Mi volt Magyar Péterék sikerének titka a kistelepüléseken?
Ahogy a Gazda látja:
„A falvakat járva sehol nem éreztem azt, hogy a Tisza Párt nyerhet”
Óriási erők mozdultak meg
Dudás Zsolt Ausztriából tért haza, hogy egy romos házból építsen működő gazdaságot, mára pedig az Ahogy a Gazda látja oldal tulajdonosaként a vidéki közélet egyik legmarkánsabb hangjává vált. A Demokratának adott interjújában beszélt arról, hogyan lett őstermelőből politikai influenszer, milyen szerepet vállalna a hazai közéletben, miért tudtak a kistelepüléseken is hatni Magyar Péter üzenetei, és milyen jövőt lát a magyar agrárium számára a Tisza-kormány alatt.
– Mikor és minek hatására merült fel önben, hogy gazdálkodni szeretne?
– Palócföldön születtem, Salgótarjánban. A nagyszüleim gazdálkodtak, az államosítás idején sokat elvettek tőlük, de maradt egy kis föld, ahol gyerekként sokat szüreteltem és kertészkedtem, bár akkor még nem vonzott ez az élet. A kétezres évek közepén a párommal a Balatonnál dolgoztunk, majd a gyurcsányi időszak Ausztriáig sodort minket. Nem kalandvágyból, hanem hogy félre tudjunk tenni, és ne hitelből kelljen vállalkozást indítani. Kint fogalmazódott meg bennünk, hogy ha hazajövünk, szeretnénk valami igazán sajátot. A vidéki gyerekkor emlékei is visszaköszöntek: a kert, a föld illata, a ribizliszüret. Egy hazai kiránduláson megláttunk egy hirdetést Vas vármegyében. Egy régi, lepusztult házat árultak egy kis faluban azzal, hogy „minden megoldás érdekel”. Eljöttünk megnézni, és amikor megláttuk a romos épületet, tudtuk, hogy ez lesz a mi történetünk kezdete.
– Hogyan kezdték felépíteni a gazdaságot?
– Felfigyeltünk egy Szeged környéki családi gazdaságra, ahol közösségi mezőgazdaságban értékesítettek. Magával ragadott bennünket ez a szemlélet. Minden termés egyenlő arányban kerül a családokhoz, nincs felesleg, nincs pazarlás. Tiszta, átlátható, igazságos rendszer. Amikor megvettük az ingatlant, már tudatosan ebbe az irányba kezdtünk építkezni. 2015-ben hazaköltöztünk, és nekiláttunk a gazdálkodásnak. Az első évek nehezek voltak, újsághirdetésekből toboroztunk tagokat, közben benzinkúton és kenyeresautón dolgoztam, hogy legyen pluszjármű a gazdasághoz. Később vettem egy lebontásra ítélt fóliavázat, majd egy szőlőhegyet is, ahol a vendégházunk épül majd. Minden bevételt visszaforgattunk, évekig nem nyaraltunk, csak építettük a gazdaságot. Ma már országszerte szállítom a terményt a Veszprém–Balaton part–Budapest útvonalon. Lépésről lépésre, sok munkával épült fel az, amit megálmodtunk.
– Miért kezdett el tartalmat gyártani a közösségi médiában?
