A Nemzeti Műproli Bajnokság közönségdíjasa: Jakab Péter
Folytatódik a moslékos vödör fölötti irányításért vívott ellenzéki küzdelem
Rendkívül szórakoztató jelenségnek lehetnek szemtanúi az ellenzéki szivárványkoalíció miniszterelnökjelölt-jelölti roncsderbijének nézői.
A kormánybuktatásra (de inkább rendszer-, sőt, korszakváltásra) verbuválódott csodacsapat lokalizálni igyekszik azt a társadalmi réteget, melynek elhódítása az ő értelmezésükben döntő lehet az egymás közötti és végül majd a Fidesszel szembeni hatalomért folytatott küzdelmükben.
Tanulságos, hogy bár még láthatóan nem dördült el startpisztoly,
Mintha „vak tyúk is talál szemet” alapon keresgélnék a piaci rést, mellyel meg lehet győzni a kormánnyal elégedetlen választókat, hogy mégsem teljesen reménytelen sokszor leszerepelt pártpolitikusok közül kiválasztani a kormányváltó messiást.
Fekete-Győr András érzékeny személyiségét „arrogáns, kaffogó csivava” üzemmódra kalibrálva elsőként diszkvalifikálta magát a versenyből, bár erről neki láthatóan nem szólt senki, de hatalmas lendülettel püföli saját magát egyre távolabb az esélyesektől vaskos, vehemens hülyeségeivel.
Második menetben a – valószínűleg közös (Török Gábor, te vagy az…? -a szerk.) politikai tanácsadó-agytröszt felcsapta a „Nép Egyszerű Gyermeke” szócikknél a bohóc szótárt, és kézikönyvet gyártott belőle „aki kapja, marja!” jeligére.
Újhelyi István, az MSZP ügyeletes szegénylegénye is törekszik – legalább vizualitás terén – leereszkedni a köznép közé, de a Jobbik elnök-frakcióvezetője, Jakab Péter az, aki igazán fullba’ tolja a kretént. Mivel az entellektüel sapka talán még a mesterséges munkásember kosztümnél is hülyébben állna neki (ahol nincs, ott nem kell keresni), masszívan igyekszik felépíteni az egyszerű ember egyszerű igényekkel-imázst, tekintet nélkül arra, hogy van-e erre szükség, vagy igény.
Annyit legalább elért, hogy az Internet Népe az ő párizsis, paprikáskrumplis képmutató Facebook-posztjain röhög hetek óta.
A Telex azonban számára is teret biztosított, hogy a magából hülyét csinálásnak új szintjére juthasson el kedvenc bőrdzsekis ex-szélsőjobber pártvezérünk.
Az indokolatlanul hosszú interjú során kiderült, hogy Jakab intenzíven halad a lejtőn ahhoz képest is, mint mikor a 2018-as kampány után visszavitte a menhelyi kutyát, amivel szavazatokat akart szerezni.
Nem az a kérdés, hogy a munkásosztályt is ugyanígy eldobná-e, ha már nincs rá szüksége, hanem hogy sikerül-e egyáltalán bárkivel is elhitetnie, hogy ő is Egy A Sok Közül?
Az interjúból betekintést kaphatunk az Új Jakab Péter gondolataiba, önmagáról és a világról alkotott képébe.
A teljesség igénye nélkül néhány idézettel szeretnénk illusztrálni, hol is tart a lárvából kifejlett demokratikus rovarrá való változás útján most a Jobbik Mesterházy-szakállas elnöke?
- „Én egyszerű ember vagyok. Nekem a kedvenc ételem a parizeres kifli, a paprikás krumpli és a sztrapacska. Egyik sem egy úri étel, de mit csináljak, ha én ezt szeretem?”
Abban nincs vita, hogy ő egy nagyon egyszerű jószág, különben értené, hogy nagyon kilóg a lóláb a Gyurcsánnyal való, hatalommániától vezérelt összeborulásnál. Ehhez nem kell paprikás krumplit ennie.
- „A jobbikosok tisztességes, emberek, akik ha hibáznak, nem megmagyarázzák és letagadják, hanem elismerik és bocsánatot kérnek.”
- „Bíró Lászlót nem kellett noszogatni, hogy kérjen bocsánatot, ő kiállt és elmondta, hogy nem tudja, mi történt vele, olyan lelki állapotban volt, hogy elborult az agya, és nem tudja, hogy írhatott ilyen hülyeséget.”
- „Ismerem Lacit, ezért ezek a kommentek engem leptek meg a legjobban. Ő egy ízig-vérig jóindulatú, keresztény ember, aki önzetlenül ápolja a betegágyhoz kötött feleségét. Ő egy jó ember, akkor is, ha voltak helytelen kommentjei.”
Mióta a Jobbik rájött, hogy még nácinak is ócskák, következetesen igyekeznek a cigányozást, tetűhintázást, Judapestezést, zsidó képviselők listázásának szándékát, stb… apró kommunikációs baklövésként elkönyvelni, amit bocsánatkéréssel el lehet intézni.
