Putyin a Rothschild-klánt leckézteti globálisan
Vlagyimir Putyint 2000-ben választották Oroszország elnökévé, abban az időszakban, amikor az elődei az országot a csőd szélére sodorták.
Abban az időben, Oroszország a Rothschild klánnak tartozott az IMF-en keresztül, 16,6 milliárd dollárral, míg az ország teljes adóssága mások felé a Paris & London Club of Creditors adatai alapján, amelyik ugyancsak a Rothschildok által kontrollált pénzügyi szervezet, 36 milliárd dollár volt. (Tehát Oroszország összes tartozása 52,6 milliárd dollár, vagyis mai értékben 15.412 milliárd = 15 billió forint volt –szerkesztő)
Putyin elnök kihasználta a nemzetközi változásokat, a kőolaj kereslet globális megnövekedését a Gazpromon keresztül, átirányítva a profit egy részét az IMF-fel és más pénzügyi szervezetekkel szembeni adóssága törlesztésére (ahogyan iparkodott Ceaușescu is 1989-ig, amikor Romániának sikerült visszafizetnie a teljes adósságát).
Ám az Ceaușescu döntése volt, de most a nyugat egy olyan emberrel került szembe, aki tudta a játékukat és jól ismerte őket is.
Néhány év alatt Oroszország visszaszerezte pénzügyi függetlenségét, ami természetesen nem volt a Rothschildok és az IMF ínyére, de nem tudták megakadályozni. 2006-ban Putyin elnök visszafizette az adósságát a Rothschildok felé, így véget ért az oroszok függősége a nagy pénzügyi tőke felé, de ezzel egy időben elkezdődött ellene az egész nyugati média lejárató propaganda-hadjárata, a kapitalista pénzügyi csoportok jellegzetes propagandája akkor, ha az ő érdekeik veszélyben vannak. Az összes nyugati médiaágyút Putyin elnökre irányították: sajtót, pénzügyi intézetet, NGO-kat, nagy korporációkat, álcázott embargókat és sok egyebet. Amit ők nem értettek és ma sem értenek, hogy Putyin elnök egy olyan ország vezetője, ahol a pénzügyi áldozat és az esetleges hiányok a természetesnek számítanak, az oroszok sikere máshonnan jön, mégpedig a nemzeti érzések felől, ahol a nyugattól vereséget szenvedtek 1990-ben.
Az egyszerű orosz nem volt gazdag sem 1980-ban, sem 1990-ben, de még 2000-ben sem, és nagy valószínűséggel nem lesz az soha, de büszke volt évtizedeken át arra, hogy egy birodalom tagja, tudta, hogy van egy neve, amelyet tisztelnek, akár félelemből, akár jóérzésből és ezek az előnyök, amelyeket végtelennek hittek, Gorbacsovval és Jelcinnel eltűntek. Ezek visszaszerzése Putyin révén sokat jelentett az oroszoknak és hajlandók még nagyobb áldozatokra is azért, hogy ezt a büszkeséget megőrizzék.
Putyin elnök nem támad le és nem is annektál más területeket, éppen azért, hogy ne legyen válasz az utólagos nyugati gazdasági szankciókra (ahogy a Krímmel tette, ahol a lakosság 90%-a orosz). Csupán idő kérdése, hogy a nyugat buta büszkesége, a nyugati demokrácia „exportja” miatt, ami nem más, mint gazdasági diktatúra és a keleti erőforrások kirablása, hogy újra lehulljon a vasfüggöny a keleti és nyugati kapcsolatok közé. A lecke, amit most Putyin elnök előad a Rothschild klánnak, az a konkurencia, a verseny leckéje, amelyet a Rothschildok és az IMF képmutatóan terjesztenek, de eszük ágában sincs, hogy gyakorlatba is ültessék.
Ezek a kapitalisták a versenyről beszélnek, de csak ott és úgy akarják gyakorolni, ahol, és amikor nekik megfelel. Ők nem akarnak politikai versenyt, a gazdasági rendszerek békés versenyét, mert csupán egyetlen hajlékony rendszerben tudnak gondolkodni, amit, ha lehet, nevezzenek kapitalistának, amelyik biztosítsa egy szűkebb csoport zsebeinek megtömését.
Az időben, ha visszatekintünk, látni fogjuk, hogy abban a periódusban, amikor létezett a két gazdasági és politikai rendszer, nyugati és keleti, kapitalista és kommunista, mindkét rendszer fejlettsége meghaladta jócskán, a ma létező bármely régióét. Létezett verseny és a hazug pénzügyi kiszolgáló csoportok, mint a Rothschildok, nem tudtak bejutni a KGST belsejébe, hogy feltételhez kötött hiteleket adjanak, mert léteztek periodikus gazdasági tervek, mint a Ceausescu féle ötéves tervek is, amelyeknek világos kitűzött céljaik voltak és követték a belső és külső piac fejlesztését, amelyben Románia masszívan exportált.
