Születőben a magyar Zelenszkij, avagy nálunk is „bármi lehetséges”?

Follow @jobboldalihirek Hirdetés

Újságcikk 2019. március 30-án, a közelgő ukrajnai elnökválasztás előtt. Íme néhány kiragadott részlet:

• – Miért akar Porosenko megint elnök lenni? – Hogy ne kelljen börtönbe mennie. Többek között ezzel a viccel szórakoztatta a közelmúltban a tévénézőket Vologyimir Zelenszkij, aki az ukrán elnökválasztás első fordulója előtt meggyőzően vezeti a népszerűségi rangsort. Jó eséllyel ő lesz az egyik jelölt, aki bejut az április 21-i második fordulóba, ahol a mostani állás szerint Julia Tyimosenko vagy Petro Porosenko lehet az ellenfele.
• Zelenszkij tévéműsorának A nép szolgája a címe. Egy vidéki történelemtanárt alakít benne, aki a véletlenek sajátos összjátékaként Ukrajna elnöke lesz, és megpróbálja az egyszerű emberek érdekében a józan paraszti ész logikája szerint irányítani az országot, miközben oligarchák és más korrupt elemek akadályozzák ebben.
• Zelenszkij a többi esélyes jelölthöz hasonlóan nyugatos politikát, NATO- és EU-csatlakozást ígér, de leginkább a korrupció felszámolását. Elvenné a mentelmi jogot a képviselőktől, és sokakat lecsukna a mostani politikai és gazdasági elitből. Választási szlogenje egy szójáték, ami magyarul valahogy így hangzik: „ha eljön a tavasz, mi (le)ültetünk”.

Nos, nézzük, milyen további „lényegbevágó” információkat tudhatott meg az ukrán nép és a világ közvéleménye Volodimir Zelenszkijről.

• Zelenszkij évtizedek óta ismert komikus Ukrajnában, számos romantikus vígjátékban és sok tévéműsorban szerepelt már. Politikai ellenfelei szerint azonban nem egyszerűen a nép hangján megszólaló színész, hanem egy gyanús alak. Az biztos, hogy meglehetősen jómódú, a vagyonát több tízmillió dollárra teszik, ami az ukrán oligarchákhoz képest nem sok, de az ukrán átlaghoz képest mesés gazdagság.
• Zelenszkij másik problémája, hogy senki sem tudja, igazából, mit akar, és hogyan irányítaná Ukrajnát, hiszen eddigi üzenetei leginkább arra koncentrálnak, hogy elég a rettenetes korrupcióból, ami egyébként tényleg rettenetes Ukrajnában. Nemrégiben EU-s országok nagyköveteivel találkozott, akik közül az egyikük azt mondta, félelmetes volt, hogy mennyire felkészületlennek látszott politikai és törvényhozási ügyekben.

Fotó: rferl.org

A fölényesen megnyert választást követően pedig Zelenszkij a következő kijelentéssel tette fel színészi alakítására a koronát: „Soha nem okozok csalódást nektek! Ugyan még nem vagyok elnök, de ukrán állampolgárként azt üzenem minden posztszovjet országnak: nézzetek meg minket, bármi lehetséges!”

Foglaljuk össze tehát, mit tudott az a sok-sok millió ukrán, aki hitelt adott Zelenszkíj hasbarájának: „kívülről jött”, de „tehetségének köszönhetően” viszonylag jómódú, azonban nem része a mérhetetlenül korrupt és teljességgel leszerepelt politikai elitnek. Elszánt harcot folytat a hatalmon levő kormány és üzleti érdekeltségeinek aljas lopásai ellen, kész börtönbe csukni az oligarchákat és a csaló, tolvaj politikusokat. Ezen kívül meghirdette a célt: Ukrajnának csatlakoznia kell az EU-hoz és a NATO-hoz. De hogy általánosságban mit gondol a világról, konzervatív vagy liberális, illetve, ahogy manapság mondogatják, szuverenista vagy globalista elveket vall-e, milyen viszonyt kíván kiépíteni Oroszországgal? Minderről keveset, vagy éppen semmit sem lehetett akkoriban megtudni. („Zelenszkij másik problémája, hogy senki sem tudja, hogy igazából mit akar, és hogyan irányítaná Ukrajnát, hiszen eddigi üzenetei leginkább arra koncentrálnak, hogy elég a rettenetes korrupcióból, ami egyébként tényleg rettenetes Ukrajnában” – olvashattuk fentebb.)

