A BRICS országai védekezés után támadásba mennek át, borsot törnek a globális háttérhatalom orra alá
Nehéz abból kiindulni, amit a média tálalásán keresztül a világról megtudhatunk, mert mint tudjuk, a sajtó a bolhából elefántot, az elefántból pedig bolhát csinálhat. Mindig minden attól függ, hogy mi a mögöttes hatalom érdeke. Ennek ellenére mégis megpróbálok következtetéseket levonni abból, amilyen tendenciákat az orosz-ukrán háború kapcsán a hírközlések alapján látok. Ami nekem szembetűnik, hogy az USA-n és talán Nagy-Britannián kívül mintha az utóbbi hetekben, napokban kevesebb fegyvert ajánlanának fel a nyugati országok Ukrajnának, mint korábban. Ez részben azért is lehet így, mert a felszabadítható készlet sok államban elfogyhatott, a többire pedig az adott országnak is szüksége lehet. A fegyverszállítmányok ellen dolgozik az is. hogy a híradások szerint az oroszok meglehetősen hatékonyan lövik szét azokat az ukrán raktárakat, ahol a készleteket felhalmozzák, tovább rendre megszórják a szállításhoz szükséges vasúti infrastruktúrát is. Szintén a fegyverszállítási kedv ellen hat, hogy ha a különböző eszközök mégis kikerülnek a frontra, akkor ott is hamar célponttá válnak. Legutóbb arról lehet videót látni, ahogy az oroszok „öngyilkos” drónokkal támadták az M–777-es típusú amerikai tarackokat.
Van egy másik érdekes fejlemény is. Amikor elkezdődött az orosz-ukrán háború, az első néhány nap arról szólt, hogy a világ jelentősebb országai, főképpen a nyugati államok felsorakoztak Ukrajna mellett, és beálltak az USA által vezényelt kórusba. Aztán a következő napok, hetek azzal teltek, hogy Biden apó és a szélfútta hajú Boris Johnson, illetve kabinetjei elkezdték a sorba magától beállni nem akaró Törökországot, Indiát és Kínát a nyáj felé terelgetni. A hármak váltva vonakodtak, hallgattak, de elítélni csak nem sikerült nekik Oroszországot, még ha tettek is ebbe az irányba kisebb-nagyobb gesztusokat. Aztán telt-múlt az idő, és egyre jobban elmaradoztak a nyugatról érkező dorgáló iránymutatások, majd pedig fordult a kocka. Először Törökország keményített be, finoman, majd nagyon határozottan közölte, hogy ők bizony nem támogatják Finnország és Svédország NATO-csatlakozását. Márpedig ha akár egy ország is nemet mond a bővítésre, akkor fuccs a terveknek. Aztán jött a hír, hogy Törökország a BRICS (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-afrikai Köztársaság) unióhoz való csatlakozás lehetőségét mérlegeli. Ha Ankara túljut a mérlegelésen, és a BRICS mellett dönt, az komoly sokk lenne Európa és az USA számára.
A sort Kína folytatta, amely éppen a BRICS gazdasági együttműködési szövetségének tanácskozásán állt a sarkára. Vang Ji kínai külügyminiszter odáig ment, hogy felszólította a NATO-t és az Európai Uniót, kezdjen átfogó párbeszédet Oroszországgal. Vang Ji figyelmeztetett, hogy az ukrajnai „krízis” komoly csapást mért a nemzetközi kereskedelem rendes működésére, az ellátási láncolatok stabilitására, és fenyegetést jelent a globális élelmiszer-ellátásra, valamint a pénzügyi és energetikai biztonságra. A kínai külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a nyugati fegyverszállítások nem fognak békét hozni Ukrajnának, a szankciók és a nyomásgyakorlás pedig nem fogják megoldani Európa biztonságpolitikai dilemmáit. Vang Ji egyben – talán Törökország érdekében is – javaslatot tett a BRICS kiszélesítésére, és ezzel összefüggésben az új tagok felvételéhez szükséges szabványok és eljárások kidolgozására. Itt tartunk most. Vagyis a jelek arra utalnak, hogy az elsöprő nyugati kommunikációs lendület kifulladt, a BRICS országai pedig a védekezés után már egyre inkább támadásba mennek át, és mind méretesebb borsot törnek a globális háttérhatalom orra alá.
Forrás: Bekezdések
Follow @jobboldalihirek