A Tisza Párt frontvonala tele van árulókkal
Amíg az érintettek a „rendszernek” dolgoztak, nem voltak jó szakemberek, miután beálltak a Tiszába, már azok – vagy mégsem?
Találják ki, kiről mondta Magyar Péter, hogy a magyar politikai életben nincs hozzá fogható felkészültségű és gondolkodású ember! Jó, segítek: Orbán Viktorról. És nem,
nem a tavaly februári ébredése (értsd: nem szerzett meg egy jól fizető állást Mészáros Lőrinc cégénél) előtti időszakból származik az idézet, hanem a Partizánnak adott interjújából.
Akkor fogadkozott imigyen: „Én soha nem leszek a másik oldalon, ez a családom, ez a kötődésem, ez a szocializációm.”
Aztán mégis. Ha komolyan vesszük a Tisza Párt elnökének közelmúltban elhangzott mondatait, akkor ő a családját és a kötődéseit árulta el. A közösségét. A sajátjait. Lázár János úgy fogalmazott a minap, hogy Magyar Péter azokat is elárulta, akik szerették.
A kegyelmi ügy óta turbulens, különösen heves és indulatos magyar közélet újabb és újabb fordulatai közepette valahogy nem árt tudatosítani, rögzíteni, egyértelműsíteni a tényt:
a tizenöt éve kormányzó párt legújabb, sokak szerint esélyes kihívója egy árulás nyomán került az ellenzék élére.
A neki tapsolók persze hozsannáznak – ahogy egy tiszás aktivista egy vidéki fórumon elmondta: igenis örülnek, hogy rögzítette a felesége által elmondottakat –, hiszen csak azt látják, valaki végre beteljesítheti kielégítetlen vágyukat, ami röviden így írható le: O1G. Ez a fordulat ettől még virtigli árulás. Ráadásul egy olyan fazon részéről, aki haszonélvezője lehetett az orbáni kormányzásnak.
És ha jobban megnézzük, a Tisza frontvonala tele van árulókkal.
Amennyiben megengedőbbek vagyunk: csalódott és sértett opportunistákkal. Például Rost Andrea nem nyerte el a Magyar Állami Operaház főigazgatói székét, összekülönbözött a vezetéssel, s máris átevickélt a túloldalra. Pedig korábban hevesen mosolygott a miniszterelnöki szelfin… Ruszin-Szendi Romulusz megbukott vezérkari főnökként, és addig avászkodott, amíg beúszott a Tiszába. Kérdés persze, ott mennyire örülnek neki azóta, hogy botrányt botrányra halmoz.
Tarr Zoltán a kormánynak dolgozott, miniszteri beszédeket írt, ám alighanem kevesellte a megbecsülést – nosza, karrierista Tarzanként ugrott, amint meglátta a másik indát.
Anyagilag bizonyosan jól járt, ám esetében is érvényes lehet a „Ruszin-klauzula”: annyi a gond vele, hogy lassan púp lesz a pártelnök hátán. Csakhogy ez egy másik történet… Aztán ne feledjük Kulja doktort se! Ha szigorúak akarunk lenni, s miért ne akarnánk, akkor ő a saját hivatásrendjének fordított hátat egy jól fizető állásért, az egészségügyért pedig érdemben nem tett semmit.
Forrás: Mandiner