Jobboldali Médiahírek

Hírexpress, hírblog – Hírek itthonról és a nagyvilágból Önnek!

Hírek

Ellenzéki összefogás: törésvonalak, hátba szúrások

Hirdetés

Az ellenzéki erők sokszínű, elvtelen szövetsége sok kormánykritikus választó valóra vált álma. A kicsit is komolyan vehető pártok (valamint Karácsony Gergelyék) végre feladták jelentéktelennek tűnő világnézeti és szakpolitikai ellentéteiket a Szent Cél érdekében: megbuktatni Orbán Viktor rendszerét és – egyelőre még tisztázatlan irányba – alapvetően más irányba fordítsák az ország hajójának kormányát.

A leendő moslékkoalíció szivárvány-kormányban dolgozó miniszterek és a mögöttük álló manipulátor bábjátékos Gyurcsány politikai erőtér nem kevesebbre vállalkoznak, mint hogy egyszerre legyenek stabil, erős, kiszámítható irányítói egy országnak négy éven keresztül azzal, hogy a 11 éve működő, épülő gazdaságot és társadalmat ledózerolva építsenek valami újat.

Ez még komoly felhatalmazással, politikai egységgel sem könnyű feladat, vajon milyen esélyei vannak egy olyan „közösségnek”, amelynek egy célon (Orbán, takarodj) kívül nincs túl sok közös értéke, érdeke.

A Párbeszéd alapjövedelmet szeretne, a Momentum finn oktatási rendszert és négy napos munkahetet. A Jobbik nem hajlandó felülni az LMBTQ szekérre, Gyurcsányék szerint ez vállalhatatlan.

És ezek még egy olyan időszakban látható törésvonalak, mikor az ellenzéknek semmi más felelőssége nincs, mint hogy mindent megígérnek, mindenki mosolyogva szorongatja egymás kezét.

Hirdetés

Az ellenzéki összefogás stabilitásának és legitimációjának illúziója gyakorlatilag már a valódi versengés kezdete előtt megbukott.

Az kormányváltásra és összefogásra felesküdött erők két módon farolnak ki belőle, hogy a választók akaratát meghallgassák és azt végrehajtsák:

Az Esélyes Jelölt legendája

A kormányváltás koncepciója szerint a közös lista – a leendő egyéni jelöltek személye – is demokratikus úton került volna kiválasztásra. Ne a pártok döntsék el, ki képviselné a választókat egy új korszak építésében!

Hirdetés

Hiszen az a valódi esélyes, akit a legtöbb szavazó bizalmát elnyeri?

  • Igen? Nem?
  • Kit érdekel!
Nem telt bele sok idő, és a pártok rájöttek, hogy nekik sokkal kényelmesebb, ha ezt – ahol lehet – egymás között elintézik.
 

A jelöltek sakkfigurákként mozognak, a játszmát a pártközpontokból irányítják. Ahol parancsot kapnak beállnak egymás mögé, hátra, vagy előre lépnek engedelmesen, előre eldöntve a versenyt a szavazók helyett. Nem csodálkoznánk, ha az ötlet az MSZP környékéről jönne, hiszen a Hazafias Népfront képviselői is kihívó nélkül szoktak indulni. Esélyeket latolgatva, statisztikai mutatókat tanulmányozva, zárt ajtók mögött születnek meg döntések.

A választók meg kapnak valakit, akiről csak azt tudják, hogy mindenki megveregette a vállát, tehát rá illik szavazni. Éljen a képviseleti demokrácia!

Cipősdobozba összezárt patkányok

Köztudott, hogy az egymás túlélésért folytatott versenytársainak tekinthető rágcsálókat szűk, zárt helyre, kevés élelemmel és vízzel ellátva összezárjuk, gyorsabban esnek egymásnak, mint ahogy elfogy a táplálék (a széplelkű nebáncsvirágok kedvéért a patkány kifejezést nem minősítésként használtuk).

Hirdetés

Az ellenzéki összefogás életképességi esélyeit azonban nem szükséges laboratóriumi körülmények között vizsgálni, hiszen a legutóbbi helyhatósági választások óta már több helyen is kialakult ez a kísérleti környezet.

