Kemény kritikát kapott a püffedt fejű Nagy Ervin
„Ervinke, te még a pisikását kevergetted a fürdőkádban ülve és apukád Mustangjának matchboxát tologattad a parkettán énekelgetve, amikor én a 90-es évek legelején a Rock Színház produkcióinak főszerepeit énekeltem. Valódi Mustangja az én apukámnak nem volt, amibe ülhettem volna, az apucidéban viszont te lehettél az utca 15 éves császára. Hozzád viszonyított viszonylagos hátrányos helyzetem így nem lehet vita tárgya kettőnk között.
Remélem hozni tudtam iménti mondataimmal azt az ellenszenves kivagyiságot, amivel tanult kollégámként anno ,,szerényen” bejelentkeztél a verbális politikai Sztárboxba és amitől mentsen meg mindannyiunkat a jó Isten.
Ha ez a stílus ismerős számodra, akkor ne csodálkozz, csupán belehelyezkedtem felböffent szellemi magaslataid visszataszító világába.
Kezdjük ott, hogy most pedig azt mondod, idézlek:
,,Nem gondoltad volna, amikor rendszerváltás volt ebben az országban, a kommunizmus után, hogy ennyire mély színvonalat fogunk megütni, hogy amikor elkezdek beszélni egy színpadon…” –
és példaként hozod fel, hogy egyik felmenődet miképpen szidták.
Ervin! Közel 35 év időszakáról beszélsz és operettszínházi naivaként a veled történt ALPÁRISÁGOT úgy próbálod feltüntetni, mintha az a jobboldal verbális ,,fejlődéstörténetének” lenne a kórtünete.
Te ne tudnád, hogy a közönségesség XXI. századi reneszánsza nem tőlünk, jobboldali értelmiségiektől datálódik, hanem leginkább azon hónaljszagú, tornából felmentett baloldali újságírói és parlamenti ,,büdösszájúaknak” köszönhető /a jelzőt attól az ASZTEROIDÁTÓL kölcsönöztem, akinek a táskáját hordozod/, akik csatornaszagú beszédmodora nem a talajba, hanem a közbeszéd tereibe is beszivárgott, lassan, de annál eredményesebben. Ez tény, az ezt bizonyító könyvtárnyi trágárságotokat most terjedelmi okokból nem idézném. Most meg felhorkansz, mert egyik szülődet ér egy amúgy vállalhatatlan minősítés.
Amit el akarsz adni az álszenteskedés és hamis portéka. Fogadd el, hogy ahogyan engem is, úgy rajtam kívül még pármillió jobboldali szavazót is taszít a pisikásázás, akár lightosnak is tekinthető közönségessége és akkor a fekete öves közönségeseitekről még nem is beszéltem.
Már megbocsáss, de nem a jobbos ,,kétharmadokkal”, hanem a sok-sok egyharmadotok kudarcával van a probléma. A ,,mindenszarizmus” bosszújával ti navigáltátok oda a közbeszédet, ahol tart. Ez maradt számotokra, ez a még vér nélküli verbális nyaktiló.
Azt mondod:
,,A tehénbe nem lehet visszalapátolni azt ami kijött belőle.”
Egyetértek.
De arra azért törekedhetnél, hogy ezt a ,,valamit” példamutatással, szerénységgel és verbális elegancia felmutatásával te és újdonsült pártvezéred és persze holdudvarotok prominensei legalább – ahogy a dunai árvíznél a zsákokat kipakoltátok, na nemcsak jelképesen, hanem gyakorlatilag is – a nyomdafestéket nem tűrő ganétokat ellapátolnátok és nem hagynátok bűzölögni a nyilvánosság tereiben. Az első lapátot kérlek add az ASZTEROIDÁD kezébe, nyissa ki a száját és onnan kezdje, kezdjétek a lapátolást.
Jó munkát kívánok!
A kistükörben meg nem csupán a jobboldalnak van arca, hanem saját pártodnak is. A tükörbe olykor-olykor ti is belepillanthatnátok, hogy lássátok ki az, aki vizet prédikál és bort iszik.
UI: József Attila Mama című versét sikerült-e már hibátlanul elsajátítanod? Ha igen, annak őszintén örülök, hiszen egy közismert színésznek nem egy adott vers tartalmát kell elgügyögnie, ha szaval, hanem magát a verset.
Ha másban nem is, ebben az egyben azért egyetérthetnénk!”
Bognár Zsolt/Parabolha/
Follow @jobboldalihirek