Jobboldali Médiahírek

Hírexpress, hírblog – Hírek itthonról és a nagyvilágból Önnek!

HírekItton

Kárpátalja autonómiát csak Magyarországhoz tartozva kaphat!

Hirdetés

Az első – magyarok által adott – kárpátaljai ruszin autonómia 

A 19. századig Kárpátalján (akkor még Észak-Kelet Felvidék) a helyi lakosság közel száz százalékát négy közösség adta: a nyugati kereszténységet és kultúrkört követő magyarok; a területet a középkor óta fokozatosan benépesítő, a nyugati és a keleti kereszténység és kultúrkör felé egyaránt forduló ruszinok (rutének); a 16. századtól a Kárpát-medencén kívülről folyamatosan betelepedő izraelita zsidók; valamint a periférikus régió perifériájára szorult romák.

Hirdetés

Kárpátalja autonómiát csak a magyaroktól kapott (és reméljük fog is majd kapni!)

Az 1918. november 9-én, Ungváron tartott gyűlésen a ruszin értelmiség képviselői megalapították a Magyarországi Rutének Néptanácsát, amelynek elnöke Szabó Oreszt, titkára pedig Volosin Ágoston lett. Az ülésen elfogadtak egy 4 pontból álló kiáltványt, amelyben hitet tettek az ország területi integritásának védelme, a Magyar Királyság nemzeteinek jogegyenlősége, a görögkatolikus egyház autonómiája, valamint a ruszin nép szellemi és anyagi színvonalának emelése mellett. Az ungvári gyűléshez a következő hetekben a szomszédos vármegyék településeinek tanácsai is csatlakoztak.

1918. november 19-én a tanács emlékiratot küldött Jászi Oszkárnemzetiségi miniszternek, amelyben kérték, hogy Ung, Bereg, Máramaros és Ugocsa vármegyék élére ruszin származású főispánokat nevezzenek ki, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium állítson fel egy külön rutén ügyosztályt, valamint a Budapesti Tudományegyetemen létesítsenek önálló rutén nyelvi és irodalmi tanszéket. Jászi válaszában a kérések teljesítését elsőrendű államérdeknek nevezte és javaslatában a létrehozandó ügyosztály élére Sztripszky Hiadort, a tanszék vezetőjének pedig Bonkáló Sándortajánlotta. A ruszinság igényeinek kezelésére külön kormánybiztosi pozíciót hoztak létre, amelynek vezetésére Szabó Oresztet kérték fel. Az ő hatásköre nemcsak a kárpátaljai nagytáj négy vármegyéjére, hanem Zemplén, Sáros, Szepes és Abaúj–Torna megyék ruszin lakta területeire is kiterjedt.

Hirdetés

Szabó Oreszt az igények felmérése végett november 29. és december 10. között számos értekezletet tartott a ruszin néptanácsok vezetőivel és a nép értelmiségi elitjével. A tárgyalások következtében elfogadtak egy 14 pontból álló programot, amelyben egy széles jogkörrel bíró területi autonómia igénye fogalmazódott meg, saját nemzetgyűléssel, a magyar parlamentben való arányos képviselettel és egy szociális intézkedéseket tartalmazó csomaggal.

Kárpátalja-régió történelmi területe és területe napjainkban 

Hirdetés

1918 decemberében a Jászi Oszkár nemzetiségi minisztériuma létrehozta az ország egyetlen nemzetiségi területét Kárpátalján a ruszinoknak, az Országos Törvénytárban 1918. december 25-én megjelenő X. néptörvény „A Magyarországon élő ruszin (ruthén) nemzet autonómiájáról” címet viselte, kihirdette Ruszka Krajna autonóm terület létrejöttét.

A tartomány legfőbb kormányzati szerve a budapesti székhelyű Ruszka Krajnai Minisztérium lett, amelynek élére Szabó Orersztet nevezték ki, míg a terület közvetlen irányításáért a Munkácson létrehozott Kormányzóság volt felelős, Stefán Ágoston vezetésével. Az autonóm tartomány Máramaros, Ugocsa, Bereg és Ung vármegyék ruszin lakta részeiből állt, míg a Kelet-Felvidék ruszintöbbségű területeinek kérdését a bizonytalan helyzetre való tekintettel függőben hagyták.


