Nagy-Britannia: migráns börtönőrők őrzik a migráns rabokat
Az Egyesült Királyságban olyan fejlemény zajlik, amely súlyos kétségeket vet fel a nemzetbiztonsággal és a közrenddel kapcsolatban – írja a Vadhajtások portál.
A hír szerint brit börtönökben olyan külföldi állampolgárságú börtönőröket alkalmaznak, akik – nyilvánvalóan – a saját közösségükből érkező elítélteket őrzik.
A részletekből kiderül: a brit börtönök nagymértékben támaszkodnak nyugat-afrikai börtönőrökre, különösen olyanokra, akik munkavízummal érkeztek az országba. Az új vízum- és fizetési szabályok viszont azt eredményezhetik, hogy ez a munkaerő „tömegesen” távozik – figyelmeztetett a börtönfőfelügyelő.
Ráadásul adatokat is közöltek: tavaly több mint 700 nigériai állampolgárt vettek fel brit börtönökbe, ami az összes álláspályázó 29 %-át és a közszférában dolgozó börtönőrök 12 %-át jelentette. Egyes intézményekben a személyzet akár 38 %-a is külföldi – például a kentbeli Swaleside börtönben 247 fős személyzetből 96 volt külföldi alkalmazott.
A brit állami intézmények által vállalt kockázatok tehát egyre nagyobbak: olyan börtönőrök vigyáznak migráns rabokra, akik – mint írják – potenciálisan azonos társadalmi-kulturális háttérrel rendelkeznek, mint a fogvatartottak. A portál jókora iróniával állítja: „Ez csodálatos jövőt vetít előre.” Kérdésként teszik fel: vajon le fog-e verni egy börtönlázadást a migráns fegyőr, ha a rabjai között ott vannak a „migráns barátai”?
Ez a fejlemény jól szemlélteti azt a komoly dilemmát, amellyel minden szuverén államnak szembe kell néznie: ki látja el a közrend védelmét, és milyen feltételekkel? Ha az állam nem képes kontrollálni, hogy kik őrzik a fogvatartottakat – különösen akkor, ha nagy arányban külföldi alkalmazottakról beszélünk –, akkor az állami monopólium biztonsági funkciója veszélybe kerül.
Különösen aggasztó, hogy mindezt olyan pillanatban teszik, amikor az Egyesült Királyság éppen azon dolgozik, hogy csökkentse a nettó migrációt – és mégis, a közszféra egyik legkényesebb területén, a büntetés-végrehajtásban, olyan lépések történnek, amelyek gyengíthetik az állam- és társadalomvédelmi kapacitásokat.
Az ilyen helyzetek különösen veszélyesek akkor, amikor a fogvatartottak és az őrzésükkel megbízott személyzet között szociális, kulturális vagy etnikai átfedések vannak: a lojalitás kérdése nem csak elvont elmélet, hanem a gyakorlatban is következményekkel járhat. Amikor az állam tudatosan „importál” munkaerőt egy védelmi-rendészeti területre, akkor – szuverenitáspárti logikából – azt kockáztatja, hogy a végrehajtó szervek belső hitelessége, kontrollja és legitimitása gyengül.
Összefoglalásként kijelenthetjük: az Egyesült Királyság büntetés-végrehajtási rendszere olyan mozgások révén válik érzékenyebbé, amelyek hosszú távon alááshatják a jól működő államiság garanciáit. A magyar és közép-európai államok számára ez intő jel lehet: ha valaki komolyan gondolja a szuverenitást, akkor nem engedheti meg magának, hogy a börtönőr-állomány, a közrend védelme olyan külső befolyás alá kerüljön, amely az állami kontrollt gyengítheti.