Itt a vége: kinyírják a német gazdaságot
A német szociális piacgazdaságot módszeresen alakítják át egy úgynevezett „szociális-ökológiai piacgazdasággá”, ami a gyakorlatban az állami beavatkozás drasztikus megnövelését jelenti. A Mises Institute írása arra mutat rá, hogy a német kormány energiapolitikai törekvései és iparági beavatkozásai már hivatalosan is a tervgazdaság jegyeit mutatják. Erre a megállapításra meglepő módon a német Szövetségi Számvevőszék jutott egy jelentésében. Az állami ellenőrző szerv szerint a berlini vezetés olyan kísérletekbe vágott bele, amelyekkel a saját maguk által kitűzött célokat sem képesek teljesíteni, közben pedig folyamatosan gyengítik a gazdasági stabilitást. A klímapolitikai átalakítás során a környezetvédelmi célokat a piaci folyamatok fölé helyezik, így az állam közvetlenül irányítja a beruházásokat, a termelést és a fogyasztást is.
A német kormány vállalásai, amelyek a párizsi klímavédelmi egyezményen, az Európai Unió zöld célkizűzésein és a német klímavédelmi törvényen alapulnak, 2045-re irányozzák elő az üvegházhatású gázok kibocsátásának teljes megszüntetését. Ennek elérése érdekében Berlin a teljes energetikai és ipari bázis átalakítására törekszik. A fosszilis tüzelőanyagok kivezetését megújuló energiaforrásokkal és új technológiákkal kívánják pótolni. A kormányzati stratégia részeként szigorítják a kibocsátási határértékeket, ágazatspecifikus terveket vezetnek be, és kiterjesztik a szén-dioxid-árazást. Ezzel párhuzamosan hatalmas állami támogatási programokat indítanak el, amelyek az energiaigényes iparágaktól kezdve a lakhatáson és a közlekedésen át egészen a mezőgazdaságig terjednek. A német Bundestag adatai szerint ez az átalakítás összesen mintegy 13 ezer milliárd euróba kerül majd a német adófizetőknek.
A folyamat lényege, hogy az állam már túllép az általános keretfeltételek meghatározásán, és konkrét technológiai döntéseket kényszerít a szereplőkre: kifejezetten támogat bizonyos megoldásokat, például a hidrogéntechnológiát vagy az elektromos mobilitást, miközben másokat adminisztratív eszközökkel háttérbe szorít vagy egyenesen betilt. A vállalkozói döntéseket és az árszabályozást politikai célok és bürokratikus tervek váltják fel. A német Szövetségi Számvevőszék 2025. október 28-ai jelentése szerint a nemzeti hidrogénstratégia jelenlegi formájában a tervgazdasági megközelítés iskolapéldája.
A dokumentum rámutat, hogy a kormány egy olyan termék köré próbál piacot építeni, amelyből hiányzik a kínálat, nincs rá valódi kereslet, és az adásvételéhez szükséges infrastruktúra sem létezik.
A jelentés hangsúlyozza, hogy a hidrogén előállítása jelentősen drágább a jelenleg használt energiaforrásoknál. A szövetségi kormány ennek ellenére évente több milliárd euróval támogatja a hidrogéngazdaság felfuttatását, amit az ellenőrző szerv nyíltan tervgazdasági módszernek nevez. A hatalmas támogatások és az állami irányítás ellenére a számvevőszék arra a következtetésre jutott, hogy Berlin messze elmarad a 2030-ra kitűzött céljaitól.
Demokrata nyomán