– Amikor belevágtam a gazdálkodásba, mindig éreztem, hogy ez az a világ, ami biztonságot és nyugalmat ad. Egy idő után azonban rájöttem, ez a fajta nyugalom már nem szolgálja ki azt az életritmust, azt az aktivitást, ami bennem volt. Hiányzott valami. 1993-ban lettem nagykorú, onnantól folyamatosan foglalkoztatott a közélet. Akkoriban még a Fidelitasba is majdnem beléptem. A kilencvenes évek végén rengeteget jártunk a barátokkal sörözőkbe beszélgetni. Ezek valódi, építő viták voltak, nem olyanok, mint a mai, egymást letaposó szócsaták. Salgótarjánban a szocialista gondolkodás volt a természetes közeg, én viszont polgári–keresztény családból jöttem, teljesen más értékrenddel. Óriási vitáink voltak, mégis meghallgattuk egymást. Ez a fajta kulturált vita mára szinte eltűnt, és a közösségi média maradt az egyetlen tér, ahol az ember hangot adhat a gondolatainak. 2021-ben felfutottak a politikai tartalmak, és azt láttam, hogy a balos narratívák egy olyan világot festenek le, amit én a saját környezetemben nem tapasztalok. Nem igaz, hogy rosszul élnénk, hogy minden tragédia volna ebben az országban. Ezért kezdtem el magam is tartalmat gyártani.
– Ausztriában is figyelte a közéleti történéseket?
– Az osztrák közszolgálati hírközlés teljesen más képet mutatott, mint amit az átlagos osztrák emberek gondoltak. Sok osztrákkal beszélgettem, akik azt mondták, nekik is olyan vezető kellene, mint Orbán Viktor. Itthon közben azt próbálták elhitetni, hogy a magyar miniszterelnököt sehol nem szeretik, mert nem engedi be a menekülteket. A 2015-ös migrációs válság idején jelentettük be a munkaadónknak, hogy hazatérünk. Néztük a híradót, ahogy a menekültek Magyarországon keresztül érkeznek Ausztriába. A főnök asszonyunk lelkesen mondta, milyen jó lesz, hogy jön az új munkaerő. Én elnevettem magam, és mondtam, előbb hív vissza engem dolgozni, mint hogy a migránsok közül bárkit alkalmazzon. Eltelt öt-hat év, és azzal keresett meg, hogy évek óta munkaerőhiány van, visszavár minket. Nem akartam gonosz lenni, de ott volt a nyelvemen, hogy akkor ezek szerint mégsem munkát vállalni mentek a migránsok Ausztriába. Ez a történet is hozzájárult ahhoz, hogy visszacsöppenjek a politikába. Mindig érdekelt a politika háttere, mert amit egy újságcikkben látunk, az csak a felszín. A mélyebb összefüggésekről alig esik szó, én pedig azt tűztem ki célul, hogy ezeket elmagyarázzam. Itt van például az a fotó Magyar Péterről: mintha magányosan dolgozna, miközben egy komplett tévéstáb követi mindenhová. Amíg azzal tematizál, hogy egyedül üldögél a szobájában, addig nem kerül szóba, hogy mégsem lesz dupla családi pótlék, nem csökken az alapvető élelmiszerek és a zöldség áfája, ahogyan megígérte. A százezer forintos iskolakezdési támogatást is két részletben adják, a második fele csak novemberben érkezik. Ezt nehéz iskolakezdési támogatásként értelmezni.
– Milyen választási eredményre számított?
– Nem teljesültek be az előzetes várakozásaim. A Tisza-győzelem itt a környéken egyáltalán nem volt benne a levegőben, nem véletlen, hogy itt V. Németh Zsolt nyert. Arra számítottam, hogy a nagyvárosokban a Tisza hozza az egyéni körzeteket, országosan néhány százalékkal többet kapnak, de biztos voltam benne, hogy az egyéni körzetek hatvan százalékát a Fidesz nyeri, és így kényelmes parlamenti többségük lesz. Rengeteg rejtőzködő szavazó előjött. Sokan elhitték a hamis ígéreteket, amelyekkel hergelték és megtévesztették őket. Azóta egyre több olyan üzenetet kapok, hogy „a Tiszára szavaztunk, de már nagyon megbántuk”.
– Vas vármegye három egyéni körzetéből kettőt is elvitt a Fidesz. Mi a magyarázat arra, hogy itt sikerült nyernie a kormánypártoknak?
