Németország átlépett egy határt, fizet a besúgóknak, rengeteg adat került a birtokukba
Egy német tartomány nyíltan elismerte, hogy offshore adatokat vásárolt egy informátortól, amivel egész Európára kiterjedő folyamatot indíthat el. A több mint egy terabájtnyi kiszivárgott információ adózók ezreit hozhatja kellemetlen helyzetbe, miközben alapvető kérdéseket vet fel arról, meddig mehet el egy jogállam a költségvetési bevételek védelmében, hol húzódnak az adatvédelem határai, és mennyire tekinthető ma még biztonságosnak az offshore világ. A döntés hatása messze túlmutat Németországon, hiszen precedenst teremthet más államok számára is, egyben figyelmeztetés mindazoknak, akik eddig érinthetetlennek hitték vagyonukat.
Az észak-rajna–vesztfáliai adóhatóság decemberi sajtótájékoztatója elsőre meghökkentőnek tűnhet, valójában azonban egy régóta formálódó, főként Németországra jellemző állami gyakorlat újabb állomása – hívta fel a figyelmet az Indexnek Magyar Csaba, az Okleveles Adószakértők Egyesületének alelnöke és a Crystal Worldwide Ügyvédi Iroda vezetője. A Landesamt zur Bekämpfung der Finanzkriminalität egy külső informátortól vásárolt meg több mint egy terabájtnyi, offshore cégekre és vagyontervezési struktúrákra vonatkozó adatot, amelyekben az alkalmazott konstrukciók, valamint a tényleges tulajdonosok és kedvezményezettek szerepelnek.
A cél az volt, hogy azonosítsák azokat az adózókat, akik külföldi konstrukciók segítségével rejtették el jövedelmüket vagy vagyonukat a német hatóságok elől. Az ügy azonban messze nem pusztán technikai adatbeszerzésről szól, hanem arról is, hogyan gondolkodik egy fejlett állam az adóztatásról, az információ kezeléséről és az állami beavatkozás határairól. Magyar Csaba szerint az eset különlegességét az állami adatvásárlás nyíltsága és az érintett offshore helyszínek sokfélesége adja. Elmondása szerint az adatcsomag volumene is arra utal, hogy nem elszigetelt ügyekről, hanem rendszerszintű betekintésről van szó, amely többek között az Egyesült Arab Emírségekhez, Ciprushoz, a Kajmán-szigetekhez, Panamára, Mauritiusra, Szingapúrra és Hongkongra is kiterjed.
Ezek a helyszínek nem mind klasszikus értelemben vett adóparadicsomok, inkább olyan pénzügyi központok, amelyek rugalmas, gyors és diszkrét megoldásokat kínálnak a vagyontervezésben. Éppen ez a diszkréció keltette fel az adóhatóságok figyelmét. Fontos körülmény, hogy az adatokat nem a hatóság szerezte meg titkos megfigyeléssel vagy hackeléssel, hanem egy informátortól vásárolta meg, aki már rendelkezett velük. A német joggyakorlat ugyanis különbséget tesz aközött, hogy az állam maga követ el jogsértést az adat megszerzése során, vagy utólag jut hozzá jogellenesen megszerzett információkhoz. Az eddigi bírósági döntések szerint az utóbbi esetben az adatok felhasználása megfelelő mérlegelés mellett nem zárható ki automatikusan.
A mostani helyzet sok tekintetben emlékeztet a 2008-as liechtensteini bankbotrányra, amely a modern európai adótörténet egyik fordulópontja volt. Akkor egy belső informátor, Heinrich Kieber több ezer ügyfél részletes dokumentációját másolta le egy vagyonkezelő cégnél, és az adatokat végül a német állam vásárolta meg. A csomag nemcsak számlaadatokat, hanem a mögöttes személyeket és a vagyon forrását is feltárta. Az ügy hatására Németországban önellenőrzési hullám indult el, amely milliárdos többletbevételt hozott a költségvetésnek, és jogilag is precedenst teremtett: a bíróságok kimondták, hogy az adatok felhasználása önmagában nem sérti automatikusan az alapjogokat.
A jogvita azóta is ugyanarra a kérdésre fut ki: meddig mehet el az állam az adócsalás elleni küzdelemben. Németországban a mérce az arányosság. Súlyos adóelkerülés gyanúja esetén, ha az állam nem volt aktív résztvevője az adatlopásnak, a közteherviseléshez fűződő érdek gyakran felülírja az információs önrendelkezési jogot. Az adatvédelmi szabályok sem jelentenek automatikus védelmet, különösen akkor, ha közérdekű feladatról, például adóztatásról van szó. Magyar Csaba szerint ez nem korlátlan felhatalmazást jelent az adóhatóságoknak, de világos üzenetet hordoz: az offshore struktúrák mögé rejtett vagyon nem élvez feltétlen védettséget.
A szakember arra is rámutatott, hogy az észak-rajna–vesztfáliai adatvásárlás tudatos, politikailag is vállalt lépés volt. A hatóságok nyíltan elismerték az adatvásárlást, ugyanakkor nem árultak el részleteket az informátor személyéről, az adatok megszerzésének módjáról vagy a kifizetett összegről. A tervek szerint az információkat más német tartományokkal és akár nemzetközi partnerhatóságokkal is megosztják, ami azt jelenti, hogy az ügy következményei más országok adózóit is érinthetik.
Az ilyen lépések egyik legfontosabb hatása a megelőzésben mérhető. Az adatvásárlások híre rendszerint önellenőrzési hullámot indít el, mivel az érintettek nem tudhatják, szerepelnek-e az adatbázisban. A Selbstanzeige intézménye lehetőséget ad arra, hogy az adózók még a hatósági lépések előtt rendezzék ügyeiket, elkerülve a büntetőjogi következményeket. A tapasztalatok szerint ez a bizonytalanság önmagában is hatékony eszköz.
Magyar Csaba hangsúlyozta, hogy önmagukban az offshore struktúrák nem illegálisak, és sok esetben teljesen jogszerű vagyontervezési eszközök. A probléma ott kezdődik, amikor a mögöttes jövedelmek adócsalásból származnak. A jogszerűen adózott vagyon külföldre vitele nem bűncselekmény, és az inkognitó megőrzése sem tilos. Akinek nincs takargatnivalója, annak nincs mitől tartania.
Összességében az offshore adatvásárlás inkább tünet, mint botrány. Egyrészt rámutat arra, hogy az offshore pénzügyi központok továbbra is jelentős szerepet játszanak a globális vagyonkezelésben, másrészt arra, hogy az államok egyre határozottabban lépnek fel az adóelkerülés ellen, akár jogilag vitatott eszközökkel is. A Nemzetközi Valutalap adatai szerint a világ tőkefektetéseinek mintegy 40 százaléka adóparadicsomokhoz köthető, ami jól mutatja a jelenség méretét.
A tanulság az, hogy a vagyontervezés jövője nem az adóelkerülésben, hanem az átlátható, jogszerű és akár nyilvánosan is vállalható struktúrákban rejlik. Az államok és az adózók közötti feszültség aligha fog megszűnni, de a mostani ügy világos jelzést küld: a láthatatlanság kora egyre inkább a végéhez közeledik.
Index nyomán