Nem elég nem CIA-ügynöknek lenni, annak sem kellene látszani
Szabó Tímeát ugyan rettegni hívták be az ATV-be, helyette azonban megint csak felerősítette a vele kapcsolatban újra és újra felbukkanó ügynökvádakat.
Eleve vesztes meccsnek tűnik, ha egy interjú, amelyben ballibsi politikusunk a rákosista megfigyelése felett rettegne egy sort, azzal kezdődik, hogy ballibsi politikusunk a vele kapcsolatban újra és újra felmerülő CIA-s szálakat igyekszik csattogólepkés kisollóval elvagdosni. Márpedig Szabó Tímeával (közismertebb fedőnevén: Kabul rózsája) éppen ezt történt.
Ráadásul Szabó önmagától hozta be a beszélgetésbe, hogy a jobboldal őt mindenféle CIA-ügynöknek szokta elmondani. (Halkan megjegyeznénk, hogy nemcsak a jobboldal, hanem egykori LMP-s pártelnöke, Schiffer András is, aki egy műsorban a következőket mondta Szabóról: „egy ilyen furcsa életrajz az legalábbis magyarázatra szorul”.) Majd Egon úr a legőszintébb műrácsodálkozással, némi Kunhalmi-manírral az arcán rákérdezett, honnan jön ez a CIA-ügynöközés?
„Hát, onnan, hogy ezek a fiúk nem tudják elképzelni, hogy valaki külföldön is dolgozott, dolgozott kutatóként a Harvard Egyetemen” – érkezett a rózsaillatú felelet Szabótól.
Csakhogy a gond éppenséggel nem ezzel van (habár az is kérdéseket vet fel, hogy a politikus egy korábbi önéletrajzában még úgy fogalmazott: „egy ideig kutatóként tanult a Harvard Egyetem jogi karán”, majd az Előválasztás honlapjára feltöltött életútjából a Harvardon folytatott tanulmányok már kimaradtak, most pedig már arról beszél, hogy mégsem „kutatóként tanult”, hanem kutatóként „dolgozott” a Harvardon). Sokkal inkább problematikus az, amiről Szabó hallgat. Mégpedig hogy az amerikai bombázások befejeztével mégis miként került Kabulba, hogy a segítsen az új afgán kormány felállításában? Frissdiplomásként, a szegedi egyetemről kikerülve, egy kommunikáció szakos papírral a farzsebében. Erre azonban nem kapjuk meg a választ, Szabó ugyanis egyetlen szóval sem említi meg a kabuli kiküldetését a műsorban.
Mond viszont mást. Jobbat. Talán még ennél is árulkodóbbat. Amikor ugyanis túllendül a beszélgetés a CIA-s szálon, Szabó újabb érdekes kiszólással jelentkezik:
Rónai Egon: De tudja, hogy ki figyeli?
Szabó Tímea: Részben tudjuk, hogy kik, igen.
R.E.: A tudjuk az mit jelent?
Sz.T.: Hát, akkor tudom… Meg még páran tudjuk.
Szabó ezen a ponton tehát újra kiesik a védtelen, gyenge, a rendszer áldozatául váló nő szerepéből, és elkottyintja, hogy tudja, ki figyeli meg. Márpedig ilyen információ birtokába egyszerű, földi halandó nem szokott csak úgy kerülni. Ez ugyanis speciális, szakmai tudást igényel, vagy speciális, szakmai segítség igénybevételét. És ez utóbbira utal a Szabó által használt többes szám is, miszerint „tudjuk”, kik a megfigyelők. Na, most nem szeretnénk tanácsokat adni a politikusnak, de amennyiben szeretné annak a látszatát is elkerülni, hogy aktív és cselekvő részese külföldi titkosszolgálatoknak, akkor talán nem kellene titkosszolgálati játszmákban ennyire bennfentesnek mutatkoznia. Meg a többes számot is kerülhetné, mert az mégiscsak arra utal, hogy egy tudással rendelkező csoport, közösség tagja, nem pedig egy kiszolgáltatott és magányos nő.
És a külföldi titkosszolgálatok az alapvető természetükből fakadóan már csak olyanok, hogy az országhatárainkon túli központtal rendelkeznek. Ezért külföldi, ugye. És erre mit mond Szabó az állítólagos megfigyelési ügyéről? „Én már hónapok óta gyűjtöm az erről szóló anyagot, és ez néhány embernél már kint is van.” Mégis hol lehet ez a rejtélyes kint? És vajon mit tudnak ezek a kinti emberek, hogy ilyen információkkal kell ellátni őket? Egyáltalán miért jut Szabónak előbb eszébe önálló anyaggyűjtési akcióba kezdenie, mint hogy értesítse a rendőrséget?
Ja, mert a politikus azt is elárulja, hogy a rendőrséghez még éppen pont nem sikerült fordulnia. Ellenben „volt, amikor lementünk, és így bekopogtunk [a megfigyelői autó ablakán], hogy esetleg segíthetünk-e, esetleg hozzak-e kávét, vagy nem éhes?” Miközben tehát nekünk, a sztori fogyasztására szánt nézőként a legsötétebb Rákosi-diktatúra ízét kellene a szánkban éreznünk, Szabó Tímea úgy viselkedik, mint a kistérségi James Bond-hasonmásverseny különdíjasa, aki rettegés helyett gúnyt űz a hatalom veseleverő pribékjeiből. Amivel hiteltelenné teszi az egész történetet. Mert aki fél, akire komoly veszély leselkedik, az nem így viselkedik.
Végezetül a Kósáné Kovács Magdának tulajdonított mondást (nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani) némileg átfogalmazva azt tudnánk Szabónak ajánlani, hogy nem elég nem CIA-ügynöknek lenni, annak sem kellene látszani.
Forrás: Drót.info
Follow @jobboldalihirek