Szkinhed voltam, bocsyka, vezessük be az eurót, de tüstént!
- „De én három rossz kommentért – amiért valaki elnézést kért – áldozzak be egy képviselő-jelöltet, és esetleg áldozzam be a kormányváltást? Nem fogjuk beáldozni.”
Jakab Péter elfelejti, hogy nem párton belüli stratégiai értekezleten van, ahol sakkfiguraként kezelik a jelölteket, tekintet nélkül azok alkalmasságára vagy vállalhatóságára. Meg aztán nehogy már a múltbeli viselt dolgoknak következménye legyen! Gyurcsány is milyen szépen megváltozott, most pár kilőtt szem igazán nem oszt, nem szoroz.
- „Nagyon sok az új belépő, akik kifejezetten úgy jönnek, hogy nekik a régi Jobbik nem volt szimpatikus, de az, amelyik alapvetően nem ideológiák mentén osztja meg az embereket…”
Jakab Péter nyíltan felvállalja, hogy értékek helyett érdekek mentén, lélektelen szavazatgyűjtő gépként kívánnak politizálni a jövőben. Erre a feladatra toboroznak új tagokat, akiknek biztos nagyon tetszik az MSZP-vel egy színpadon mosolygó pártvezetés. Kedves egészségükre.
- „Ha én bemegyek vidéken a kocsmába meginni egy Fantát, akkor tőlem szelfit kérnek az emberek, és azt mondják, hogy „Péter, de jól megmondtad már megint”, illetve hogy „milyen jó volt az a krumplis akció”.”
Petike, ha te bemész egy kocsmába és Fantát kérsz, onnan téged a lenyalt hajaddal és sofőröddel együtt úgy b*sznak majd ki, mint macskát szarni.
Fotózni pedig a porban fognak, ahogy értetlen arccal tápászkodsz fel. De majd kérdezd meg magadtól: Minek mentem oda?
Persze jó, hogy a kocsmába járás nem erősséged, ezt a feladatot meghagyhatod egyik legfőbb, új szövetségesednek, aki Fantát legfeljebb vodkával szokott rendelni.
- „Szerzett jogot nem lehet elvenni, ebben nagyjából egyetért az ellenzék is. Reformokat lehet kilátásba helyezni, én például szerencsésnek tartanám – de ez csak a személyes véleményem, nem az összellenzéké –, ha a határon túli magyarok nem magyarországi pártlistákra szavaznának…”
Bájos ellenzéki szokás, hogy két mondaton belül érhető tetten a vaskos hazugság. Szerzett jogot nem lehet elvenni, de Jakab szerint mégiscsak kéne, mert az összegyurcsányozott moslék-ellenzék nyilván nem túl sok jót várhat az MSZP gyalázatos népszavazásával egy életre megsebzett határon túli magyaroktól. De legalább jó tudni, hogy Jakabék tolódtak a DK irányába, továbbra is látható, ki a valódi főnöke ennek az amorf szövetségnek.
- „Tehát ön csatlakozna az uniós ügyészséghez?
Azonnal. Rég meg kellett volna tenni.”
- „…amikor az EU-hoz csatlakoztunk, vállaltuk, hogy be fogjuk vezetni a közös fizetőeszközt.”
A Jobbik mindig is az Unió pártján volt! Tulajdonképpen brüsszelibbek a Momentumnál is. Sosem égettek uniós zászlót, az nem is úgy volt most már. Vagy ezért is kértek már bocsánatot? Mert akkor el van felejtve!
- „A legnagyobb lépés – nekem személy szerint is – az volt, amikor augusztusban mondjuk le kellett, hogy üljek Gyurcsány Ferenccel. És ez eldőlt: ha a helyzet úgy hozza, hogy le kell ülni, akkor le kell ülni. Ezen nem múlhat a kormányváltás.”
Amúgy: de
Segítünk, hogy a te egyszerű, piros arannyal összekent párizsivá fonnyadt intellektusod is megértse: Soha többé nácikat, soha többé Gyurcsányt!
Még akkor se, ha ezek mind vehemensen próbálják levedleni bűneikkel együtt a régi énjüket.
Karácsony Gergely az MSZP-vel való összeboruláskor Unicumot ivott, Jakabnak már csak Fanta maradt. Így múlik el a világ dicsősége.
Az interjú a maga nemében igazi kortörténeti remekmű, tele ékes bizonyítékokkal, miért nem fog Jakab Péter (se) eljutni még a miniszterelnök-jelöltségig sem.
Egyébként pedig nem csak a képesség, hitelesség és karizma hiányzik, elsősorban azért nem lesz Jakabból soha ennél több, mert Feri másképp döntött.
De ezt neki nem kell tudnia. Inkább adjunk neki egy üveg cukros üdítőt, meg egy darab parizert, azzal elvan fürdetésig.
(Az idézetek forrása telex.hu)
Baxter Hugó Péter – www.kontra.hu
Follow @jobboldalihirek