratóriumának az elnöke. Még egyszer tehát: ami most zajlik, az nem a józan ész és nem is a formális logika kategóriája. Hiszen olyan embereket is kirúgtak, elbocsátottak, akik kimondottan támogatták Jakab Péter megválasztását. Sok középkádert, köztük több nagycsaládost kirúgtak itt a járvány közepette, teljesen logikátlan módon.
– A pártból nem lép ki. Miért marad, ha ilyen kuszának látja a viszonyokat?
– Nyilván lesz még választmányülés, lesz kongresszus – ezeket még érdemes megvárni, hogy ott hogyan gondolkodnak, milyen tervek lesznek. Nyilván nagyon lecsökkent a párttagság, ezt tudjuk, de azért még az utolsó szalmaszálat érdemes még megtartani.
Hogy mi lesz a párttal? Azt maguk az ellenzéki pártok mondják, hogy nincs szükség egy hetedik baloldali pártra. A párt politikai jövőjét semmilyen szinten nem látom jelenleg.
– A Jobbik vezetését legitimálná, ha 2022-ben egy közös listás összefogással leváltanák az Orbán-kormányt. De ha győz az ellenzék, mi lesz a Jobbikkal? És ha nem győz, akkor mi?
– Hát, 2022-ig ez a Jobbik nem fog eljutni a választásokig. Ez így nagyon hipotetikus kérdés. A lehetetlenség kategóriája ez: még egyszer, nincs szükség még egy baloldali pártra, elfogyott a levegő a Jobbik jelenlegi politikai vezetése körül.
– A parlamenti munkája hogyan folytatódik innentől? Nyilván átül a függetlenek közé.
– Így van, ez lesz. A házszabályok alapján ennek van egy időbeli átfutása, egy-két hétről lehet szó, amíg megtörténik a teljes váltás. Öten is ott leszünk függetlenként (Sneider mellett a korábban kivált Bencsik János, Bana Tibor, illetve a szerdán kilépett Varga-Damm Andrea és Farkas Gergely – a szerk.).
– Milyen a viszony önök között? Illetve milyen a viszony a jóval korábban a Jobbikból távozó, most Mi Hazánk-os képviselőkkel?
– Mindenkivel jó a kapcsolat. A Mi Hazánkkal politikailag és emberileg is eltávolodtunk. Nem ok nélkül történt az a váltás. Az ő politikai értékeikkel nem nagyon tudunk azonosulni, vagy csak egy részével, hiszen minden pártnál vannak olyan értékek, amelyekkel lehet azonosulni. Ebben a pillanatban azt mondom, hogy ezzel a négy társammal fogok dolgozni.
– „Magyarország nem marad módszereiben modern, az értékek megőrzésében konzervatív mozgalom nélkül” – írja a mai nyilatkozatában. Lesz új mozgalom? Vagy ez csak egy reménység, hogy valami biztos lesz…?
– Alapvetően ez egy reménység, de ezt a pozíciót a Jobbiknak kellett volna betöltenie. Ettől azonban mára eltávolodott. A válasz egyszerű: nagyon sok ember gondolja azt, hogy kellene egy korrupció nélküli, nemzeti-konzervatív mozgalom Magyarországon, ennek van létjogosultsága, és van erre társadalmi igény. Ott vannak a Fideszben csalódott értelmiségiek, és még vannak más csalódott társadalmi csoportok, amelyek ha közelednének egymáshoz, akkor egy életképes alternatívát tudnának felmutatni. Azt hogy milyen és mennyi idő alatt, azt nem tudom, de hogy lesz ilyen Magyarországon, arról teljes mértékben meg vagyok győződve.
Jakab közben eltűnt
40 perce mennie kellene a rendkívüli sajtótájékoztatónak nevezett videónak a Jobbik Facebook-oldalán, de nagyon nagy a csend… Talán nem készült el időben a forgatókönyv arról, ki mikor lett Fidesz-ügynök azok közül, akik most kiléptek – és akik korábban együtt Fidesz-ügynöközték a korábbi kilépőket azokkal, akik most lenyesték őket is. A tanú, 2020-as kiadás.
Forrás: Azonnali
Mégis előkerült, íme hát Jákob rabbi, a békehirdető :)))
Mögötte a láthatóan remek hangulatban (különösen Szabó Gábor) lévő tettestársak:
Képernyőfénykép az utókor számára – legalább egy valakit a csapatból tényleg boldoggá tesz ez az egész:
5. frissítés: Bundás Andinak csak azért nem tetszik a balra tolódás, mert ők „jobbközépként” tudnának több szavazatot szállítani Gyurcsánynak
Részlet a Mandinernek adott interjújából:
– Új vezetés kell tehát ön szerint. De ezzel a párt irányának is meg kell változnia, vissza kellene térnie a gyökerekhez?
– Hogyne, vissza kéne térni szépen a jobbközép placcra.
– Tehát nem a nemzeti radikális gyökerekhez, hanem a néppárti vonalhoz?
– Így van. A jobbközép üres. Ott most senki sincsen.
– Ha olyan lenne az új irány, amely az ön nézetének megfelelő, akkor az mennyiben változtatná meg az együttműködést a baloldali ellenzékkel a kormányváltásért?
– Az más. A baloldali ellenzékkel való együttműködésnek kifejezetten gátja, hogy a Jobbik a baloldaltól akar elvenni szavazatokat. A Jobbiknak ebben az együttműködésben egy jobbközép, mérsékelt, konzervatív párt szerepét kellene vinnie, mert azokat a szavazói rétegeket tudná megszólítani.
Ha nem ilyen párt, akkor oda se vesznek bennünket az ellenzéki együttműködésbe.
– Hipotetikusan: ha a 2022-es választáson ellenzéki győzelem születne a Jobbik segítségével, akkor utána mi lenne a Jobbikkal? És ha vele is veszt a választási összefogás, akkor mi lesz a párttal?
– Ezt a kérdést én is feltehettem volna önnek: erre senki nem tud válaszolni. Most viszont ez a helyzet van, és azt kell megnéznünk, hogy ebből a helyzetből hogyan tudjuk a Jobbik számára a legjobbat kihozni. Ha a tagság nem vágyik az eredeti értékekhez való visszatérésre, akkor ezeket a vezetőket fogja a hatalomban tartani. Ha a tagság azt akarja, hogy térjünk vissza a gyökerekhez, akkor pedig azok az emberek lesznek a vezetők, akik azokat az értékeket képviselik.
– Ha lenne tisztújítás, akkor indulna az elnöki posztért?
– Én nem akarok semmilyen pozíciót; én egy menedzser vagyok, aki a tudásommal és szeretetemmel tudom segíteni a visszatérést.
Ha nem lesz tisztújítás, akkor a Jobbik megy szépen tovább a lejtőn, és teszi magát az ellenzéki összefogásban hiteltelenné.
Forrás: Kuruc.info
Follow @jobboldalihirek