Zelenszkij kockázatos játékba kezdett, szembemegy Trumppal
Január végén Vilniusban találkozott Volodimir Zelenszkij ukrán elnök Szvjatlana Tyihanovszkajával, a belarusz ellenzék emigrációban élő vezetőjével. A Magyar Külügyi Intézet elemzői szerint a találkozó messze túlmutatott egy jelképes gesztuson: egyértelmű irányváltást jelez Ukrajna eddigi, visszafogott Belarusz-politikájában, és egy új politikai–diplomáciai front megnyitását vetíti előre. Minderre egy olyan időszakban kerül sor, amikor a háború alakulását nemcsak a frontvonalakon, hanem a transzatlanti stratégiai egyeztetések szintjén is formálják. Miközben Kijev egyre erőteljesebben erkölcsi nyelvezetet használ, Washington Belarusz kapcsán párhuzamosan pragmatikusabb megközelítés felé mozdul el.
A Magyar Külügyi Intézet két kutatója, Seremet Sándor és Nagy Angelina Zsófia szerint Ukrajna és Belarusz kapcsolata a függetlenné válásuk óta hosszú ideig a gyakorlati együttélés keretei között zajlott, Kijev pedig nem tekintette stratégiai ellenfélnek Minszket. A 2014-es kelet-ukrajnai válság idején Belarusz közvetítői szerepe átmenetileg stabilizáló tényezővé vált, ám a 2020 utáni belarusz belpolitikai események megingatták ezt az egyensúlyt. A döntő törést a 2022-es orosz invázió hozta el: Belarusz területének megnyitása az orosz hadműveletek előtt Kijev szemében társagresszorrá tette az országot, még akkor is, ha belarusz reguláris erők közvetlenül nem vettek részt a harcokban. A kutatók ugyanakkor rámutattak arra is, hogy bizonyos technikai és humanitárius csatornák fennmaradása eddig megakadályozta a kapcsolatok teljes befagyását.
Seremet Sándor szerint Zelenszkij vilniusi találkozója tudatos politikai üzenetet hordozott. Az ukrán elnök ezzel világossá tette, hogy Kijev a belarusz hatalom helyett a demokratikus ellenzékkel kíván együttműködni, és nem zárja ki Aljakszandr Lukasenka jogi felelősségre vonásának lehetőségét sem. Zelenszkij nyilvános megszólalásai szokatlanul éles hangnemet ütöttek meg, egyértelműen jelezve az erkölcsi és politikai elhatárolódást a minszki vezetéstől. Ennek részeként meghívta Tyihanovszkaját Kijevbe, és jelezte: különmegbízott kinevezését is mérlegeli a belarusz ellenzékkel való kapcsolattartásra.
A vezető kutató értékelése szerint mindez határozott szakítást jelent a korábbi óvatos ukrán megközelítéssel. Ezt később az ukrán külügyminiszter is megerősítette, amikor a kétoldalú kapcsolatok „újrakalibrálásáról” beszélt, és a belarusz demokratikus erőket nevezte meg kulcsszereplőként. Seremet szerint ez az irány alapvetően illeszkedik az európai uniós állásponthoz, ugyanakkor egyre nagyobb feszültséget okoz az Egyesült Államokkal való viszonyban, ahol a Belaruszhoz való hozzáállás látványosan változik.
Nagy Angelina Zsófia úgy látja, Ukrajna Belarusz-politikájának módosulása szorosan összefügg az amerikai–belarusz kapcsolatok alakulásával. Donald Trump visszatérésével Washington szemlélete is átalakult: az új amerikai vezetés Belaruszt elsősorban stratégiai, nem pedig normatív kérdésként kezeli, figyelembe véve a regionális erőviszonyokat, az ország tranzitszerepét, valamint az orosz–amerikai kapcsolatok tágabb összefüggéseit. A korábbi nyugati nyomásgyakorlás szerinte nem hozta meg a kívánt eredményeket, nem gyengítette érdemben a rendszert, miközben az orosz és kínai befolyás erősödött. Ennek nyomán Washingtonban egyre inkább a kapcsolatok stabilizálása került előtérbe.
A kutató felidézte: Minszk felismerte az amerikai irányváltásban rejlő lehetőséget, és óvatos nyitást indított a Nyugat felé, politikai foglyok szabadon bocsátásával, valamint a gazdasági és diplomáciai kapcsolatok részleges újraélesztésével. Az Egyesült Államok erre kézzelfogható lépésekkel reagált: élénkebb diplomáciai kapcsolattartással, több száz politikai fogoly elengedésével, valamint egyes szankciók enyhítésével, köztük a belarusz gazdaság számára kulcsfontosságú kálisóexport korlátozásainak lazításával.
Európa ezzel szemben továbbra is a szankciókra, az elszigetelésre és az ellenzéki erők támogatására épít. Nagy Angelina Zsófia szerint az a megközelítés, amely illegitimnek tekinti a minszki vezetést, és kizárólag az emigrációban működő ellenzéket ismeri el partnerként, eleve kizárja az érdemi párbeszédet. Az Egyesült Államok ettől való fokozatos eltávolodása gyengíti az európai stratégiát, és feszültségeket kelt az uniós döntéshozatalban is. Lukasenka nemzetközi fórumokon való megjelenése tovább lazíthatja diplomáciai elszigeteltségét, ami különösen érzékenyen érinti az európai álláspontot.
Seremet Sándor szerint Ukrajna számára egy élesebb konfrontáció Belarusz irányába stratégiai szempontból kevés haszonnal, viszont komoly kockázatokkal járna. A kapcsolatok további romlása veszélyeztetné a még működő humanitárius és technikai csatornákat, miközben fennáll annak a veszélye is, hogy Minszk aktívabb szerepvállalásra kényszerül a konfliktusban. Ez nemcsak katonai, hanem súlyos politikai következményekkel is járna Kijev számára. Ezt eddig mindkét fél igyekezett elkerülni, amit az is jelez, hogy Minszk hivatalosan nem reagált Zelenszkij lépéseire.
A vezető kutató szerint egy ilyen irány élesen szembemenne az Egyesült Államok jelenlegi, pragmatikus Belarusz-politikájával. Egy esetleges jogi eljárás kezdeményezése Lukasenka ellen tovább szűkítené Washington mozgásterét, és akadályozná az amerikai közvetítési és deeszkalációs törekvéseket. Seremet ebből arra következtetett, hogy Zelenszkij várhatóan ismét az amerikai belpolitikai törésvonalak mentén próbálhat támogatást keresni, elsősorban Donald Trump politikai ellenfeleinek körében, bár korábbi hasonló számításai nem hozták meg a várt eredményeket.
Index nyomán
Follow @jobboldalihirek