Fricz Tamás: Úton a világkormányzás felé
A FELSZÍN ALATT – Bali szigetén nem a G20-ak, hanem a „G21-ek” találkoztak, hiszen ott volt Klaus Schwab is.
November 15–16-án az indonéziai Bali szigetén tartották meg a világ gazdaságilag legerősebb országainak évi rendes találkozóját, és mint mindig, el is fogadtak egy határozatot a végén. A G20-akat azonban érdemes lenne átnevezni mostantól G21-ekre, ugyanis ezúttal nem pusztán a legnagyobb országok vettek részt a nagyhatalmak találkozóján, hanem ott volt és hosszú beszédet mondott Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum (WEF) elnöke is. Előadása hatalmas tapsot kapott a világ vezetőitől. A meghívottak között volt többek között Elon Musk és Bill Gates is. De a legfontosabb, nem „hagyományos” állami vezető egyértelműen a WEF főnöke volt.
Ezzel megszületett egy új kor. Az a kor, amelyben már egy globális vezető is szerves részét képezi az államok találkozójának, méghozzá nemcsak valamifajta protokolláris módon, hanem a valós erőviszonyok alapján.
Klaus Schwab és fóruma innentől kezdve – úgy látom – szerves részévé válik a nagyhatalmak világtalálkozóinak. Hogy miért? Mert a WEF hatalma még a nagyhatalmakénál is nagyobb. Ezt jó, ha szociológiailag és gazdaságilag is igazolható tényként kezeljük. A WEF lényegében véve a globalisták által már évtizedek óta tervezett világkormányzás egyik letéteményese, ha nem az már ma is.
De hogy megértsük ezt a gigászi változást és annak jelentőségét, muszáj tudnunk, hogy a Világgazdasági Fórumnak hogyan és miért van ekkora hatalma, ami már gyakorlatilag a nemzetállamok fölé emeli.
Az előzményekről röviden: a WEF-et 1971-ben alakította meg Klaus Schwab német közgazdász, aki egyébként Henry Kissinger tanítványa volt, s élvezte tanára sokoldalú támogatását. Annál is inkább, mert Kissinger is mindig világkormányzásban gondolkodott, és Schwab jó tanítványnak bizonyult. Kissinger támogatásával létrehozta a WEF-et, amit első körben még Európai Menedzsmentfórumnak nevezett, később, 1987-ben kapta meg mai nevét.
A központja a svájci genfi kantonban, egy bizonyos Cologny nevű helységben található, de az évi rendes gyűléseket a szintén svájci Davosban tartják.
A WEF éves összejövetelein multicégek, kormányok, szakszervezetek, nem kormányzati (NGO) szervezetek, a média kiemelkedő képviselői, illetve neves közéleti személyiségek jelennek meg – tehát gyakorlatilag mindenki, aki „számít” széles e világon. Mindösszesen mintegy 2500-an szoktak jelen lenni a davosi találkozókon, amelyeket Schwab celebrál. A számok magukért beszélnek: a WEF-nek 1595 gigavállalat, 364 kormányzati vezető, 246 civil szervezet és 234 média-képviselő a tagja.
A Világgazdasági Fórum kuratóriumában találhatjuk többek között Christine Lagarde-ot, aki korábban a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezetője volt, most az Európai Központi Bankot irányítja, de az IMF mostani vezetője sem maradhat ki, aki jelenleg a bolgár Krisztalina Georgieva. Továbbmenve, a kuratóriumban találhatjuk Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét, aki állítólag az európai emberek érdekeit képviseli tűzön-vízen – de főleg vakcinabizniszeken – át.
Említhetjük Tony Blairt is, aki az Egyesült Királyság miniszterelnöke volt. Fontos személy még David M. Rubinstein, aki egyébként több globális szervezet (Tripartit Bizottság, Atlanti Tanács, Bilderberg-csoport stb.) tagja, nem mellesleg éppen Ursula von der Leyen egyik legfontosabb tanácsadója. Folytassuk a sort Al Gore-ral, aki 2000-ben indult az amerikai elnökválasztáson demokrata színekben George W. Bushsal szemben, de akkor és azóta is a globális felmelegedés téziséhez kapcsolódó bizniszekben utazik. S végül meg kell említeni Jack Mát is, aki nem más, mint az egyik legnagyobb kínai cég, az Alibaba vezetője.
