Migrációs paktum november 1-jétől? Vonzás, nem védelem – rossz időzítéssel
Kiszivárgott információk szerint a magyar kormány november 1-jéig kívánja benyújtani a migrációs paktum végrehajtására vonatkozó javaslatát, miközben az Európai Bizottság aktívan részt vesz a szükséges jogszabályok kidolgozásában.
A Konfront.hu október 20-i értesülései szerint a strasbourgi LIBE bizottság ülésén a holland Zöldek EP-képviselője, Tineke Strik kérdezett a magyar helyzetről. Elmondta, hogy a kormány „vizsgálja” a menedékjog és a határvédelem kérdését, és a javaslat várhatóan november 1-jére készül el. Michael McGrath, a demokráciáért, igazságügyért, jogállamiságért és fogyasztóvédelemért felelős biztos megerősítette a szoros együttműködést, és kijelentette, hogy a Bizottság kész támogatni Magyarországot a migrációs és menekültügyi paktum végrehajtásában. A szolidaritási mechanizmus három lehetőséget kínál (menekültkérelmezők befogadása, pénzügyi támogatás vagy technikai segítségnyújtás), amelyek közül a tagállamok szabadon választhatnak, de az uniós jogszabályokat és az Európai Unió Bíróságának döntéseit teljes mértékben végre kell hajtani.
A június 12-én hatályba lépett paktum célja a Világgazdaság összefoglalója szerint az EU területére belépők ellenőrzésének szigorítása, a felelősség megosztása és a kölcsönös bizalom erősítése. Brüsszelben sokan remélték, hogy a Tisza-kormány idején Magyarország közelebb kerül az uniós állásponthoz, mint Orbán idején. A jelenlegi miniszterelnök, Magyar Péter és belügyminisztere, Pósfai Gábor nyilvánosan a szigorú határvédelem mellett érvelnek, elutasítják a kvótákat és a paktum jelenlegi formáját, nem terjesztettek elő végrehajtási tervet, és a technikai segítségnyújtást tartják elfogadhatónak. Magyar Péter hangsúlyozta, hogy a választási ígéret szerint nem mondanak le a szigorú szabályozásról, és különbséget tesznek a korábbi kormány gyakorlatához képest (óvadék, embercsempészek szabadon engedése). A rendelkezésre álló információk szerint azonban a megállapodás kidolgozásának és végrehajtásának előkészítése már a háttérben zajlik.
A jelenlegi európai események fényében minden lépés különösen időszerűtlennek tűnik.
Július 30–31-én az észak-afrikai spanyol enklávéban, Ceutában példátlan határátkelés történt: becslések szerint 50–70 ezer ember, egyes helyi értesülések szerint 96 ezer próbált átkelni a marokkói határon. Több tucat ember halt meg (fulladás, tömeges éhezés), a többség visszatért, de ezrek maradtak.
Párizsban és Milánóban a megélhetésért és az oktatásért tartott tiltakozások október közepén zavargásokba és fosztogatásba torkolltak. Franciaországban az elmúlt hétvégén az utóbbi évek egyik leghevesebb zavargásai voltak: több ezer üzletet fosztottak ki vagy rongáltak meg (köztük luxusüzleteket), autókat gyújtottak fel, középületeket támadtak meg (felgyújtották a limoges-i városházát is), körülbelül 1800–2400 embert vettek őrizetbe, több száz rendőr sebesült meg. Részleges kijárási tilalmat vezettek be. Donald Trump és J. D. Vance is a migrációs politikát és az integráció kudarcait okolta a történtekért. Milánóban hasonló jelenetek játszódtak le a Dóm és a Vittorio Emanuele Galéria körül: fiatalok (sok kiskorú, köztük külföldi állampolgárok) fosztogattak üzleteket, gyújtottak fel kukákat, a rendőrség könnygázt és vízágyút vetett be, és több száz embert tartóztatott le. Meloni miniszterelnök elítélte az erőszakot, és további intézkedéseket fontolgat.
Ezek az események nem egyedi esetek: Nyugat-Európa nagyvárosaiban ismét kiéleződött a társadalmi feszültség, miközben fennáll a tömeges migrációs beáramlás kockázata a külső határokon (Ceuta). A paktum – ahogyan a korábbi kormány állította – inkább a migránsok elosztására és a „szolidaritási” kötelezettségekre összpontosít, mintsem a határok védelmének megerősítésére vagy a vonzerő csökkentésére. Magyarország eddig viszonylag sikeresen fékezte meg az illegális migráció következményeit kerítésekkel, a határok jogszerű lezárásával és következetes politikával. A paktum november 1-jei elfogadása vagy végrehajtása – különösen a Bizottság aktív részvételével – olyan időpontban történik, amikor a nyugati tapasztalatok többször is figyelmeztettek az ellenőrzés elvesztésének kockázataira.
A formális „önkéntes” csatlakozás a szolidaritási mechanizmushoz kevésbé bizalomkeltő, ha a pénzügyi eszközök válsághelyzetben korlátozottak, és a teljes jogi végrehajtás kötelező. A magyar választók többsége eddig támogatta a szigorú határvédelmet; a kiszivárgott információk szerint a kormány a nyilvános kommunikáció és a kulisszák mögötti tárgyalások között egyensúlyoz. A párizsi, milánói és ceutai események fényében azonban bármilyen engedmény vagy formalizálás rossz üzenetet küldene – mind a belső közvéleménynek, mind azoknak, akik a magyar példát a külső határok védelmének mintájaként tekintették.
Duna Center – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)