„Nem hisznek az emberek Magyar Péternek”
Az M1 48 perc című hírháttérműsorában világosan elhangzott: szemben Magyar Péter saját magát mosdató állításaival, „objektív tények”, „erős vélelmek”, valamint a Tisza Párt politikusainak és szakértőinek korábbi nyilatkozatai egyértelműen arra mutatnak, hogy a kiszivárgott megszorítócsomag bizony hozzájuk köthető. Szűcs Gábor elemző szerint nem véletlen, hogy a Donald Trump környezetében is dolgozó John McLaughlin friss felmérésében az emberek 62 százaléka a Tisza-csomagként tekint a dokumentumra, és mindössze 27 százalék hiszi el, hogy nincs közük hozzá.
Szűcs Gábor arra is rámutatott: ha Magyar Péterék valóban végrehajtanák az általuk kigondolt gazdasági programot, annak beláthatatlan károkat okozó következményei lennének. Példaként azt hozta, hogy a Tisza Párt 9 százalékról 25 százalékra emelné a társasági adót – ez pedig biztosan elüldözné a nagyvállalatok jelentős részét, és pillanatok alatt romba döntené azokat az eredményeket, amelyeket Magyarország évek, sőt évtizedek alatt épített fel.
A migráció ügyében az elemző kiemelte: nem mindegy, hogy olyan kormány van hatalmon, amely megvédi a magyar határokat, vagy olyan, amely – mint Magyar Péter – kész Brüsszel elvárásainak megfelelni, és „összhangba hozni” a migrációs jogszabályokat az EU diktátumaival. Ez a gyakorlatban a bevándorlás felpuhítását és a brüsszeli kvóták behódoló elfogadását jelentené.
Rosonczy-Kovács Mihály, a Nézőpont Intézet külügyi igazgatója felidézte: a brüsszeli háttérrel és globalista baloldali segédlettel hatalomra tolt Donald Tusk ugyanilyen hamis ígéretekkel kampányolt Lengyelországban, mint most Magyar Péter. A lengyel kormányfő saját bevallása szerint is mindössze a vállalásai harminc százalékát teljesítette, és még az egyik legfontosabb ígéretéről – az adómentesség duplájára emeléséről – is kijelentette, hogy 2027-re sem reális.
A szakértő hangsúlyozta: az ilyen, baloldali háttérnek megfelelni akaró kormányok – melyek konzervatív álcát öltenek, hogy félrevezessék a választókat – végül működésképtelenségbe taszítják az államot.
A műsor második részében Kiss Rajmund, az MCC Diplomáciai Műhelyének vezetője arról beszélt: Londonban újabb „háborúpárti válságtanácskozást” tartottak, amely után Zelenszkij még kevésbé mutat kompromisszumkészséget. Felidézte: számos nemzetközi konszenzus született arról, hogy Ukrajnának bizonyos területekről le kellene mondania a béke érdekében, így emberek tízezreinek életét lehetne megmenteni – ezt azonban Zelenszkij újra elutasítja.
Kiss szerint nem véletlen, hogy Kijev addig akar harcolni, amíg „minden négyzetcentimétert” vissza nem szerez – hiszen 2022-ben erre kapott nyugati, elsősorban brit és amerikai politikai támogatást. A háború folytatása Zelenszkij túlélésének egyetlen módja, és ugyanígy érdeke a háborúpárti nyugati nagyhatalmak vezetőinek is.
A szakértő felhívta a figyelmet: Donald Trump már hivatalba lépése előtt is a béketeremtésre törekedett, és ezt több konfliktus esetében bizonyította. Most azonban Berlin, Párizs, London és Brüsszel alkot „balliberális ellenszelet”, amely akadályozza a békefolyamatot – miközben Európának nincs pénze a háború fenntartására. Kiss világossá tette: Magyarország nem fogja a magyar adófizetők pénzét egy korrupt ország háborújára költeni, és valószínű, hogy Amerika is hasonló irányba mozdul.
Kiss szerint a nyugat-európai vezetők újabb és újabb Oroszország-ellenes riogatásokkal próbálják elterelni a figyelmet saját válságaikról – például a német autóipar összeomlásáról, amelyet éppen az orosz energiáról való leválasztás okozott. Hozzátette: az orosz vagyonok elkobzása és háborúra költése még hadijogi értelemben is lopásnak minősül, és könnyen vezethetne eszkalációhoz, akár viszonossági alapon végrehajtott orosz lépésekhez is.
A szakértő szerint ahogy közeledne a béketárgyalás lehetősége, úgy fokozódik a „nyugat-európai hiszti” a Trump vezette amerikai béketörekvésekkel szemben.
Végül arról beszélt: az amerikai nemzetbiztonsági stratégia átalakulása akár az USA és bizonyos európai vezetők közötti szövetséget is újraértelmezheti. Európa már a minszki megállapodások óta folyamatosan veszít geopolitikai és diplomáciai súlyából – amit az ukrán konfliktus még tovább gyengített, mivel az EU politikai alapon csinál gazdaságpolitikát. Kiss Rajmund szerint mindezzel szemben Orbán Viktor washingtoni, moszkvai és isztambuli tárgyalásai az elmúlt hónapban hatalmas diplomáciai sikert jelentettek, függetlenül attól, hogy az európai liberális vezetők ezt hogyan kommentálják.
MH nyomán