Mark Rutte akár ki is irtatná Európát, mert ezt várják tőle kitartói
Mark Rutte NATO-főtitkár kijelentette, hogy Oroszország akár öt éven belül készen állhat katonai erőt alkalmazni a NATO ellen. Hasonló pánikkeltő mondatok néhány európai politikustól már elhangzottak, most azonban maga a NATO vezetője szította tovább a háborús hangulatot.
A berlini biztonsági konferencián tartott beszédében Rutte drámai hangon állította: a tagállamoknak fel kell készülniük egy olyan konfliktus megelőzésére, amely szerinte „a nagyszüleink és dédszüleink által átélt háborúk pusztítását idézné fel”. Nehéz megérteni, miről beszél ez az ember – vagy hogy mennyire nincs tisztában a XX. századi történelem súlyával, és azzal, hogy amit ma vizionál, az valójában globális megsemmisüléssel járna, nem csupán Európa, hanem az egész világ számára.
Mondhatnánk, hogy ezek az emberek megőrültek, de a helyzet ennél jóval egyszerűbb és jóval veszélyesebb: a globális pénzügyi elit, amely évtizedeken át uralta a világgazdaságot, most először szorult háttérbe Oroszországgal és szövetségeseivel szemben. A Nyugat által megfojtani kívánt Oroszország gazdasága nemhogy nem omlott össze a brüsszeli és londoni háborús játszma következtében, hanem éppen ellenkezőleg: megerősödött. Moszkva egyre szorosabb partnerséget épít a technológiai nagyhatalommá vált Kínával, miközben a Nyugat kétségbeesetten próbálja fenntartani korábbi befolyását.
A NATO-ban is egyre látványosabb a törésvonal. Donald Trump amerikai elnök világossá tette: ha Európa nem hajlandó békét teremteni, akkor az Egyesült Államok nem fogja tovább finanszírozni az orosz–ukrán háborút. Sőt, egyes elemzők szerint kijelentései arra utalnak, hogy szükség esetén Washington akár a NATO-ból is kiléphet. Ez már önmagában mutatja, mennyire megroppant a valaha katonai védelmi szövetségként működő szervezet.
Mindeközben az EU senki által meg nem választott vezetése olyan politikai pályára állt, amely nyíltan felrúgja az alapszerződéseket: az unió gazdaságilag legyengült, mégis a fegyveripar érdekeit szolgálja ki. A brüsszeli elit – Ursula von der Leyennel az élen – rendre olyan döntéseket próbál kikényszeríteni, amelyek még mélyebben taszítanák Európát a gazdasági és katonai kiszolgáltatottságba.
Nem ehhez az Európai Unióhoz csatlakoztunk. Már 2003-ban is voltak, akik figyelmeztettek az EU imperialista tendenciáira – Csurka Istvánt annak idején kinevették, mára azonban kiderült, hogy minden szava bejött. Ma ott tartunk, hogy az unió háborús pályára állt, a NATO európai vezetése pedig folyamatosan uszít, miközben Magyarország egyre nagyobb veszélybe sodródik.
Különösen aggasztó, hogy az Alaptörvény még csak lehetőséget sem ad népszavazás kezdeményezésére az EU-ból való kilépésről. Belépni lehetett, kilépni nem – ez mindent elmond arról, milyen euró-atlanti elkötelezettség irányítja a magyar politikai elit jelentős részét. De meddig maradunk ebben a csapdában? Addig, amíg Magyarország végleg elveszik?
Ma már hazánk nettó befizetője az EU-nak, gazdasági előnye pedig egyre inkább eltűnik. Az uniós tagság nemcsak pénzügyileg, de erkölcsileg is romboló hatású. Erről őszintén és kertelés nélkül kellene beszélniük a politikusoknak – a kormánypártok felelőssége sem megkerülhető.
Magyarország léte, gyermekeink és unokáink jövője forog kockán. Nem elég a nagy szavakban háborús őrület ellen küzdeni – valódi lépésekre van szükség. Különben valóban elveszünk.