Trump és Netanjahu kudarcot vallott Irán ellen
Irán állva maradt – Amerika és Izrael botladozva hátrál
Az Irán elleni amerikai légicsapások nemhogy egységet, hanem súlyos belső repedéseket okoztak Donald Trump táborán belül. A bombázások után külügyminisztere, Marco Rubio Kínához fordult segítségért Teherán megfékezésére – ez önmagában is súlyos presztízsveszteség. Eközben Trump kétségbeesetten kérlelte az amerikai olajipart, hogy növelje a kitermelést, mivel az olajárak kilövésétől tartott. Bár Washington tűzszünetet hirdetett, a végeredmény mégis inkább kudarcként, semmint győzelemként értékelhető. Izraelben pedig Benjamin Netanjahut azzal vádolják, hogy lényegében letérdelt a perzsa vezetés előtt.
Trump csapása: látványos, de hatástalan
Június 22-én amerikai B-2-es bombázók három iráni nukleáris létesítmény ellen hajtottak végre támadást, köztük a híres fordói urándúsítót is célba véve. Trump ezután diadalittasan jelentette be: „Fordo is gone.” Csakhogy erre semmilyen hiteles bizonyíték nincs. Irán közölte: az uránkészleteket már a támadás előtt máshová szállították – ezt nemcsak saját forrásaik állítják, hanem műholdképekre hivatkozva több elemző és az orosz Biztonsági Tanács is.
Kínai megfigyelők szerint a bombázás nem volt több szimbolikus erődemonstrációnál, mivel azt nem követte szárazföldi művelet. A terepet senki sem biztosította, az eredmények nem ellenőrizhetők – vagyis politikai lufi volt az egész.
Amerikai belharc és stratégiai zavar
Trump még saját táborán belül is kemény bírálatokat kapott. A MAGA-mozgalom vezetői ritkán látott egységben támadták az elnököt, amiért kongresszusi jóváhagyás nélkül indított katonai akciót egy szuverén állam ellen. A Fehér Ház kínos magyarázkodásba kezdett: „Ez nem háború Irán ellen, csak a nukleáris program célpontjai ellen szólt.” A zavaros narratíva tovább rontotta a kormányzat hitelességét.
Különösen szembetűnő volt, hogy a konfliktus csúcspontján az amerikai külügyminiszter kénytelen volt Pekinghez fordulni: Kína közvetítsen Iránnál. Ez a gesztus világosan jelezte: az Egyesült Államok elvesztette egyoldalú döntési képességét, és új geopolitikai realitásokhoz kell alkalmazkodnia. Mindeközben Trump a hazai olajlobbit próbálta rávenni a termelés növelésére, mivel az energiaárak elszabadulásával már nem tudott mást tenni.
Izraeli kudarc: Netanjahu nem tudta kierőszakolni a győzelmet
Netanjahu hónapokon át próbálta Washington segítségével Teherán térdre kényszerítését kierőszakolni. Kínai megfigyelők szerint az izraeli miniszterelnök Trump hiúságára játszott rá, hogy az USA beleragadjon a közel-keleti káoszba. De Trump, felismerve az eszkaláció politikai árát, hamar kihátrált a hadműveletből. Június 24-én tűzszünetet hirdetett, amit Netanjahu vonakodva, zárt ajtók mögött fogadott el. Az izraeli kormányfő megtiltotta a minisztereknek, hogy nyilvánosan értékeljék az egyezséget – ez is jól mutatja a döntés politikai kényelmetlenségét.
Irán pedig a bejelentés előtti percekben még egy rakétatámadással zárta le a fegyveres szakaszt, amellyel hat izraeli halottat követelt Beér-Sevában. Az iráni sajtó ezt a „végső ütésként” ünnepli, amely kikényszerítette a tűzszünetet.
Izraelben egyre élesebb a belpolitikai kritika
A háború lezárása után izraeli katonai és politikai szereplők nyíltan bírálták a kormányt. Avigdor Lieberman volt védelmi miniszter szerint a lezárás „keserű és hamis”, és Izraelnek feltétel nélküli kapitulációt kellett volna kierőszakolnia. Tuvia Samia vezérőrnagy úgy fogalmazott: nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy az iráni nukleáris program valóban sérült volna. A legnagyobb izraeli napilap, a Maariv vezércikkében egyenesen azt írta: „Irán megerősödve került ki a konfliktusból.”
Egy másik lap szerint: „Az örökkévaló népe most fehér zászlót lenget.” A vereség nemcsak katonai, hanem pszichológiai is, amely megingatta a társadalmi biztonságérzetet és a kormányzatba vetett hitet.
Irán győzött a diplomácia és stratégia terén
Irán következetesen a deeszkaláció pártján állt, hangsúlyozva: nem akarnak háborút, de válaszolnak a támadásokra. Az izraeli-amerikai narratíva, miszerint Teherán atombombával fenyegetett, már az akció előtt megdőlt. A NAÜ cáfolta a közvetlen veszélyt, és még az amerikai hírszerzés is csak az utolsó órákban állt át Netanjahu álláspontjára. A háborút így kétes indokokkal, elhibázott időzítéssel és súlyos következményekkel indították el.
A világ nagy része – beleértve Kínát, Oroszországot, Indiát, Törökországot – elítélte az amerikai-izraeli támadást. A nyugati blokk sem mutatott egységet: Macron például bár elutasította az iráni atomfegyvert, de az akciót a nemzetközi jog nyílt megsértésének nevezte. A legnagyobb geopolitikai súllyal azonban Törökország nyílt iráni támogatása bírt.
Összegzés: Irán állva maradt, a Nyugat botladozik
Trump nem tudott erőt demonstrálni, a világ egyik legerősebb hadseregének csapása súlytalan politikai show-műsorrá vált. Netanjahu sem tudta másokkal elvégeztetni a piszkos munkát, így Izrael katonailag és politikailag is veszített. A térség dominanciájáért folytatott harcban Irán nemhogy meggyengült volna, inkább megerősödött.
És a történet még nem ért véget: a legfrissebb hírek szerint Izrael az egyik állítólagos iráni rakétatámadásra hivatkozva máris felrúgta a tűzszünetet, és újabb háborús lépésekre készül.
MH nyomán
Follow @jobboldalihirek