A magyarok megadták, a csehek elvették…

Hirdetés

A Vix-jegyzék révén Csehszlovákia elfoglalhatta Ruszka Krajna keleti sávját az Ung folyó vonaláig, amellyel Ungvár városát az ellenőrzésük alá vonták, míg a román hadsereg Máramaros vármegye délkeleti részén Nagybocskó vidékét szállhatta meg.

Szürkével a ténylegesen többségében szlovákok által lakott terület (1918-1920.)

Hirdetés

Edvard Beneš 1919 elején figyelt fel a területre, bár február 5-én még bevallotta, hogy a ruszinok lakta területekre vonatkozó igényeik már gyenge lábakon állnak, de „igazságtalanság lenne őket a magyarok kénye-kedvére hagyni, s habár a csehszlovák igények között nem szerepel, ő mégis vállalta, hogy ügyüket a Konferencia elé tárja.”. Két nappal később Csehszlovákia, Románia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság közös emlékiratot intézett a békekonferenciához, amelyben meghatározták a területi követeléseiket, és tiltakoztak a magyarok által felvetett népszavazási kérelem ellen.

A román hadsereg április 20-án indított offenzívájával elfoglalta a Kőrösmező–Rahó–Nagybocskó–Técső–Huszt–Királyháza–Nagyszöllős–Beregszász vonaltól délre eső területet. A csehszlovák haderő pedig április 29-én bevonult Munkácsra, ezzel pontot téve Ruszka Krajna rövid történetének a végére. Kárpátalja hivatalosan már az 1919. szeptember 10-én aláírt saint-germaini békeszerződéssel Csehszlovákia részévé vált. A terület új közigazgatási neve Podkarpatská Rus lett, amelynek a békeszerződés értelmében az impériumváltás után is hasonlóan széles jogkörű autonómiával kellett volna rendelkeznie, mint a magyar uralom alatt, Prága akarata azonban felülírta a lefektetett szabályokat.

A csehszlovák uralom ideje alatt Kárpátalja lakossága – a többnyire Cseh- és Morvaországból érkezett hivatalnokokat, iskolaigazgatókat, fináncokat és katonatiszteket leszámítva – nemzetiségi hovatartozásától függetlenül másodrendű állampolgárnak érezte magát. Az „első respublika” vezetői, Masaryk, Benes és társaik beolvasztó politikája nyomán megváltozott helyzetüket máig szemléletesen illusztrálja Ungvár akkori hivatali része és villasora: a korabeli cseh városnegyedek csaknem pontos utánzata.

Kárpátalja 1939-es hazatérését követően a magyarok ismét autonómiát szerettek volna adni a ruszinoknak

A magyar kormány 1939. március 10-én olyan határozatot hozott, hogy Kárpátalját katonai akció keretében akár német beleegyezés nélkül is visszafoglalja. Berlin jóváhagyása azonban végül megérkezett. A cseh-morva területek Wehrmacht általi elfoglalásával és a Szlovák Köztársaság megalakulásával párhuzamosan a magyar hadsereg elfoglalta Kárpátalját. Előzetesen a prágai kormány elfogadta a magyar kormány ultimátumát, amely azt követelte, hogy vonják vissza Kárpátaljáról a cseh csapatokat.

Kárpátalja Magyarországhoz tartozva van a legjobb kezekben…

Magyarország Kárpátalja visszacsatolása után első körben a ruszin kisebbségnek akart autonómiát adni  ezzel is példát szeretett volna mutatni, hogy Magyarország megbecsüli és tiszteli a területén élő nemzeti kisebbségeket, elismerve önálló kultúrájukat, és identitásukat.

Már március 18-án (az előző nap este Budapestről indult különvonattal) Csapon keresztül Munkácsra érkezett Horthy Miklós kormányzó, aki többek között felkereste a sebesültkórházat, ahol a márciusi harcok szenvedőit ápolták. Innen Beregszászra, Nagyszőlősre és Husztra indult tovább. 17 órakor Budapesten Teleki Pál miniszterelnök elnökletével értekezlet kezdődött a kárpátaljai önkormányzat előkészítéséről. Teleki Pál miniszterelnök tehát már a katonai akció lezárulása előtt összehívta az első tanácskozást azzal a céllal, hogy megvitassák a kárpátaljai ruszin autonómia lehetőségét.