No és akkor most tegyük fel a kérdést: mit tudunk Magyar Péterről? Ő azért nem teljesen „kívülről jött”, de mégsem a fideszes politikai elit legbelsőbb köreiből, ráadásul állítólag „megcsömörlött” az iszonyatos korrupciót látva. (Sok-sok év után persze, addig jól elvolt a több milliós fizetésével.) Viszont ugyanúgy, mint Zelenszkíj, megvilágosodása után engesztelhetetlen harcot kíván folytatni a kormányzati körök visszaélései ellen, „tiszta közéletet” ígér, és a bűnösöket ő is börtönbe csukná. „Európai Magyarországot” akar ő is, mint a kijevi zongorista, ezen kívül eddig nemigen derült ki, mit is gondol a világról, a napjainkban végbemenő nagyszabású geopolitikai változásokról, Magyarország jövőjéről. Igaz, nevezte magát „nemzeti érzelműnek”, majd a Spinoza-házban liberális elveiről beszélt, és az SZDSZ iránti egykori szimpátiáját ecsetelte. Elmondhatjuk tehát róla is azt, amit az öt évvel ezelőtti újságcikkben Zelenszkijről olvashattunk: senki sem tudja, hogy igazából mit akar, miképpen irányítaná Magyarországot, hiszen eddigi üzenetei leginkább arra koncentrálnak, hogy elég a rettenetes korrupcióból, ami egyébként tényleg rettenetes Magyarországon.

Fotók: Mészáros Ödön

Azonban talán Magyar Péter esetében is „mégis mozog a Freud”, ugyanis három érdemleges – egyúttal leleplező – megállapítása azért volt. Az egyik, hogy március 15-i beszédében „európai Magyarországot követelt”, a „belpesti értelmiség” főhadiszállásán pedig hitet tett a „liberalizmus” mellett. („Kell még mondanom valamit, Ildikó?”) Továbbá ugyanitt még egy figyelemre méltó „eszmefuttatásba” bocsátkozott. Arról beszélt ugyanis, hogy „1686, óta, amikor Budát visszafoglalták a nem magyar csapatok… ugye abban azt hiszem, nem nagyon volt magyar, talán egy-két kuruc légió volt benne, de nem sok… azóta nem nagyon volt olyan rezsimchange vagy rezsimváltás Magyarországon, amit nem külföldiek követtek el, vagy nem külföldi segítséggel történt.” Igaz, még hozzátette: „Most én szeretném azt bebizonyítani, hogy ezt lehet itthonról is, lehet magyar fiatalokkal is, idősekkel, vidékiekkel, budapestiekkel.” (Érdemes lenne megtudni, vajon a végül sikertelen „rezsimváltásokról”, az 1848-as és az 1956-os forradalomról és szabadságharcról mi a véleménye? Vagy ő is úgy gondolja, azok éppen azért buktak el, mert nem volt külföldi támogató? Ha így van, akkor az nem éppen kedvező előjel a nem csupán kormányváltásra, hanem – igaz, választások útján történő – rendszerváltásra készülődő Magyar Péter számára.)

Éppen napjainkban lenne másként, mint ahogyan „1686 óta” mindig történt? Egy közelgő nagy NATO-orosz háború előtt, amikor egész Kelet-Európa – mint történelme során nem egyszer – ismételten két világhatalom ütközőzónájába kerül? Az Oroszország végleges meggyengítésére, természeti erőforrásainak elrablására vonatkozó több mint egy évszázados célkitűzés megvalósítására kidolgozott A-terv nem vált be. (Az A-terv nem más, mint hogy a Nyugat birodalma Ukrajna élő erőinek felhasználásával, óriási nyugati pénzügyi, katonai segítséggel, gazdasági szankciók tömegével térdere kényszeríti Oroszországot.) Ezért most elővették a B-tervet, amely aligha lehet más, mint Kelet-Európa erőforrásainak totális mozgósítása, hadseregeinek felvonultatása révén folytatni az Oroszország legyőzésére irányuló háborút. Ehhez azonban olyan kelet-európai vazallus államok kellenek, melyeknek a vezetői a nyugati pénzoligarchia világuralmi őrületének oltárán hajlandók feláldozni népüket, vágóhídra hajtani katonáikat – még azon az áron is, hogy a harcok kiterjednek Kelet-Európa országaira, ugyanúgy romhalmazzá változtatva a régiót, mint történt az Ukrajna esetében. Ha a B-terv is kudarcot vall (és egyik fél sem veti be az atomfegyvert), akkor talán elképzelhető lesz valamiféle megegyezés a két birodalom között. Teljesen egyértelmű a NATO szándéka: Finnország, Svédország felvétele az államok feletti pénzhatalom agresszív fegyveres szervezetébe, a balti államokba és Lengyelországba bevonuló sok ezer amerikai katona, újabb támaszpontok építése a balti térségben, a romániai hatalmas NATO-bázis létrehozásának szándéka, a Fekete-tengeren egyre aktívabb NATO-felderítés és hadi tevékenység, az oroszországi célpontokra mért „ukrán” dróncsapások, terrorakciók szervezése, mind-mind a háború folytatásának szándékára utalnak.

