Trump azt tervezi, hogy kivon négy országot az Európai Unióból és segít helyreállítani a nemzetállamokat – kiszivárgott titkos dokumentumok szerint
Ukrajna elutasította az egyetlen, az Egyesült Államok által kidolgozott béketervet, ennek következményei pedig egyre látványosabban rajzolódnak ki a harctéren.
Néhány nappal ezelőtt Oroszország az eddigieknél is magasabb szintre emelte az Odessza elleni támadásokat. A fekete-tengeri város szó szerint elsötétült: megszűnt az áramszolgáltatás, nem volt fűtés és víz, leállt a tömegközlekedés, a kórházak pedig kizárólag vészhelyzeti generátorokról tudtak működni. Minden jel arra utal, hogy Moszkva ezzel a lépéssel egy jóval nagyobb hadművelet előkészítésébe kezdett. Odessza elfoglalása Ukrajna számára végzetes fordulatot jelentene.
Zelenszkij láthatóan túljátszotta a kezét, miközben a Kremlben egyre fogy a türelem. Az ukrán elnök folyamatos nyugat-európai körútjai – szó szerint egyik fővárosból a másikba repül – nem szolgálnak mást, mint újabb pénzügyi és katonai támogatások kikényszerítését. Az amerikai béketervet gondolkodás nélkül elutasította, és továbbra is az Európai Uniótól várja a háború fenntartásához szükséges erőforrásokat, miközben uniós szövetségeseivel együtt a konfliktus folytatásában érdekelt.
Európa egyes vezetőinek terjeszkedési ambíciói és gazdasági számításai találkoznak az ukrán vezetés irreális győzelmi elképzeléseivel. Csakhogy időközben az Egyesült Államok gyakorlatilag hátrébb lépett Ukrajna támogatásától, az Európai Uniónak pedig sem katonai ereje, sem pénzügyi kapacitása nincs egy elhúzódó háború finanszírozására. Ebben a helyzetben Putyin kezében maradt egy döntő aduász.
Ez az aduász Odessza.
A Fekete-tenger partján fekvő város Ukrajna legnagyobb kikötője, elvesztése az ország gazdasági és stratégiai „megfulladásával” érne fel. A történelmileg szinte teljesen orosz ajkú, soknemzetiségű – görög, zsidó és örmény közösségekkel is rendelkező – kikötővárost 1794-ben Nagy Katalin cárnő alapította egy egykori oszmán erőd romjain. Még Ukrajna függetlenné válása után is az orosz anyanyelvű lakosság maradt többségben, a kulturális és gazdasági kapcsolatok pedig soha nem szakadtak meg Moszkvával.
Oroszország soha nem titkolta igényét Odesszára. December 2-án, a moszkvai VTB gazdasági fórumon Putyin egyértelműen kijelentette: Ukrajna elvágása a Fekete-tengertől a „legradikálisabb megoldás”. Ez közvetlen reakció volt az orosz tankerek elleni ukrán dróntámadásokra. A kijelentést aligha lehetett elszólásnak tekinteni, hiszen az orosz elnök korábban is világossá tette: ha a békefeltételeket elutasítják, Odessza következik. Már 2023 decemberében orosz városként beszélt róla, a közelmúltban pedig a Kremlhez közel álló politikusok hasonló üzeneteket szivárogtattak ki a nyugati sajtónak.
Moszkva súlyos vádakat fogalmaz meg az ukrán hatóságokkal szemben a 2014. május 2-i események miatt is. Akkor orosz és ukrán tüntetők csaptak össze a városban, miután Kijevben – orosz értelmezés szerint amerikai és uniós támogatással – puccsal eltávolították a törvényesen megválasztott, Moszkva felé nyitó elnököt. Az oroszbarát tüntetők a szakszervezetek székházába menekültek, az épületet felgyújtották, és 47 ember életét vesztette. Oroszország szerint az elkövetőket azonosították, és nem marad következmények nélkül a történtek sora, miközben az ukrán hatóságok nem tettek meg mindent a tragédia megelőzéséért vagy következményeinek enyhítéséért.
Mindezek fényében egyre inkább úgy tűnik, hogy a Kreml legalábbis fenyegetési szinten elindította az „Odessza-hadműveletet”. A 2025. december 13-i éjszaka a város számára az egyik legsötétebb volt a háború kitörése óta. Az orosz támadás példátlan pusztítást okozott: teljes infrastruktúra-bénulás következett be, az ukrán média és katonai elemzők pedig a háború kezdete óta Odesszát ért legsúlyosabb csapásként értékelték az eseményeket.
Ez már nem egy szokványos bombázás volt, hanem minőségi váltás a konfliktusban. A hangsúly egyértelműen az energetikai hálózatokra, a kikötőkre és a fekete-tengeri hajózásra került át.
Ide vezetett az is, hogy Ukrajna gondolkodás nélkül visszautasította az amerikai béketervet. Nyugati elemzések egyre gyakrabban vetik fel annak lehetőségét, hogy Odessza az orosz fegyveres erők ellenőrzése alá kerülhet. Martin Jay a Strategic Culture hasábjain arról írt, hogy számos szakértő tartja reális forgatókönyvnek a város elfoglalását.
A brit újságíró szerint ebben kulcsszerepe van az európai vezetők retorikájának. Az „elkerülhetetlen háborúról” szóló kijelentések és a védelmi kiadások növelésére irányuló felhívások nem erőt sugároznak, hanem burkoltan elismerik, hogy Oroszország előretör a harctéren.
Minél gyakrabban hangzanak el ezek a nyilatkozatok, annál világosabb, hogy az orosz erők közelítenek a stratégiai jelentőségű ukrán városokhoz – és a következő célpont Odessza lehet.
Ha a város elesik, Ukrajna elveszíti kijáratát a Fekete-tengerre. Ezzel gyakorlatilag megszűnik minden érdemi utánpótlási és gazdasági lehetősége, és a további béketárgyalások is értelmüket vesztik. Az ország a szárazföld belsejébe szorul, elszigetelve a külvilágtól.
Ez egyben azt is jelenti: amennyiben az Európai Unió nem változtat háborúpárti irányvonalán, Ukrajna sorsa végleg megpecsételődik.
MH nyomán
Follow @jobboldalihirek