Mindezek alapján talán nem nagy bátorság kijelenteni, hogy Klaus Schwab az 1980-as évek óta az egyik legbefolyásosabb vezető személyiség az egész világon, hiszen a WEF-ben (nagyon tudatosan) nem pusztán nyugati országok, cégek, politikusok és közéleti szereplők vesznek részt, hanem számos ázsiai, latin-amerikai, afrikai feltörekvő és fejlődő országokból érkezett vezető személyiségek is megtalálhatók a soraiban. Sőt ki kell emelni azt a talán elsőre meglepő furcsaságot is, hogy Kína általában is komoly szerepet játszik a WEF-en belül, és Kína elnöke, Hszi Csin-ping szépen együtt tud működni Klaus Schwabbal. Olyannyira, hogy a WEF-en belül a kínai érdekképviseletet nem más, mint Schwab fia vállalta.
Kína egyébként nem pusztán hatalmas fejlődése és meghatározó világgazdasági súlya miatt fontos a világkormányzásban gondolkodó Schwabnak, hanem azért is, mert a tervgazdaságból az állami piacgazdaságba történő átállás során megőrizte a maoista korszak centrista, diktatórikus struktúráit, s ezért a kínai kormány tekintélyelvűen működhet.
Mivel Klaus Schwab maga is kényelmetlen, zavaró körülménynek tekinti a demokráciát, ezért kifejezett szimpátiával tekinthet Kínára, amely már a pandémia során is bizonyította és bizonyítja a mai napig is, hogy nem tűr el semmilyen ellentmondást a nép részéről, a totális lezárásokat, az emberek maximális ellenőrzését tűzte ki magának célul, és ebben – úgymond – szép eredményeket ért el eddig is. Nem csoda tehát, hogy Schwab számára Kína példaértékű munkát végez a globális és totális hatalom irányában, s ebben, amennyiben lehetséges, együtt is működnek, nyilván helyet adva egymásnak.
Sajnos van egy rossz hírem: Klaus Schwab nagyon ügyesen, németes szorgalommal és precizitással törekszik nagy célja, a világkormányzás felé, egy olyan neokommunizmus irányába, amelyik saját propagandájuk szerint is egy olyan világ lesz, amelyben „semmink sem lesz, de nagyon boldogok leszünk”. Módszerei pedig nagyon hatékonyak: amikor Schwab a Harvard Business Schoolon tanult, Kissinger már gondolkodott egy vezetői tanfolyam, fórum létrehozásán, amelynek a megvalósítását, úgy látszik, Schwabra bízta.
Az ambiciózus elnök végre is hajtotta Kissinger álmát: 1992-ben megíndította a Global Leaders for Tomorrow (Globális vezetők a jövőért) című programját, amelyben mintegy kétszáz fiatal politikust, közgazdászt, közéleti és médiaszemélyiséget – negyven év alattiakat – kért fel a világ minden tájáról arra, hogy vegyenek részt a programjában, amelynek célja, hogy a WEF által elképzelt értékrend szellemében felkészüljenek a világ különféle pontjain a vezetésre, a globális elitben való részvételre – egy szép új világ megteremtése érdekében. (Angela Merkel felvétele érdekében a korhatárt akkor 43 évre emelték fel.)
A világ leendő vezetőit képző tanfolyamot 2004-ben átalakította, új neve: Young Global Leaders, s ez immáron egy ötéves tanfolyam, amelynek során a gondosan kiválasztott fiatalembereket a WEF céljaival és elveivel ismertetik meg. Természetesen gondoskodnak arról is, hogy ha a nagy eszméknek megfelelnek a fiatalok, és láthatóan képviselik azokat, akkor gigászi befolyásukkal élve eljuttatják őket a legmagasabb pozíciókba. Itt azonban ki kell emelnem: a látszat kedvéért olyanokat is felvettek a tanfolyamokra, akik nem értettek egyet az ott elhangzottakkal, s megmaradtak nemzeti, konzervatív, szuverenista politikusoknak. Ezek közé tartozik például Richard Werner német közgazdász, aki totálisan szembefordult a WEF alapelveivel, és kemény kritikusa lett a fórum szellemiségének és világnézetének – s vannak még ilyenek rajta kívül is.
Itt kell még megemlítenem, hogy 2012-ben Schwab még egy programot indított, mégpedig a Global Shapers Communityt (Globális Alakítók Közössége), amelyre szintén a világ minden tájáról vesznek fel fiatalokat, de immáron harminc év alattiakat. Az első két programon mintegy 1300-an vettek részt, míg a harmadik tanfolyamon eddig már mintegy tízezren.
Ezért mondja azt Ernst Wolff közgazdász – joggal –, hogy a WEF az évek során döntő szerepet játszott egy olyan új világrend kialakításában, amely az egész világon aláássa a demokratikus elveket. Szerinte a következmények messzemenőek és pusztítóak az egész emberiség számára.
Csak ennyit akartam elmondani az olvasóknak. Hogy – Adyt idézve – „látva lássanak, látva lássanak”.
A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója
A cikk a Magyar Nemzet portálon jelent meg
Follow @jobboldalihirek