Orbán Viktor az olimpiáról: „A magyarok helye az első tízben van”
A Nemzeti Sportban lassan hagyományosnak mondható interjúban tekintett vissza Magyarország miniszterelnöke a napokban véget ért nyári olimpiára.
Az interjúból kiderült, hogy a magyar miniszterelnök titokban nyolc aranyéremben reménykedett.
„Lehetett volna éppen nyolc is az aranyérmeink száma, mint ahogy lehetett volna négy is. Tehát ez a hat, ez derekas helytállás.
Ha a jelent nézzük, akkor elfogadható, és azt lehet mondani, hogy szépen helyt álltunk, tartjuk magunkat. Ha a jövő felől nézzük és a mostani olimpiát arra használjuk, hogy megértsük a következő olimpiákat, akkor az, amit most tudunk, kevés, csak a folyamatos hátrasorolódáshoz elegendő” – mondta Orbán Viktor azzal, hogy a klasszikus sportágak mellett nem lehet kimaradni az új sportágakból.
A miniszterelnök szerint óriási élmény „őrizni a helyünket” az éremtáblán, ehhez legalább annyi energiát kellett most mozgósítani, mint korábban az előrelépéshez. Ugyanakkor felidézte Szilágyi Áron egy korábbi megjegyzését, miszerint „ami ma elég, az holnap kevés”. Másik kérdés, hogy a hagyományaink és a képességeink alapján hova lőjük be magunkat, mi a reális elvárás Magyarországgal szemben, egyáltalán lehet-e elvárás? A sport nem matematika, a formaidőzítés, a váratlanul megjelenő új kihívók – mi is okoztunk meglepetést tekvandóban – befolyásolják az eredményeket, nem lehet úgy elvárni a sporttól a sikereket, mint régen a termelési mutatókat a szocializmusban. De valahogy mégiscsak meg kell fogalmazni, hogy nagyjából hol van a mi helyünk a világban. És az csak részben a helyzet jó fölmérésén múlik, nem elfogadni kell azt, ami realitásnak tűnik, hanem lehet azon változtatni is.
Szerintem a mi helyünk az első tízben van. Minden olimpián az első tízben, és összességében, az olimpiák történetét nézve is az első tízben. Nem érdemes kisebb célt kitűzni – mondta Orbán.
Arra a kérdésre, hogy miért nem jó a magyaroknak semmi, Orbán Viktor azzal válaszolt, hogy „a magyar törekvő fajta, mindig többet és jobbat akar. De nem mindegy, hogyan vagyunk elégedetlenek. Van egy libsi elégedetlenség. Az egy nyegle, semmi se jó, ez is rossz, az is rossz. És persze mindig valaki más tehet arról, hogy az rossz. De van egy keresztény hagyománya is az elégedetlenségnek, és ez él Magyarországon. Én ehhez tartozom, állandóan elégedetlen vagyok: ez is jó, mert hat, az nagyon jó. De lehetne hét is, nem? Meg lehetne nyolc. És akkor azt kérdezem, hogy mit tudok én azért tenni, hogy a hatból hét, a hétből pedig nyolc legyen? Van egy olyan típusú elégedetlenség, ami nem rombol, nem nyegle, nem leszól, nem leértékel, hanem inkább elszántságot hoz, meg feladatot jelöl ki. És ha ez a jófajta elégedetlenség van többségben Magyarországon, akkor a sport fejlődik.
Az ökölvívással kapcsolatban szóba került Hámori Luca esete is.
Közel voltunk, ha nem egy férfiszerű ellenféllel kell verekednie, megküzdenie a mi lányunknak, Hámori Lucának, akkor ott éremközelben, sőt a dobogó tetején is állhattunk volna.
„Bízunk az olimpiai mozgalomban, hogy erre a kínos problémára megnyugtató megoldást talál. A lényeg, hogy a magyar bokszban valami megmozdult.”
A mások által sokat kritizált Milák Kristóffal kapcsolatban elmondta, a zseniken nem lehet eligazodni.
„A napokban éppen beszélgethettem vele egyébként, remek beszélgetés volt, de világossá vált számomra, hogy olyan zseni, akin nem lehet eligazodni, és nem is kell. Én is emberekből építek várat, mint az edzők, a kormány is így működik. Sok tehetséges emberből kell végül csapatteljesítményt kihozni.
De vannak öntörvényű zsenik, ahol a legtöbbet akkor használunk, ha nem szólunk bele, hogy ők hogyan csinálják. Rájuk kell hagyni. Magyarországon mindig lesznek olyan zsenik, akiket egész másképp kell kezelni. Nem tudjuk egy kaptafára felhúzni őket, ők született zsenik.
Nagyon büszkék vagyunk rájuk. De nem kell minden magyar géniusz teljesítményét megértenünk. Egyszerűen csak örülnünk kell, hogy van. A vezetők ilyenkor ne akarják visszasámfázni őket abba a modellbe, ami egyébként tízből kilenc embernek sikeres. Tudnék példát hozni a politikából is. Segíteni, bátorítani és hagyni. Hogy ez kihozza-e Milák Kristófból azt, hogy a pillangón túl még más számokban is megveri a világot, majd kiderül. Lehet, hogy egyszer csak beugrik a medencébe, és megint meglep mindenkit. Figyelem az Amerikából jövő híreket, és talán Kós Hubert esetében is számíthatunk többre. Ha van két-három korszakos emberünk, egyszerre vívásban, kajak-kenuban meg úszásban, akkor sorjáznak az aranyak. A korszakos zseni két-három aranynál kezdődik.”
A csapatsportoknál szerinte nincs olyan, hogy elég: „A klasszikus csapatsportágak mindegyikében ott kellene lennünk az olimpián, de legalábbis a vízilabdán és a kézilabdán túl is fociban, a kosár- és röplabdában is folyamatosan nyitva kellene legyen az esély. Ami a pólót illeti, nem hiányt érzünk, hanem csalódást”.
Orbán elárulta azt is, hogy az olimpia zárónapján milyen „gyorsértékelést” küldött el SMS-ben a sportállamtitkárnak. Schmidt Ádámnak mindössze annyit írt: „Maradhat.”
Ami pedig az olimpiarendezést illeti, Orbán azt mondta: „Ha egyszer bementél egy zsákutcába, és kihátráltál, még egyszer ugyanoda ne kanyarodj be. Nyilvánvaló, hogyha a budapesti városvezetés nem támogatja a budapesti olimpiát, akkor nem lesz olimpia. A kormány megfeszülhet, akkor sem.”
Ugyanakkor úgy véli,
„nincs a világon még egy olyan ország, amelynek annyi, az olimpiára alkalmas és kipróbált létesítménye lenne modern verzióban, mint Magyarországnak.”
Ahogy fogalmazott: „Az aranykapu ki van nyitva, csak át kéne bújni rajta”.
Forrás: Nemzeti Sport
Follow @jobboldalihirek