Jobboldali Médiahírek

Hírexpress, hírblog – Hírek itthonról és a nagyvilágból Önnek!

HírekVilág

Annyira gyengére sikerült az iráni támadás, hogy felmerül, talán csak „elgondolkodtatni” akarták Izraelt

hirextra2
Hirdetés

Amikor Irán az április 1-jei damaszkuszi légicsapás után bejelentette, hogy bosszút fog állni Izraelen, több lehetséges forgatókönyvről is olvasni lehetett a sajtóban, az egyik legnépszerűbb pedig az volt, mely szerint Teherán drónok, rakéták és robotrepülőgépek (cirkálórakéták) tömeges bevetésével fogja megpróbálni túlterhelni a zsidó állam légvédelmét. A végeredmény Irán számára inkább kiábrándító lehetett, ebben azonban számos tényező közrejátszott, írja elemzésében a Portfólió.


A Horramsár Irán egyik legmodernebb ballisztikus rakétája (forrás: Mohammad Hassanzadeh / Wikimedia Commons)

Azt, hogy Irán pontosan mekkora ballisztikus- és cirkálórakétakészlettel rendelkezik, lényegében lehetetlen pontosan megmondani, a legtöbb becslés ugyanakkor több tízezres nagyságrendre teszi Teherán arzenálját. A perzsa államnak 11 olyan hazai fejlesztésű ballisztikus rakétája van, ami képes lehet elérni Izraelt, és legalább egy, maximum három hasonló kapacitású robotrepülőgépe. A Szumár hatótávolságáról nincsenek megbízható információk, ráadásul nemrég került bevezetésre, a Hovezieh biztosan el tudná érni a zsidó államot, de nem ismert az, hogy bevethető-e már a fegyver.

Hirdetés

Pillanatnyilag tehát azt sem lehet biztosra tudni, hogy Irán a Sahed dróncsaládon kívül milyen eszközökkel támadta meg Izraelt, az azonban biztos, hogy a károk finoman szólva is minimálisak maradtak.

Tel-Aviv azt közölte, hogy a bejövő fegyverek 99%-a semmisült meg még a levegőben. Ez az arány az izraeli kárjelentések alapján enyhén túlzó, de valószínűleg továbbra is 90% környékén mozog (pillanatnyilag 9 olyan iráni rakétáról tudunk, ami be is csapódott). A pillanatnyilag rendelkezésre álló információk szerint a legkomolyabb kár, amit az iráni rakéták okozni tudtak, egy C-130-as közepes szállítógép és hangárja megrongálásában teljesedtek ki, de az iráni támadás előtt Libanonból meginduló Hezbollah-akció is csak az észak-izraeli autóutak aszfaltját tudta kilyuggatni.

Túl hangosan, túl messziről, túl lassan

Hirdetés

A háborúskodás egyik magától értetődő alapelve az, hogy nem túl hatékony (bár minden kétséget kizárólag nagyon lovagias) eljárás előre szólni a megtámadni kívánt félnek arról, hogy mire készülünk. Irán április elseje óta zörgette a kardját, az izraeli és vele szövetséges hírszerzések pedig azonnal munkához is láttak, melynek eredménye az lett, hogy

Tel-Aviv nemcsak a közelgő támadás tényével volt tisztában, de az időponttal és a bevetni tervezett fegyverek arányával is. A zsidó államnak tehát bőségesen volt ideje felkészülni a védekezésre.

Az már a támadás megindulása előtt is egyértelmű volt, hogy ha Teherán a levegőbe küldi az Ukrajnában hírnevet szerző Sahed drónokat, azok feladata inkább a légvédelem lekötése lesz, mintsem a tényleges károkozás.

Hirdetés

A probléma az volt, hogy a drónoknak 8-9 óra kellett Izrael eléréséhez, míg a ballisztikus és cirkálórakétáknak ehhez egy órára sem volt szükségük.

Irán időzíthette volna úgy az akciót, hogy a három különböző fegyvertípus nagyjából egy időben közelítse meg az izraeli légteret, a gyakorlatban azonban úgy tűnik, Teherán meglehetősen ad hoc módon indította el a nagyobb pusztító erővel bíró fegyvereket.

Az eredmény pedig finoman szólva is kellemetlen volt: az izraeli, amerikai, brit és jordániai (illetve egyes források szerint a szaúdi) légierő gépei lényegében éjszakai lőgyakorlatot tartottak a térségben, az iráni fegyverek döntő többségének esélye sem volt arra, hogy elérje nemhogy a célpontját, de az izraeli légteret.

Hirdetés


Iráni rakéták Tel-Aviv fölött április 14-én (fotó: Mostafa Alkharouf / Anadolu / Getty Images)

Biztonsági játék?

Fontos kiemelni: a gyakori tévképzetekkel ellentétben az iráni csapásmérő fegyverek egyáltalán nem számítanak rossz minőségű eszözöknek, Szíriában egyes ballisztikus rakétatípusoktól láthattunk nemzetközi szinten is pontos találatokat, ahogy maguk nemében a Sahedek is jól használható fegyvernek számítanak.

Nem lehet kizárni azt, hogy Irán kvázi biztonsági játékot játszott.

Nemzetközi színtéren rendkívül kellemetlen lett volna számukra az, hogy tétlenül nézik egy nagykövetségük lebombázását, ezért korlátozott csapást mértek Izraelre, éppen akkorát, hogy elgondolkoztassák Tel-Avivot: megéri-e nekik a szokásos stratégia, azaz a sokkal komolyabb válaszcsapás alkalmazása.

Teherán ebben az esetben moshatja kezeit: az internetet már most elárasztották azok a felvételek, amelyeken elméletileg a lángokban álló Jeruzsálem látható, a valóságban azonban korábbi támadásokat ollóztak össze a perzsa állam lelkes támogatói, akik nyugodtan alhatnak, hiszen Irán „elsöprő bosszút állt” az áprilisi izraeli támadásért.

Természetesen nem lehet kizárni azt sem, hogy Teherán egyszerűen elszámította magát, jó fegyverekkel alkalmazott rossz stratégiát, így jelentősen kisebb károkat okozott Izraelben, mint ami eredetileg a céljuk lett volna.

Figyelembe véve az egyébként általában kifejezetten pragmatikus és megfontolt iráni tervezést, ez az eshetőség kevésbé valószínű.

A labda most Tel-Avivnál pattog, és valóban kérdéses, hogy az IDF szükségét fogja-e érezni annak, hogy az iráni akciónál sokkal pusztítóbb válaszcsapást indítsanak. A képességeik megvannak erre, de valószínűleg pillanatnyilag Izrael sem vágyakozik egy elhúzódó háborúra a térség egyik legnagyobb katonai erejével.

Kuruc.info

Hirdetés