Fegyőr is arról beszél, mit „nem tűrtünk” ’56-ban – miközben a nagyapja még Lenint éltette
„Szembefordulni azokkal a fiatalokkal, akiken Magyarország jövője múlik, érthetetlen és elfogadhatatlan politika. 1956-ban sem tűrtük, akkor is felkeltünk az elnyomó politika ellen. A 21. században sem fogjuk tűrni. Orbán Viktor a tűzzel játszik.” – írja az SZFE-vel kapcsolatos bejegyzésében a Momentum elnöke.
Nagyapáink leverték, mi pedig koszorúzgatunk, hogy ezt feledtessük, és hatalomra kerülve folytathassuk a „munkájukat”…
Tehát ’56-ban sem tűrtük, akkor is felkeltünk az elnyomó politika ellen. Mi. De ki az a mi? Fekete-Győr nem tehette, hiszen nem élt akkor. Bizonyára a felmenőire gondolhatott hát, például a nagyapjára, aki akkor pont a megfelelő korban volt ahhoz, hogy szembeszálljon az elnyomó hatalommal.
Volt is szembeszállás, csak hát a nagypapa valamit elvétett, és a kommunisták helyett a magyar néppel szállt szembe… a kommunisták oldalán. Pontosan úgy, ahogy a néhai SZDSZ-esek szülei, s úgy lettek ők is harcos antikommunisták (koalícióban az MSZP-vel…), mint most a momentumosok.
Fekete-Győr András nagyapja ugyanis Heves megye tanácselnöke volt a kommunizmus idején (1969-től több mint tíz éven át) – ezt nem igazán az elnyomó hatalom ellenében szokták művelni.
Korábbi összeállításunkban idéztünk is a „szabadságharcos” nagyapától, például ezt az interjúrészletet:
– Ön politikai munkásnak tartja magát. Napjainkban nálunk mi ennek a kritériuma?
– Az, hogy értsem és alkalmazzam a párt politikáját.
(Major Lajos: Megyei tanácselnök és örökös téesztag. Szabad Föld, 1973. március 18., 3. o.)
Említettük azt is, hogy Fekete-Győr Endre frissen kinevezett magyar tanácselnökként azonnal fontos feladatot kapott: a központi megyei ünnepségen neki kellett mondania az ünnepi beszédet a patkánylázadás 50. év évfordulóján.
Egyebek mellett ezeket mondta, természetesen az elnyomás elleni harc jegyében:
Mi, magyarok, gazdag és hiteles történelmi múlttal rendelkezünk. Mégis úgy tűnik, még mindig kereshetünk és találhatunk új vonásokat 1919. értékelésében. Tovább kell kutatnunk, keresnünk a múltban az igazságot, megeleveníteni a dicsőséges időket a nagyszerű hazafiak ezreit és tízezreit, akik fél évszázaddal ezelőtt már a mi jövőnket készítették elő.
(…)
Mi büszkék vagyunk arra, hogy a Magyar Tanácsköztársaság internacionalista hatása nagy jelentőségű volt a világra és testvéreink is tudják, hogy a mi véráldozatunkból Szovjet-Oroszországban is dúsabbak lettek a vörösforradalom vetései.
(…)
Új, friss forradalmi erő született meg az Októberi Szocialista Forradalom által is felszántott magyar talajon – a Kommunisták Magyarországi Pártja. E párt – folytatva a magyar munkásmozgalom legjobb hagyományait – gyökeresen szakított a reformizmussal, az opportunizmussal. Alapvető harci követelése volt az orosz példa követése, a munkások, katonák és parasztok tanácsainak hatalma, a Tanácsköztársaság megteremtése.
(…)
A Magyar Tanácsköztársaság a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével megindult forradalmi hullámverésben jött létre, s része volt az egész tőkés világot megrázkódtató, a nemzetközi imperializmus egyeduralmát megszüntető, az oroszországi szovjet államot létrehozó forradalmi folyamatnak. Győzelme tehát nemcsak a magyar nép ügye volt, hanem a nemzetközi haladásé is.
(…)
A Tanácsköztársaság létrejöttében tehát a nemzeti és nemzetközi elem ötvöződött egymással. A szocialista forradalom programja a dolgozó nép egészének felemelését célozza, a szó igazi értelmében vett nemzeti program. De egyidejűleg nemzetközi is, mert a szocializmus vívmányainak megvalósításával, amely az országban mindig döntő mértékben függ a nemzetközi erőviszonyoktól s a fejlődés élen járó osztályától, a proletariátustól nemcsak nemzetének, hanem a nemzetközi proletariátusnak is része.
Folytathatnánk még az idézetek sorát, de minek?… Idézzük inkább korábbi cikkünk zárszavát:
Fekete-Győr András nagyapja, Heves megye egykori tanácselnöke már nem él. 1999-ben hunyt el, ő tehát már nem panaszkodhat a rendszerre. Bennem viszont fölmerült egy kérdés, s nemcsak a Momentum-vezér kapcsán. Miként lehetséges, hogy az egykori nomenklatúra kései leszármazottai hipp-hopp feltűnnek a közéletben, és azonnal felkapja őket a sajtó? Mert bizony Fekete-Győr András is a kádárista nomenklatúrának a kései gyümölcse. Tudom, senki sem tehet arról, ki volt a nagyapja. A Momentum-vezér sem tehet róla. Az viszont az ő sara, hogy meghamisítja nagyapja arcképét, egyszerű téeszelnöknek nevezi az egykori oligarchát, akit még Chicagóban is emlegettek távolba szakadt hazánkfiai. És az is tagadhatatlan, hogy a nagyapa által dicsőített eszme, a nemzetköziség tovább él az unokában és az általa vezetett mozgalomban azzal az apró különbséggel, hogy a néhai eszdéeszre emlékeztető, már nevében is idegen Momentum-mozgalom nem Lenint és a proletár internacionalizmust dicsőíti, hanem annak uniós (a nagypapa szerint bizonyára: burzsoá) változatát. Vagyunk azonban sokan, nagyon sokan, akik a közöket, repedéseket kedvelő állatoktól eltérően magyarok akarunk maradni, nomenklatúra és oligarchák nélkül, s nem egy momentumra, hanem hosszú távon.
A teljes írás: Fekete-Győr András, a nomenklatúra kései gyümölcse
Forrás: Kuruc.info
Follow @jobboldalihirek