Macron elbukott
Emmanuel Macron francia elnök napjai politikai értelemben meg vannak számlálva: a 2026-os költségvetés elfogadása után hivatalosan is „béna kacsa” elnökké válik, akinek hátralévő másfél évében alig marad érdemi mozgástere a törvényhozásban. Már a Politico is nyíltan arról ír, hogy Párizsban lezárul a Macron-korszak, a francia politika pedig fokozatosan átáll kampányüzemmódba. Előbb az önkormányzati választások, majd a 2027 tavaszán esedékes elnökválasztás kerül a középpontba, miközben a jobboldali Nemzeti Tömörülés támogatottsága folyamatosan erősödik, Macron pedig egy megosztott parlament bénító szorításában vergődik.
A Politico elemzése szerint a 2026-os büdzsé elfogadása után Macron számára gyorsan elillan az esetleges sikerélmény, mert onnantól a francia közéletet gyakorlatilag teljesen a választási logika uralja majd egészen 2027-ig. Mivel az alkotmányos mandátumkorlát miatt nem indulhat újra, a közvélemény-kutatások pedig egyre inkább a Nemzeti Tömörülés jelöltjének esélyeit erősítik, Macron politikai súlya tovább csökken.
A cikkben megszólaló források – köztük az elnök szövetségesei, volt miniszterek és parlamenti képviselők – szerint a költségvetési csata lezárultával a kompromisszumkeresés háttérbe szorul, és átveszi a helyét a nyílt politikai manőverezés és kampányolás. Először a helyhatósági választások következnek, ahol Franciaország több mint 35 ezer településén választanak polgármestereket és tanácsokat, majd minden figyelem a 2027-es elnökválasztásra összpontosul.
Miközben Macron kül- és biztonságpolitikai kérdésekben – különösen a nemzetközi bizonytalanságok és Donald Trump visszatérésének árnyékában – továbbra is meghatározó szereplő, belpolitikailag a 2024-es előrehozott választások után kialakult töredezett parlament gyakorlatilag megbénítja.
A jelenlegi miniszterelnök, Sébastien Lecornu ügyes taktikai manőverekkel vitte át a költségvetést anélkül, hogy megbuktatták volna, szemben két elődjével. Ehhez azonban komoly engedményeket kellett tennie: felfüggesztette Macron nyugdíjreformját, és visszalépett attól az ígéretétől is, hogy nem alkalmazza a 49.3-as alkotmányos eszközt.
A következő időszakban Lecornu kevésbé megosztó témákra próbál koncentrálni, így a központi kormány és az önkormányzatok hatásköreinek tisztázására, a szociális juttatások egységesítésére, valamint a 2027-es költségvetés előkészítésére, hogy elkerüljék a sorozatos pénzügyi válságokat. A kormány szóvivője, Maud Bregeon szerint 2027-ig szükség van egy minimum-megállapodásra, amely biztosítja az ország működőképességét.
Lecornu ugyanakkor igyekszik hangsúlyozni, hogy kormányának függetlennek kell maradnia az elnökválasztási küzdelmektől, és a politikai válságokat rendre a „párti étvágyakra” vezeti vissza. Ironikus módon egyes tisztségviselők és képviselők szerint éppen a költségvetési siker tehette őt potenciális elnökjelöltté 2027-re, bár elemzők szerint a miniszterelnöki székből az Elysée-palotába vezető út hagyományosan rendkívül nehéz.
Más parlamenti szereplők jóval borúlátóbbak: szerintük amint a költségvetési csata véget ért, bármely politikai erő megpróbálhatja megbuktatni Lecornut, hogy saját pozícióit erősítse a választások előtt. Egy befolyásos parlamenti vezető úgy fogalmazott, a miniszterelnöknek kevés valódi szövetségese maradt, és most már szinte sporttá válhat az eltávolítása.
Gabriel Attal, Macron korábbi miniszterelnöke és jelenlegi pártelnöke sem hagyott kétséget afelől, hogyan látja a helyzetet: egy interjúban nyíltan kijelentette, hogy a költségvetés elfogadása Macron második ciklusának végét jelenti, és ehhez az állásponthoz továbbra is tartja magát.