Jelen pillanatban, azok az országok, amelyek ezen csoportokat alkották, egyre rosszabb helyzetben vannak, egyes csoportok vagyonának a gyarapodása és az irodákból manipulált készletek közepette, amivel a ,,befektetők’’ a kívánt helyekre költöztetik a szegénységet. Kit segített ez a kapitalizmusexport? Ez nem segítette sem azokat, akik az adott kapitalista országban élnek, sem azokat, akikhez exportálták. 2001-ben, Putyin elnök létrehozta az Egységes Oroszország pártját, a „Putyin terve győzelmet jelent Oroszországnak’’ szlogennel, amelyik nagy idegfeszültséget keltett a nyugati kancelláriákon, de leginkább a pénzügyi nagytőke berkeiben, amelyek egy nehezen átlátható jövővel, egy olyan erővel találták szembe magukat, amelyik szétrombolhatja a terveiket. Ez a párt a 2007-es választásokon a legerősebb párt lett Oroszországban.”
Így történt az, hogy a Nyugat és a Rothschildokhoz hasonlók, akik a világ pénzügyeit vezetik, azt hitték, hogy harcolni tudnak Putyinnal (nem Oroszországgal), majd utána azt tesznek Oroszországgal, de főleg annak ásványi kincseivel, amit éppen akarnak. Így tettek Irakban, Afganisztánban, Líbiában, Algériában, Tunéziában, Guatemalában és több más országban, ahol perverz propagandával és katonai eszközökkel megdöntötték egy vezető vagy egy kormány hatalmát, majd a gazdasági rendszerüket csődbe vitték, ezt követően hatalomra segítettek korrupt vezetőket, akik kiszolgálják őket úgy és akkor, amint azt ők kívánják.
Ám az események nem úgy alakultak, ahogy ezek a felelőtlen pénzügyi vezetők eltervezték, a saját döntéseikbe vetett túlzott bizalom, a valóság semmibevétele és a mindenféle globális javulással szembeni arroganciájuk miatt, ami nem illett bele az ő tervükbe, mert mindig úgy próbáltak intézkedni, hogy a dolgok csak egy bizonyos módon történjenek.
Ezek a mágnások nem értették meg, hogy a harcot nem Putyinnal, hanem Oroszországgal kell megvívniuk, mert Putyin elnök Oroszországgal azonosulva kezel bármilyen nemzetközi konfliktust.
Amit ezek, a világ pénzügyi közvetítői folytatnak, nem más, mint egy harc egy olyan néppel, amelyiknek visszaadták az egyéniségét és nemzeti büszkeségét, a ,,hamburger és pizza’’ kultúra népeivel, harc a nemzeti büszkeség és annak hiánya között. Nem vették figyelembe, amit Putyin elnök régebben mondott, hogy „Oroszország a legnagyobb fehér országa a világnak”. Természetesen nem a bőr színére gondolt, hanem az egységre, amit felemelt és értékesített minden alkalommal a nyugat nagy hibáival szemben.
A nyugat évtizedeken át értékesítette a migrációban rejlő lehetőségeket és kedvezővé tette a nyugati országok, de elsősorban egy kizsákmányoló csoport számára, de nagyon sokat veszített a homogenitás és annak értelmezése terén. A bevándorlóknak a fogadó országban nincs nemzeti büszkeségük és nem is hazafiak, ők zsoldosok, akik jobban akarnak élni, jobban akarnak enni, azt akarják, hogy jobb házuk, jobb munkahelyük, jobb autójuk legyen, anélkül, hogy kitűzzék a nemzeti zászlót és összetűzésbe kerüljenek emiatt másokkal. Ez mindaddig tökéletesen működött, amíg a kapitalista politikai és gazdasági vezetők ezt biztosítani tudták, az elvégzett munkájukkal arányosan.
Idővel, a nyugati fogyasztói társadalom átalakult egy, a pénzügyi nagytőke által ellenőrzött fogyasztói társadalommá. Ezeknek a nyugati népeknek nincs már azonosságuk, nincsenek hagyományos ételeik, nincs hagyományos családjuk, nincs saját kultúrájuk, amelyet őrizzenek, nincsenek hagyományos szokásaik, minden csak a pénzen alapszik. Ebben az esetben Putyin elnök kihasználta a nyugat természetes helyzetét. Nekik pénz kell, nincs egyéniségük, büszkeségük, tiszteletük, méltóságuk, gerincük, hanem csak pénzre van szükségük. Hogyan és milyen gyorsan tudják megszerezni, ezeket az alapvető dolgokat, amelyek őket érdeklik. Oroszország adott nekik olcsó és elegendő gázt a fogyasztói iparuk kielégítésére.
