Niedermüller reagált…
Az elmúlt napokban a DK-s polgármester rúgott bele a magyar emberekbe. Mint ismert, a magyar – ír felkészülési mérkőzésen történtekre reagálva azt mondta, hogy azon az estén jobb lett volna írnek lenni…
A gyurcsányista politikus Facebook-oldalát ezrek lepték el és küldték el melegebb éghajlatra. A Fidelitas-tól még egy dublini repülőjegyet is kapott ajándékba.
Niedermüller azonban nem tudja befogni a pofáját, újabb bejegyzéssel hívja fel magára a figyelmet:
Néhány nappal ezelőtt írtam egy – akaratomon kívül – nagy vihart kavaró bejegyzést a mérkőzés előtt letérdelő ír játékosokról és az őket gusztustalan módon kifütyülő magyar szurkolókról. Ezt követően a kormánypárti médiában elképesztő mennyiségű ostobaság hangzott el, s hiába jelentek meg értelmes, tárgyilagos írások is (https://444.hu/…/miert-beszelt-osszevissza-orban-a…), az alaphangot az értelmetlen gyűlölködés adta meg. Minderre csak azért térek vissza, mert most olvastam az angol szövetségi kapitány, Gareth Southgate június 8-án kelt nyílt levelét (https://www.theplayerstribune.com/…/dear-england-gareth…). Ebben a levélben Southgate megvédi játékosait, akik úgy döntöttek (és nem a szövetségük döntött helyettük), hogy ők le fognak térdelni a meccsek előtt. Egyben kimondott néhány fontos dolgot a nemzeti hovatartozással, a nemzeti érzéssel és büszkeséggel kapcsolatban. Persze tudom, Anglia és Magyarország között hatalmas történelmi és kulturális távolságok vannak. Mégis van ebben a nyílt levélben néhány gondolat, ami szíven ütött.
Mindenekelőtt az, hogy felismeri és nagyon világosan megfogalmazza, a nemzet, a nemzethez való tartozás, a nemzeti identitás nem állandó, “örök”, hanem nagyon is változó kategóriák, felfogások. És éppen ezért a mai, megváltozott és továbbra is változóban lévő Angliában felnövekvő fiataloknak egy új narratívára, új patrióta elbeszélésre van szüksége. A régi, a korábbi, a fehér felsőbbrendűséget hirdető, birodalmi mítoszokra épülő narratíva a fiatalok generációjának már semmit nem mond. Az angol labdarúgó válogatott játékosai nagyon különböző etnikai és kulturális környezetekből érkeztek, és éppen ebben a sokféleségükben reprezentálják Angliát, és pontosan ezért büszkék a sokféleségükre. Ma Angliában közhelynek számít, hogy nem kell fehérnek lenned ahhoz, hogy angolnak érezd magad és mások is angolnak tartsanak. Pontosan ez, a sokféleséget elfogadó út az, amely befogadóvá tesz egy társadalmat, nem pedig kirekesztővé. A nemzeti identitás eszméjének a befogadásban és az elfogadásban, nem pedig a múltra épülő kirekesztésben és kulturális kizárólagosságokban kell gyökereznie, mondja a levél.
A kormány és annak holdudvara ezt nem akarja érteni. Olyan kizárólagosságokra épülő nemzetfelfogást képvisel, amely csak azt tekinti magyarnak, aki fehér, keresztény és heteroszexuális. Erről szól a kormány családpolitikája, a pedofília elleni törvényjavaslattal kapcsolatos gyalázatos, a homoszexualitást és a pedofiliát tudatosan összekeverő módosító javaslat, a menekültekkel, migrációval kapcsolatos politikai hadjárat, és folytathatnám hosszasan. Ez a kormány mindent és mindenkit megbélyegez, aki nem ugyanazt mondja, vallja, mint ő. Ma már egy kiépített, óriási erőket és hatalmas összegeket felhasználó kommunikációs rendszer sulykolja az emberekbe, hogy a sokféleség, a különbözőség rossz, elítélendő, kirekesztendő, mert “veszélyezteti a nemzet egységét”. A valóság azonban az, hogy nem a nemzet, a nemzeti hovatartozás, a nemzeti identitás, a kulturális sokféleség, különbözőség, annak megvallása, felvállalása jelenti a problémát, hanem az a kormányzati politika, amelynek nem egy befogadó társadalom megteremtése a célja, hanem a politikai hatalom minden áron való fenn- és megtartása a kirekesztésen, a megbélyegzésen, a gyűlöletterjesztésen keresztül. Ennek a politikának az eredménye volt a letérdelt ír focisták kifütyülése. És legyen végre bátorságunk kimondani, nem akarunk ilyen országot, nem akarunk ilyen országban élni.