A Kárpátalja önkormányzatának előkészítésére összehívott 1939. március 18-i bizalmas miniszterelnökségi értekezleten arról beszéltek, hogy elsősorban kulturális autonómiában kell gondolkodni, de területi elv alapján. E tekintetben fontos szerep hárulna a görög katolikus egyházra.

Teleki a következőképpen szólalt fel a soros tervezetet megvitató 1940. április 25-i miniszterelnökségi értekezleten: „a mi segítségünkkel jöttek létre és részben itt is szerkesztődtek – magunk között vagyunk, ma már beszélhetünk róla – azok az autonómiajavaslatok és követelések, amelyekkel Kárpátaljának, Ruszinszkónak népe Csehszlovákiával szemben előállott.”

Teleki Pál miniszterelnök éppen ezért erkölcsi kérdésnek tartotta, hogy Kárpátalja egészének Magyarországhoz kerülése után a ruszinok számára megadják a már sokszor ígért területi különállást, a nyelvi-kulturális önállóságot biztosító autonómiát. Kárpátalját nemzetiségpolitikai kísérleti terepnek gondolta a Szent István-i állameszme megvalósítása keretében, ugyanis a ruszinságban látta a leginkább a magyar államhoz lojális nemzetiségi csoportot.

Sajnos az autonómia tervét a II. Világháború már nem engedte véghezvinni…

1991-ben a kárpátaljai ruszinok és magyarok többsége sokadjára is kifejezte az igényét az autonómiára

Kárpátalja 1944-ben a Szovjetunió, majd 1991-ben Ukrajna fennhatósága alá került. 

A Beregszászi Járási Tanács 1991. szeptember 14-ei határozata értelmében december 1-jén a lakosság egyszerre szavazhatott Kárpátalja autonómiájáról és a Beregszászi járás Magyar Autonóm Körzetének kialakításáról. A népszavazáson a szavazópolgárok döntő többsége mindkét esetben igennel voksolt, Kárpátalja különleges státusára 546 ezer fő, a választópolgárok 78%-a, a Magyar Autonóm Körzet megvalósítására a Beregszászi járás 81,4%-a mondott igent.

1992 januárjában a Megyei Tanács határozatban kérte Ukrajna Legfelső Tanácsát a népszavazás eredményének elfogadására és az alkotmánymódosításra. Márciusban a Megyei Tanács azzal a kérelemmel fordult a Legfelső Tanácshoz, hogy az autonómiára vonatkozó határozatot emelje törvényerőre. 1992 májusában a Rada, az ukrán parlament még kedvező döntést hozott. De később az ukrán nacionalisták – akik komoly szerepet játszottak a narancsos forradalom koalíciójában – nyomására a törvényből törölték a nemzetiségek területi autonómiához való jogát. Ide kívánkozik, hogy a Kucsma-éra egyik utolsó törvénye megvonta az alanyi jogon járó parlamenti képviseletet az ország kisebbségeitől. Azóta nincs magyar képviselő a Radában. Tehát hiábavaló volt a népszavazás elsöprő sikere, a paragrafusok útvesztőjében megrekedt a népakarat.

A Kárpátalján élők 1991 óta folyamatosan megpróbálják kivívni maguknak az autonómiát, és érvényesíteni az 1991. december 1-jei népszavazás eredményét, azonban az Ukrán állam ebben nem partner.

Világosan látszik, hogy Ukrajnában sem a ruszinok, sem a magyarok nem kaphatnak soha autonómiát, hiába próbálkoznak évről-évre, az ukrán parlament folyamatosan lesöpri az asztalról az autonómia ügyét.

A ruszinok autonómiát csak Magyarországhoz tartozva kaptak, és kaphatnak. Kárpátalja hazatérése az összes ott élő érdeke! Kivéve talán a betelepített ukrán nacionalistákat…

Budapest, 2021.04.18., Magyarok az Igazságért – MI

Hirdetés