Oroszország gázt adott azoknak az országoknak is, amelyekben a nyugatiak olcsó termékeket gyártattak, amiket otthon eladva hatalmas profitokra tettek szert, ezzel fenntartva a politikai, egészségügyi, tanügyi és társadalombiztosítási rendszert, a nyugati államok által behajtott, az árakba beletett hozzáadott értékek utáni taxákból. Így a nyugat fogyasztása és politikai ereje, amelyiknek az alapja az ellenőrzött fogyasztás kielégítése és serkentése, függővé vált Oroszországtól. Míg nyugaton a tányér egyre nagyobb lett, aminek a képét az álhazafiság táplálta, addig Oroszországban és keleten a tányér ugyanakkora maradt, de megnőtt az óhaj, hogy az orosz nép ismét jelentsen valamit.
Más viszonylatban, mára egy kritikusabb idő jött a kapitalizmusra is, amelyikben azok a bevándorlók, akik dolgoztak és egy jobb életszínvonalon éltek, mára egyre többet kell, hogy dolgozzanak egy minőségileg gyengébb életért, sőt soknak közülük megszűnt a munkahelye, felejtve a hazafiságot, mert nemzeti büszkeségük nem is volt. Nehéz nacionalizmusról és hazafiságról beszélni egy olyan nyugaton, ahol a legtöbb bevándorló nem tudja, melyik az őt befogadó ország fővárosa, adott esetben ez az ország miért megy háborúba más népekkel, nem ismerik az ország határait, a történelmét még annyira sem, nem ismerik a szomszédos országokat, az országot sem tudják beazonosítani a térképen és sok más egyéb. Putyin elnök megkezdte a kőolajharcát a nemzetközi pénzügyi nagytőke ellen. Úgy nézett ki, hogy a harc egyenlőtlen és kilátástalan, de az nevet, aki a végén nevet.
Putyin kitiltja a Rothschildokat Oroszországból
https://newspunch.com/putin-bans-rothschilds-from-russia/
Ő a harcot elsősorban, a kőolajon keresztül indította meg a Rothschild klán ellen, amelyiknek az ügynöke Mihail Boriszovics Hodorkovszkij volt, aki milliárdos lett és azt hitte, hogy könnyen ellenőrzése alatt tarthatja a helyzetet, kihasználva az elnök látszólagos figyelmetlenségét, amelyik végül csapdának bizonyult. Nagyon sok orosz zsidó meggazdagodott, akik a Rothschild csoporthoz tartoztak, akiket nagyban támogatott Jacob Rothschild. Hodorkovszkij, aki Putyin elnök szeme láttára exponenciálisan meggazdagodott, megalakította a Menatep Banking Group bankot, kicsivel 1990 előtt, amely bank részes a Rothschild – Soros Carlyle Group bankkal, még Gorbacsov jóváhagyásával, amit Putyin elnök tudott, főleg azért, mert a munkahelye lehetővé tette értékes információk begyűjtését. 1995-ben Hodorkovszkij megvásárolta a Yukos céget a pénzügyi nagytőke pénzével, amiért 350 millió dollárt fizetett, egy szimbolikus, a kulisszák mögött megtárgyalt árért, ezzel ő is belépett a világ leggazdagabb embereinek a csoportjába, abban az időben a vagyona több mint 1 milliárd dollár volt. Amikor azt hitte, hogy eldöntheti az orosz politikát a Rothschild klánnal egyetértésben és annak parancsára, 2004-ben letartóztatták sikkasztásért, amit Putyin elnök jól ismert.
Elkezdődött egy földrengés a pénzügyi nagytőke berkeiben, attól kezdve úgy tűnt, hogy minden mozgást az elnök ellenőriz, majd politikai vonalon, olyan cenzúra volt, amelyik nem hagyott semmi rést, ahol a Rothschild klán érvényesíteni tudta volna a pozícióit. Megkezdődött azoknak az agitátoroknak a letartóztatása, akik szervezeteket hoztak létre a ,,Putyin elnök által eltaposott demokrácia’’ jelszavával.
