Pár héten belül megbukhat a német kormány

A jelzőlámpa-koalíció tagjai szokás szerint egymás torkának ugrottak a jövő évi költségvetéssel kapcsolatban. Ha nem sikerül megegyezniük, az a kormány bukását és előre hozott választásokat jelenthet. 

A német kormány három koalíciós pártja még fel sem ébredt az európai parlamenti választás katasztrofális vereségéből (összesen szereztek 31 százalékot), máris újabb sokkal kell szembenézniük. Míg Franciaországban a hasonlóan lehangoló választási pofon hatására Macron elnök feloszlatta a Nemzetgyűlést, és előre hozott választásokat írt ki, Berlinben a jelek szerint nem vontak le semmilyen konzekvenciát, és szóba sem került a lemondás. Amit azonban külső tényezők nem tudnak elérni, könnyen elintézhetik a belsők:

a német kormánypártokra most a mumus, a költségvetés vitája jelenti a legnagyobb veszélyt. Amennyiben nem sikerül megállapodniuk, és egy tavalyihoz hasonló botrányba vagy konszenzusképtelenségbe fulladnak a tárgyalások, az a Scholz-kabinet sorsát is megpecsételheti.A tét 40 milliárd euró, ennyivel kellene csökkenteni az állami kiadásokat ahhoz, hogy eltűnjön a 2025-ös költségvetésen tátongó lyuk. Amennyiben nem sikerül, a koalíció szinte biztosan nem éli túl az újabb vitát. Ezt még a kormánypártok is így gondolják, különösen annak fényében, hogy tavaly is éppen csak megmenekültek Németország történetének egyik legnagyobb költségvetési botrányának hatásaitól.

A 2024-es büdzsét maga a német alkotmánybíróság robbantotta fel, amikor megtiltotta, hogy a kormány speciális alapoknak nevezett óriáskölcsönökből biztosítsa az állam működését. Az ország alkotmányába ugyanis 2009-ben (rettegve a világválság ismétlődésétől és hatásaitól) beépítettek egy úgynevezett adósságféket, amely az adósságot a GDP 0,35 százalékában maximalizálja egy adott gazdasági időszakra. Kivételt képeznek ez alól a vészhelyzetek – ezt használta ki a Scholz-kormány, amikor 100 milliárd eurós speciális alapot hozott létre a haderőfejlesztésre, vagy mintegy 200 milliárd eurós hitelből igyekezett kiküszöbölni a részben saját maga által okozott energiaválság pusztító hatásait.

Az új trend annyira megtetszett a kormánynak, hogy az idei költségvetésben eleve elkezdett ezekkel a speciális alapokkal játszani – 60 milliárd euró értékben. Ezt a trükköt zúzta porrá a legfelsőbb bíróság, amikor alkotmányellenesnek nyilvánította, magára hagyva a kétségbeesett kormánypártokat a büdzsén tátongó óriási lyukkal. És ez volt az az eset, amelyből a kabinet a jelek szerint semmit nem tanult, a vita ugyanis jelenleg is azon megy, miként és mit lehetne „vészhelyzetté” nyilvánítani, hogy kicselezzék az adósságféket. Ellenkező esetben az állami kiadásokból kell levagdosni 40 milliárd eurót, amely minden területet érzékenyen fog érinteni. A minisztériumok és a pártok vezetői máris öldöklő küzdelmet vívnak egymással – mindenki el akarja kerülni, hogy a drasztikus műtétet az ő kárára végezzék el.

