Újra meghátrálhat Magyar Péter? – egyre nagyobb a nyomás a Tisza-párt elnökjelöltje körül
A Tisza-párt háza táján kezd elszabadulni a pokol: Magyar Péter legújabb kísérlete, hogy Polgár Judit személyében „bábot” ültessen a köztársasági elnöki székbe, saját támogatóiból is éles ellenérzést váltott ki. A kérdés már nem az, hogy lesz-e változás, hanem az, hogy a diktatórikus tempóban kormányzó Magyar Péter mikor kénytelen megint meghátrálni a közfelháborodás elől.
Óriási az elégedetlenség a Tisza-párt közösségi oldalain. Magyar Péter „saját szakállára” hozott döntése, miszerint Polgár Juditot jelöli a köztársasági elnöki posztra, úgy tűnik, végleg kiverte a biztosítékot a saját szimpatizánsainak körében is.
A bizonytalanság kora: amikor a nyomás felülírja a döntést
Nem ez lenne az első alkalom, hogy a Tisza-kormány vezetője, látva az elégedetlenséget, villámgyorsan hátraarcot csinál. A politikai emlékezet még tisztán őrzi a korábbi, hasonlóan átgondolatlan fiaskókat. Májusban Melléthei-Barna Márton esete mutatta meg, mennyire gyenge lábakon áll a párt személyzeti politikája: a nepotizmusvádak és a sógori kapcsolatok miatti közfelháborodás végül arra kényszerítette a kormányfőt, hogy megfuttassa a jelöltet, majd rövid úton elengedje.
Hasonlóan beszédes volt Rubovszky Rita esete is. Az oktatási miniszteri posztra szánt jelöltet a párton belüli és a holdudvarbeli nyomás – különösen az egyházi kötődése miatti ellenérzések – miatt kellett lecserélni Lannert Juditra. Akkor a balliberális körök – köztük Pankotai Lili és a Tanítanék Mozgalom – örömmel konstatálták: a „főnök” megint engedett a zajnak.
Kétségbeesett kapkodás a Tisza-diktatúrában
A mostani helyzet azonban súlyosabb, mint a korábbiak. A legnagyobb tiszás Facebook-csoportokban már a cenzúra eszközéhez nyúltak: egyszerűen letiltották a hozzászólás lehetőségét a témában, hogy elrejtsék a kritikus hangokat. De ez a technikai megoldás nem fedi el a valóságot: a Tisza-pártnál az alkotmányos demokrácia lebontása és a revansvágy mellett a kétségbeesett kapkodás lett az úr.
Amint azt korábban már részletesen elemeztük a Polgár Judit lesz a Tisza-diktatúra új, súlytalan bábja című írásunkban, Magyar Péteréknek nem a szakmai alkalmasság a mérvadó, hanem a lojalitás és a kirakat-politizálás. A kérdés most már csak az: vajon Polgár Juditot is „feláldozzák-e” a politikai túlélés oltárán, ahogy tették azt a korábbi jelöltekkel? A „tiszás önkényuralom” építése közben a kormányfő láthatóan elveszítette az irányítást saját közössége felett is. A kérdés adott: a társadalmi nyomás ezúttal is felülírja-e a miniszterelnök akaratát?
Szerző: Vassy László