Hodorkovszkij millió dollárokat költött olyan események támogatására, amelyek célja Putyin elnök hatalomból való eltávolítása volt, pénzelve „a demokratikus reformok pártjait”, amelyek teljes egészükben a világ pénzügyi nagytőkéjének az ellenőrzése alatt álltak és az volt az érdekük, hogy megdöntsék a hatalmat a Kremlben. 2004 februárjában, kevéssel Hodorkovszkij letartóztatása után, az orosz titkosszolgálat felfedezte, hogy az ő bankja, a Menatep Banking & Yukos Oil, a Man-szigeten (Isle of Man) volt bejegyezve, egy pénzügyi paradicsomban, amelyet Nagy-Britannia hozott létre, a világ adócsalói részére. Abban a periódusban a Menatep bank felajánlott Putyin elnöknek is Yukos részvényeket, Hodorkovszkij kiszabadításáért cserébe, de ezt Putyin elnök visszautasította, ismerve a cionista pénzügyi tőke játékát, és az ajánlat után azonnal megértette, hogy az egyetlen jó döntés, amit meghozhat, hogy megelőzze a háttérakciókat, az a Yukos államosítása, amelyik némán hagyta a nagytőkét, amelyik tehetetlen maradt (ezt kellene tenni Romániában is). (..és Magyarországon is! – Szerkesztő)
Abban az időben jelentette be az angol sajtó, hogy Hodorkovszkij részvényeit átvette Jacob Rothschild, kevéssel annak a letartóztatása előtt. A Menatep bank vezetősége azt állította abban az időben, hogy Rothschildnak nincs döntési pozíciója a Csoportban és Jacob Rothschildnak szoros kapcsolata a bankkal csupán az Open Russia Foundation alapítvány révén van, amelyikben többek között benne volt Henry Kissinger is. A Menatep Bank azonban elfelejtette megemlíteni, hogy az Open Russia Foundation alapítványt a Yukos Oil alapította…
A cionista nagytőke Oroszországot úgy kezelte, mint értéktelen és könnyen manipulálható keresztény nemzetet. Putyin elnök érezve az események folyását 2008. január 7-én, a régi ortodox karácsonykor, ezt mondta: „Az Orosz Ortodox Egyház nagyban hozzájárul az orosz társadalom erkölcsi értékeinek az érvényesítéséhez. Senki sem húzhat elválasztó vonalat a kultúra és egyház közé. Természetesen, törvény szerint, Oroszországban az egyház és az állam külön van választva, de a lelkekben és a történelmünkben, az orosz nép megőrizte mindig egyben. Így volt mindig és így is lesz továbbra is.”
Sokan nem fogták fel az üzenet lényegét, viszont az egy figyelmeztetés volt a nagytőke felé, amelyik úgy gondolta, hogy játszhat egy olyan nép büszkeségével, amelyik jelentett valamit a világ kultúrájában, vallásában és gazdasági életében. Egy adósságoktól szabad ország, erős keresztény erkölccsel, megijesztette a Rothschildokat, de az egész pénzügyi nagytőkét, amelyik sorban, egész nemzeteket kényszerített térdre…
Azok a változások, amelyeket a pénzügyi nagytőke eszközölt, láttuk, hogy milyen hatással voltak ránk és milyen jövő várható. Marad a remény, hogy az a változás, amelyet Putyin elnök szeretne, meghozza a fuvallatot, amelyet szükségesnek érzünk mindannyian, talán, még az amerikaiak és a nyugat is. Akar-e a Rorthschid klán a világon gazdasági versenyt, addig, ameddig folyton harcol egy olyan egységes politikai és gazdasági rendszerért, amelyik bónuszt fizet azoknak, akik azt teszik, amit ők parancsolnak és megbünteti vagy szegénységbe taszítja azokat, akik ellenkeznek és nem az ő parancsait hajtják végre? Akar-e a nyugat és az IMF klán szabad gazdaságot, amelyik eldöntheti, hogyan fizesse vissza a hiteleit, mi a legkézenfekvőbb neki? Úgy néz ki, hogy nem akar, mert nem akarja megszűntetni a pénzügyi rabszolgaságot, mert elveszítené az ellenőrzést, és egy olyan politikus, mint Putyin elnök, egy olyan közös érdeken alapuló országcsoportot tudna maga köré gyűjteni, amelyik más értelmezést adna a szabad piacnak (egyébként, ami történik a keleti egyezkedésben). Akar-e a nyugat és az IMF klán demokratikus országokat, ahol a vezetők véleményét meghallgatják és megtárgyalják nemzeti szinten? Hát, nem akar, mert ők úgy tervezik, hogy a dolgok csak úgy történhetnek, ahogy nekik megfelel és a vélemény csak egységes lehet (politikailag korrekt), a pénzügyi fenyegetés mellett, amit nem lehetne érvényesíteni demokratikus körülmények között…
Csata Ernő
http://sibiu.justitiarul.ro, 2017. január 6., Adrian Coșereanu MILHÍR Magazin 8.
Follow @jobboldalihirek