Szűkülő mozgástér 

A három vezető, a szociáldemokrata Scholz, a Zöldek részéről Robert Habeck gazdasági miniszter, valamint a szabaddemokrata Christian Lindner várhatóan július elején terjeszti be a költségvetés tervezetét a Bundestagnak. A politikai túlélésük nemcsak attól függ, hogy azt elfogadják-e, hanem attól is, egyáltalán eljutnak-e odáig. A 450 milliárd eurós tervezett büdzsé mintegy felét ugyanis a szociális kiadások jelentik, vagyis amennyiben a 40 milliárdos lyukat – amelyet ismét alkotmányellenesen, tehát reménytelenül kölcsönből próbáltak meg befoltozni – törvényesen akarják eltűntetni, akkor

az állami kiadások rendszerét alapjaiban kell megbabrálniuk.  Ehhez azonban olyan megegyezés kellene, amelyre nem sok esély van. A Zöldek és a szociáldemokraták hallani sem akarnak róla, hogy a szociális kiadásokat, például a nyugdíjrendszert csonkolják, helyette az adósságfék eltörlését szorgalmazzák. Lindner pénzügyminiszter azonban makacsul ragaszkodik a legszigorúbb fiskális politikához és az adósságfékhez. A kiélezett helyzet megoldása várat magára, a fenyegetések a koalíció felrobbantásáról azonban már jó ideje oda-vissza repkednek a pártok között.

Mindenki a maga pecsenyéjét 

A helyzetet bonyolítja, hogy a Scholz-féle szociáldemokratáktól érkező Boris Pistorius személyében egy olyan védelmi miniszter lépett a színre, akinek a népszerűsége, őszinte militarizmusa – és szándéka, hogy a német hadsereget ismét Európa legnagyobb haderejévé tegye – annyira kilőtt, hogy sokan máris Scholz utódjaként emlegetik. Pistorius volt az, akinek az eddigi minisztersége alatt Németország nagy nehezen beleegyezett abba, hogy teljesíti a NATO-s ajánlást, vagyis a GDP 2 százalékát szánja védelmi kiadásokra. A probléma ott van, hogy a haderőfejlesztés finanszírozásába beleszámolják azt a 100 milliárd eurós hitelösszeget is, amelyet a kormány még 2022-ben vett fel – és ami pár éven belül el fog fogyni. Lindner pénzügyminiszter csak a fejét csóválta, akkor azonban végképp elfogyott a türelme, amikor Pistorius (belengetve még lemondását is) a 2025-ös költségvetésből plusz 6,5 milliárd eurót követelt minisztériumának – előkapva a jó öreg speciális alap, vagyis az alkotmányellenes hitelfelvétel ötletét.

A miniszter kollégájától, a német kormány egyik legmegosztóbb, de kétségtelenül legkínosabban viselkedő tárcavezetőjétől, a Zöldek külügyminiszterétől, Annalena Baerbocktól kapja a legtöbb segítséget, aki szerint Oroszország Ukrajna elleni háborúja igazi vészhelyzetet teremt Európában, ez alapján pedig jogos az adósságfék felfüggesztése és a hitelfelvétel ötlete. A pénzügyminiszter azonban hajthatatlan, ahogyan a Szabaddemokrata Párt is. Érvelésük szerint az, hogy Ukrajnában háború van, nem fog vészhelyzetet teremteni Németországban, Baerbock pedig bármeddig próbálkozhat az adósságfék eltörlésének kísérletével, nem fog neki sikerülni. Már csak azért sem, mert az alkotmány módosításához kétharmados parlamenti többség szükséges, azt azonban soha senki nem fogja megkapni, aki az adósságfékkel próbál trükközni.

A megoldhatatlannak tűnő ellentétek ellenére a kormánykoalíció egyelőre életben tudja tartani a senki számára nem kellemes érdekházasságot. A kilépési fenyegetődzések ellenére kitartanak amellett, hogy Németországban nem fordulhat elő a francia eset, és szó sem lehet előre hozott választásokról. Arra ugyanakkor senki nem tud érdemben válaszolni, mi fog történni, amikor a Zöldek és a szociáldemokraták megállíthatatlan ágyúgolyója a költségvetési vitában összetalálkozik a szabaddemokraták ledönthetetlen falával.

Forrás: Mandiner