Nyílt levél Ruszin-Szendi Romuluszhoz!
„Tisztelt Ruszin-Szendi Romulusz!
Csalódottsággal és megvetéssel írok Önnek, mert amit tett, az nem más, mint árulás. Egy olyan ember, aki a hazáját szolgálta, aki tiszti esküt tett, hogy megvédi ezt az országot, most egy olyan politikai csapatban tűnik fel, amely a zavarosban halászik, és a külföldi érdekek szócsöveként próbálja megosztani a nemzetet.
Ön a Magyar Honvédség vezérkari főnökeként a magyar haderő megerősítésén dolgozhatott volna, ahelyett, hogy most a balliberálisok és az új ellenzéki szervezkedések eszközévé válik. Ön egykor a nemzet katonája volt, most pedig egy olyan társaság szekerét tolja, amely a magyar kormányt támadja, amely a Nyugat kiszolgálójaként a szuverenitásunkat veszélyezteti.
Miféle tábornok az, aki hátat fordít annak az országnak, amely rangot, felelősséget és tiszteletet adott neki? Miféle katona az, aki nem a haza egységéért, hanem a széthúzásért és bomlasztásért dolgozik? Nem Ön volt az, aki éveken át együtt dolgozott azokkal, akiket most támad? Nem Ön volt az, aki fegyvereket próbált ki, térképek fölé hajolt, repülőket szemlélt, és most egy olyan politikai mozgalomhoz csatlakozik, amely az ellenségeink érdekeit szolgálja?
Ön azt mondta, a haza szolgálatát más területen folytatja. Ha ez azt jelenti, hogy a haza ellenében, akkor jobb lett volna, ha csendben marad. Az igazi katonák nem a saját sérelmeik mentén váltanak oldalt, hanem kitartanak az esküjük és az elveik mellett.
Ne várjon megértést. Ne várjon tiszteletet. Mert amit tett, az a hazaárulás útjára léptette Önt. Egy tábornok vagy a hazáját szolgálja, vagy a történelem szemétdombjára kerül. Ön döntött.”