De a kelet-európaiak katonai felvonultatása, erőforrásaiknak a jelenleginél is sokkal erőteljesebb felhasználása „vonakodó szövetségesekkel” aligha lesz sikeres. Lengyelország, a balti államok, Csehország, Románia készen áll a harcra. Ezzel szemben Szlovákia kissé akadékoskodik (bár egyre halkabban), Magyarország azonban némileg erőteljesebben „kibeszél” a kórusból. Természetesen tisztában vagyok én is azzal a kétségbeejtő ténnyel, hogy a megzsarolt, megfélemlített Orbán-féle vezetés minden európai uniós szankciós csomagot megszavazott, a megfelelő pillanatban a miniszterelnök „kávézni ment”, lehetővé téve az 50 milliárdos támogatás megszavazását Ukrajnának. Ezen kívül Magyarországon finomítják azt az orosz olajat, mely az ukrán hadsereg harci járműveibe töltenek, továbbá NATO-katonák is állomásoznak hazánkban. Azonban nem szállítunk fegyvert Ukrajnának (bár az nem elképzelhetetlen, hogy más NATO-tagállamok hazánkon keresztül szállítanak), és folyamatosan a tűzszünet és a béke mellett emelnek szót a vezető magyar politikusok, amely ebben a kiélezett helyzetben alighanem kellemetlenül érinti a világbirodalom urait. Magyar Péternek ebben igaza van: „Nem volt olyan rezsimváltás Magyarországon, amit nem külföldiek követtek el, vagy nem külföldi segítséggel történt”. (És persze a nagy számú, magukat magyarnak hazudó hazaáruló közreműködésével, tehette volna hozzá. De ilyesmit mondani már nem lett volna PC.)

A Magyarországon a főként a nagy multicégek révén gerjesztett óriási infláció, a pedagógus- és diáktüntetések már előkészítették a talajt ahhoz az akcióhoz, amely a legérzékenyebb ponton intézett támadást a „családbarát kormány ellen”. Manapság már a pedofília vádjával sokkal inkább le lehet járatni a politikai ellenfelet, mint az unalomig ismételgetett, kissé már hatástalan, mert annyiszor másokra tapasztott antiszemita, náci bélyegekkel. Majd a pedofilia keltette örvénylésből főnixként (ha nem is a saját hamvaiból, hanem bizonyos gyanús ügyletekkel terhelt belterjes fideszes világból) kikeltették Magyar Pétert, az új „messisást”. Aki – akárcsak 2019-ben Zelenszkij – a „tiszta kezű”, az oligarchák és korrupt politikusok ellen rettenthetetlen harcot ígérő, az „európaiság” mellett lelkesen kiálló, feltétlen „nyugatbarát”, látszólag az elit sorain kívül álló (pontosabban az elittel „látványosan szakító”) hős mintaképe.

Magyar Péterről – mint ahogyan Zelenszkijről annak idején – pontosan senki sem tudja, mit is akar – túl azon, hogy ígérete szerint „mostantól semmi nem lesz úgy, mint eddig volt”. De eszmei iránymutatásra, konkrét célok megfogalmazására, valamiféle világkép fölvázolására a mindenfajta identitástól, eszmétől, vallástól, szilárd tájékozódási pontoktól megfosztott, elbutított „tömegeknek” láthatóan nincs szükségük. Kérdés, maga Magyar Péter tisztában van-e azzal, kik és milyen szerepet szánnak neki a háborús őrület elszabadulása közepette…

Gergely Bence, a Kuruc.info olvasója

Follow @jobboldalihirek Hirdetés