Kiakadt a Tiszás milliárdos: nem ezt ígérte a Tisza párt, és nem ezt ígérte Magyar Péter a kampányban
Felföldi József tiszás milliárdos bejegyzését változtatás nélkül közöljük.
„Nincs ingyen ebéd.” – mondta Magyar Péter, amikor nemrégiben egy sajtótájékoztatón arról kérdezték várható-e a nemrégiben hatalmas örömködések közepette kivezetett üzemanyagár stop visszavezetése.
Akkor, amikor megszűnt ez az árakat maximalizáló kormányzati intézkedés az volt a mondás, hogy szükség esetén bármikor vissza lehet hozni a hatósági árat. Kivezették a plafonárat, mert a piaci ár az alá ment, majd eltelt – nem is tudom – talán két hét és a hatósági ár, akár újra indokolt is lehetett volna, a piaci folyamatok nyomán.
Ettől függetlenül nem történt semmi. Nem került újra bevezetésre hatósági ár. Csak egy ígéret hangzott el Magyar úr szájából, miszerint, ha nagyon indokolt lesz a dolog, és drasztikusan nőnek az árak, akkor be fog avatkozni a kormány.
Eltelt újabb pár hét. Az árak kezdtek elszállni, közben pedig a nyakunkba szakadt egy energetikai krízis is. S talán éppen ezért, most már ígéretet sem kapnak a magyar emberek az üzemanyagárak stabilizálása kapcsán, ugyanis Magyar Péter legutóbb azt nyilatkozta a témában, hogy idézem „nincs ingyen ebéd”, majd elmondta mennyibe került heti szinten az árstop a kormánynak, hozzátéve, hogy egyébként a jelenleg elszabaduló villamosárak mekkora plusz terhet jelentenek a költségvetésnek.
Ezt a kommunikációt pedig egyre több tiszás tisztségviselő erősíti meg. Radnai Márk egy bejegyzésében egyenesen úgy fogalmazott, hogy az elszabaduló energiaárakat egyelőre még nem érzik az emberek a villanyszámlájukban. Mert a rezsicsökkentés előnyeit élvezik. De a plusz költség nem tűnik el. Azt az állam veszi el a közösből. Amiből akár út, bölcsőde, vagy egészségügyi szolgáltatás is lehetne. Ebben a bejegyzésben a hangsúly sajnos az EGYELŐRE kifejezésen volt. Mert ne legyenek illúzióink, a rezsicsökkentés hamarosan a múlté lesz. E felé mutat ez EU szándéka, az energiapiaci helyzet és már a kormányzati kommunikáció is.
Mert ugye nincs ingyen ebéd, a kedvezményeket pedig a nagy közösből kell finanszírozni, amit akár másra is lehetne fordítani. El fogják törölni a kedvezményeket, vagy olyan feltételekhez és minimális fogyasztási mennyiséghez kötik az olcsóbb rezsit, ami százezreket, milliókat szorít ki a kedvezményezett köréből. Ez pedig rengeteg ember hétköznapi valóságát írja majd át. És nem azokét, akik az energiát medencefűtésre használták. Az, hogy magánemberként mit gondolok akár az üzemanyag árának maximalizálásáról, vagy annak hiányáról, akár a rezsicsökkentés megszüntetéséről az ennek a bejegyzésnek a szempontjából nem fontos. Hála az égnek ki tudom fizetni a számláimat akármi is jön. Viszont tudom azt, hogy nem mindenki van ezzel így. Igenis vannak, akiknek már most olyan plusz terhet jelent a tankolás, hogy a munkába menet lassan luxus lesz, és nem, nem mindenki tud busszal járni. Mint ahogy azt is tudom, hogy sokak számára az energiaár emelkedés is viselhetetlen teher lesz. Nem a sokból veszítenek el egy keveset. A kevésből veszítenek sokat.
Úgy gondolom, hogy ők joggal érezhetik becsapva magukat. Mert nem ezt ígérte a Tisza párt, és nem ezt ígérte Magyar Péter a kampányban. Az üzemanyagár kapcsán rendszeresen elhangzott a Fidesz felé a követelés, hogy vezessék vissza a 480 forintos árat. Hogy csökkentsék az áfát, az adókat, mert van miből.
Ehhez képest a kormányra kerülést követően kiderült, hogy ez annyira nem egyszerű. Hogy van, amit nem lehet csökkenteni, van, amit nem akarnak, az üzemanyagár befagyasztása pedig drága. Ingyen ebéd pedig mint tudjuk nincs. A rezsicsökkentés kapcsán ugyanúgy voltak ígéretek. Hogy nem szűnik meg, sőt felül lesznek vizsgálva a rendszerhasználati díjak.
És igen azt is többször hangsúlyozta a Tisza, hogy nem kell többlet terhet róni az emberekre a költségvetés stabilitása érdekében. Elég, ha nem lop a kormány és annak apparátusa. Adja az a jó Isten, hogy ez igaz legyen! Ugyanakkor sajnos én ezek után már kicsit szkeptikus vagyok. Szkeptikus vagyok, mert egy vezető legnagyobb értéke a szava. Ha pedig ezt valamiért nem sikerül tartani, akkor annak elismeréséhez, és az okozott sérelmekhez egy hatalmas adag őszinteség, empátia, és a bocsánatkérés képessége szükséges.
Sokszor ez sem elég a bizalom megőrzéséhez, de mégis jobb irány, mint odavágni egy kérdésre, hogy „nincs ingyen ebéd”.
És igen, tényleg nincs. Az sem biztos, hogy akár az üzemanyagár stop, akár a rezsicsökkentés jó vagy fenntartható. Lehet hosszútávon mindenkinek jobb lesz/lenne ha megszűnne. Csak akkor erről illett volna a kampányidőszakban április 12-ei előtt őszintén beszélni, és megosztani az emberekkel a valós és várható terveket. Hogy tudják mire vállalkoznak. Mert ennyit megérdemel(t) (volna) a nemzet!
És akkor így a bejegyzés végére még egy zárógondolat.
Ne legyünk már egymás k.b@szott farkasai! Csak azért, mert én ezt leírtam nem vagyok Fidesz bérenc. Utáltam a néhai kormánypártot.
És azért mert kritikát mertem megfogalmazni, még nem haragszok a Tiszára, vagy fordulok a jelenlegi kormány ellen.
Magyar vagyok. A nemzetet szeretetem. Benne pedig nem látok egy ellenséget sem. Legfeljebb problémákat, amiről beszélni kell.