Bukik a lengyel kormány, az EU kelepcébe csalta Donald Tuskot
Úgy néz ki, hogy igaza lesz azoknak brüsszelítáknak, akik csak látszólag örültek tavaly év végén Donald Tusk kormányalakításának. Úgy vélték, hogy az új kormány legfeljebb egy évet tölthet a hatalomban. A globalista lengyel kormánynak most már meg vannak számlálva a napjai. Az Uniót imádó miniszterelnök csapdába került. Vagy magáévá teszi az Európai Unió most elfogadott migránspaktumát, vagy Brüsszel meneszti.
A minap az Európai Parlament elfogadta a migránspaktumot. E szerin, az EU minden tagállamának kötelessége lesz minden évben az illegális migránsok tömegeit befogadnia. A migránskrízis a múlt őszi lengyel parlamenti választások kampányában az egyik legfőbb téma volt. A tavalyi választások végeredmény okán, a nemzeti, konzervatív Jog és Igazságosság pártjának (PiS), amely a leghatározottabban ellenezte a migránsok befogadását, távoznia kellett a hatalomból,
Ennek a politikának folytatását ígért Tusk is, mert jól tudta: az illegális migrációt a lengyel társadalom nagyobbik része elutasítja. Annál is inkább, mert a probléma Lengyelországot is sújtja – nem olyan mértékben, mint hazánkat –, mert a Belorusszal közös határt átlépve napról napra több idegen betolakodó esetében kell intézkednie a lengyel hatóságoknak. A Balkán felől érkező illegális migránsoknak ez az egyik új útvonala, miután a magyar-szerb határt hazánk komoly fizikai akadályokkal és jelentős rendőri erővel védi.
Az erőszaktól sem mentes a közös lengyel-belorusz határszakasz. „A külföldiek többször is kövekkel és ágakkal dobálták meg a lengyel járőröket, ennek következtében már hárman megsérültek” – írta közleményében nemrég a határvédelmi hatóság. Április első harmadában több mint 1000 alkalommal kísérelték meg illegálisan átlépni Lengyelország és Belorusz határát, és a határőrség nyolc embert őrizetbe vett embercsempészet alapos gyanújával.
Tusk hatalomra kerülése után kijelentette: Nem fogadjuk el, hogy ránk erőltessék a migránsok befogadásának mechanizmusát és mindenkit arról biztosítok, hogy Lengyelország semmilyen mechanizmus alapján nem fogad be illegális migránsokat. Egyetlen migránst sem fogadunk be és Lengyelország soha nem lesz része ennek a mechanizmusnak.
Az EP szavazás előtt Tusk pánikba eset, mert pontosan tudta, ha Lengyelországra mégis rákényszerítik a migrációs paktumot, akkor politika hulla lesz belőle, legalábbis Lengyelországban biztosan. Kapkodott fűhöz-fához, végül baloldali EP képviselőktől ígéretet kapott, hogy Lengyelországra nem vonatkozik a migránspaktum. De ez leírva sehol sincs és nem is lesz belőle semmi.
Azt nem tudni, hogy Tusk kivel beszélt és, hogy konkrétan mit ígértek neki. Amit viszont tudunk, hogyan beszéltek Jánisz Varufákisszal a görög pénzügyi válság idején. A pénzügyminiszter egy felvett telefonbeszélgetésben arról panaszkodott, hogy Brüsszelben a kamerák előtt mindenki mosolyog, rázza a kezét, de amikor bezárul a tárgyalóterem ajtaja, alaposan megváltozik a légkör. A nagy EU tagok jelenlévő képviselői rárontottak. A stílus maga az Unió. A „nagyok”újabb megszorításokat követeltek, valamint azt, hogy Görögország gyorsítsa fel az állami- és magánvagyon eladását, a hitelek törlesztésének zavartalansága érdekében.
Vagyis, a gazdagabb uniós tagállamok görög gazdasági eszközöket akartak venni és meg is szerezték a görög infrastruktúra jelentős részét, valamint kulcsfontosságú termelő egységeket is. Jellemző az egész folyamatra, hogy amikor Athén megkongatta a pénzügyi vészharangot, a német központi bank elnökhelyettese már másnap bevásárló körútra ment a görög fővárosba.
Később Varufákisz igyekezett a görög eladási hullámot csillapítani, csak hat hónapig volt miniszter, lemondatták. Tusk sem számíthat sok jóra, ha most szembe megy az uniós akarattal.
Már csak azért sem, mert Tusk pártja, a Polgári Platform, tagja az Európai Néppárt (EPP) pártcsaládnak, amely megszavazta a migránspaktumot. Ebből a csapdából Tusk aligha húzhatja ki a fejét. Nincs abban a helyzetben, hogy az EU-nak bármilyen kérdésben ellentmondhasson. Elvégre egész választási kampányát Brüsszel kívánságainak megfelelően szervezte, amiért meg is kapta a jutalmát. Az Európai Bizottság 135 milliárd eurót szabadítottak fel a Covid-19 okozta károk helyreállítására létrehozott alapból. Ezt a pénz az előző kormánynak járt volna, de mondva csinált ürügyekkel – csakúgy, mint Magyarország esetében – Brüsszel visszatartotta. Arról már nem is beszélve, hogy a lengyel sajtó nagy része német tulajdonban van, így aztán Tusk hátszele a választási kampányban igenerős volt.
Mindent összevetve, Tusk nyilatkozatai a migrációs paktum elutasításáról nem más, mint a lengyel választók becsapása.
A lengyel miniszterelnöknek azzal is számolnia kell, hogy a közelmúltban megtartott helyhatósági választáson globalista, négy párti koalíciója vereséget szenvedett. A szavazókat nem nagyon lelkesítette, hogy a kormánypártok kampánya másról sem szólt, csak a PiS-t agresszívan való kritizálásáról. A helyi politikára nem fordítottak nagy figyelmet. Az ugyancsak agresszív kormányzás sem tetszett a társadalom jelentős részének. Sok embert politikai nézetei miatt rúgtak ki állásából, ami az ingadozó szavazók körében is visszatetszést keltett.
Tusk és csapa nem tanulta meg a leckét. Az EU globalista erői olyan helyzetet termettek, ahol csak feltétlen igent lehet mondani, ha valaki továbbra is szeretne brüsszeli kegyelt maradni. Nincs kompromisszum. Mert mint tudjuk, senki sem szolgálhat két úrnak. Képtelenség egyszerre az EU elvárásainak és a lengyel közvélemény többségének is eleget tenni. Aki nemet mond Brüsszelnek, mint Magyarország, annak számolnia kell a retorziókkal.
Ez nem katasztrófa, de a nehézségek leküzdéséhez erős társadalmi támogatásra van szükség.
Mint látjuk, ez Tusknak nincs meg.
Forrás: G. Fehér Péter – Magyar Hírlap