Botrányok, összeveszések, nyílt kenyértörésig vitt feszültségek sorozata fémjelzi az szivárványkoalíció életképtelenségét.

  • A leghírhedtebb egymásnak feszülésről talán Zuglóból érkeznek folyamatos hírek. A helyi MSZP parkolóóra-kiskirálya, Tóth Csaba mögé engedelmesen felsorakozott a korábban még tőle rettegő Karácsony Gergelytől az DK-ig a teljes balliberális hadosztály. A Momentum valamiért mégis a fejébe vette, hogy ők éppen itt mutatják meg, azé a telek, aki körbepisili és ráeresztették a XIV. kerületi status quo-ra láncos vérebüket, Hadházy Ákost. A korrupció-felelős karrier-renegát azóta persze nyüszög, hogy őt itt bántják, mi csak azt kérdezzük, vajon ha nem bírja a nyomást, minek ment oda?
  • Nincs harmónia a kormányváltó erők hagyományosan bástyájának tekinthető Pécsen sem. Az egykor még a fideszközelinek tartott, a Századvég Intézetnek dolgozó, ma már Karácsony pártjának színeiben parlamenti képviselő Mellár Tamás látványosan összeveszett a helyi polgármesterrel, Péterffy Attilával. A történet itt is klasszikus poszt-komcsi múltidézés: az MSZP nem igazán érti az együttműködés koncepcióját, hiába haldoklik országosan, egyes helyi erős emberek még mindig megkerülhetetlen kiskirálynak érzik magukat. Pompás perspektíva egy országos együttműködésre
  • Kispesten is áll a bál, Zuglóhoz hasonlóan itt is momentumos köpött a nagy, közös, zavaros ellenzéki levesbe. Miután Lakner Csaba helyi MSZP-s képviselő drogbotrányba keveredett és pártja kivonta őt a forgalomból, a közérdeklődés fókuszába került Kránitz Krisztián szintén MSZP-s kötődésű helyi vagyonkezelő zavarosnak tekinthető munkássága. A Momentum persze itt is saját szövetségese lábába marva küzd az Igazságért. Mi csak egy doboz pattogatott kukoricát kérünk szépen!
  • Baján az ellenzéki pártok támogatását a közgyűlésben egy helyi civil szervezet élvezi, amely szintén belharcoktól hangos. Júniusban például a helyi Fidesszel együtt akadályozták meg, hogy a városi médiába újabb pénzeket csatornázzanak. Tavaly nyáron már nyílt konfliktus támadt a momentumos városvezető és gyurcsányista helyettese között, a polgármester kiszorította a dékás szövetségesét beosztásából.
  • Kedvenc pocokarcú ifjú titánunk, a momentumos Soproni Tamás sem bírja feldolgozni, hogy nem homogén lila csapat élén kiskirálykodik Terézvárosban. Miután a polgármester az MSZP egyik képviselőjét indoklás nélkül hívta vissza tisztségéből, a kommunista utódpárttól elég merész választással, a Tanú című filmből származó idézettel üzentek: amit csinált az még a szociknak is túl bolsevik tempó.
  • Persze olyan is van, ahol már párton belül sem bírnak botrány nélkül együtt élni. Egerben például MSZP-s belharctól hangos a közélet.
  • Egymás sztárpolitikusainak lenyúlása sem ismeretlen kategória az állítólagos szövetségesek között. A DK lelkesen szalámizza le egykori anya-pártját, az MSZP-t, most éppen Molnár Gyula átigazolásától hangos a média. Bár igazából ezen meg sem kéne lepődnünk, hisz az egész ellenzék voltaképpen Feri irányítása alatt áll.
 

És ez nem a teljes lista, sőt, lesznek még újabb ilyen, felszínre került egymásnak feszülések, pedig még az előválasztásnak sincs vége.

Képzeljük el, hogy mindezt kormányzás közben (helyett) csinálják. Vajon mennyire lennek hatékony egy ilyen szövetség az ország élén? Ki fizetné meg ennek a belharcnak az árát?
Forrás: Kontra.hu

Hirdetés

Hirdetés