– Az elmúlt években sok helyre elkísértem V. Németh Zsolt képviselő urat, segítettem a munkáját, és saját szememmel láttam, hogyan változott a térség. Itt nálunk is teljesen megújult a kultúrház, a templom, a járdák, játszótér és fitneszpark épült. Ha valaki beteg, a falugondnok átviszi a szomszéd település rendelőjébe, az időseket bevásárolni viszik. Sokan mosolyognak rajta, hogy nálunk nincs postahivatal, de elég kitenni a kis táblát, és a postásautó megáll a ház előtt. Ugyanígy jön a kenyeres autó, a húsos autó, a sümegi mezőgazdasági bolt járgánya. A mindennapi élet működik, kényelmes, emberközeli. A vasi régió, a vasi hegyhát fejlődött és épült. Sok településen pártfüggetlen polgármester van, de a támogatások soha nem attól függtek, milyen színű a polgármester, hanem attól, hogy szükség volt-e falubuszra, fitneszparkra, járdára vagy útfelújításra.
– Egy sor kistelepülés látványosan fejlődött, mégsem tudott ott nyerni a Fidesz. Mi magyarázhatja azt, hogy a falvakban is visszaesett a támogatottsága?
– Itt, a faluban is vannak, akik azért szavaztak a Tiszára, mert elhitték a dupla családi pótlékot, a százezer forintos iskolakezdési támogatást vagy azt, hogy majd Magyar Péter visszaveszi, amit ellopott a kormány. A fiatalokat pedig különösen tévútra vitték. Elhitették velük, hogy külföldön kolbászból van a kerítés, hogy Franciaországban ingyen kapnak házat, amikor elkezdenek dolgozni. Beszéltem olyan emberrel, aki ezt komolyan gondolta, pedig sehol a világon nincs olyan jövedelem, amiből egy fiatal házat venne. Elmehetnek Amerikába szerencsét próbálni havi ötezer dollárért, de ott félmillió dollártól indul egy ingatlan. Németországban is csak negyven-ötven százalék az ingatlantulajdonosok aránya, mert egyszerűen túl magasak az árak, a többség egész életében bérleményben él.
– A zöldségközösség révén sok emberrel találkozott más vidéki településeken is. Az ő visszajelzéseikből sem érezte, hogy a Tisza nyerhet vidéken?
– Velük politikáról ritkán beszélek. A közösségben vannak, akik nem ránk szavaztak, és sokan, akik meg igen. Van egy veszprémi család, akikhez három szezon óta szállítok. Amikor rájöttek, hogy én vagyok az a gazda az internetről, azt mondták, amíg csak lehet, tőlem rendelnek. A falvakat járva sehol nem éreztem azt, hogy a Tisza Párt nyerhet. Vannak értelmesebb tiszás kommentelők, akikkel szívesen vitázom, mert érdekel, miért gondolják azt, amit. Sokan azzal érvelnek, hogy azért nem szavaztak a Fideszre, mert loptak. Amikor rákérdezek, hogy mit, csak általánosságokat mondanak. Ilyenkor visszakérdezek: ha a nagyvállalkozóktól visszaveszünk húsz- vagy százmilliárdot, neki mennyivel lesz több a fizetése? Itt szoktak elgondolkodni. Amikor a német multi tulajdonosa meggazdagszik azon, hogy a magyarok ott veszik a salátát, az senkit nem zavar. Ha egy magyar nagyvállalkozó gyarapodik, az már probléma. Ez teljesen torz logika. Magyar Péter pedig az emberi gyarlóságra, hiúságra és zsigeri gyűlöletre építette a kampányát, hogy a hatalom lop, és ha ő ennek véget vet, akkor majd mindenkinek több jut.
– Meddig tudja még Magyar Péter ezzel életben tartani a népszerűségét?
– A kérdésben ott a válasz. Ezt a hisztériát addig lehet fenntartani, amíg hergelni és uszítani lehet. Amint döntéseket kell hozni, felelősséget kell vállalni és kormányozni kell, sokan rá fognak döbbenni, hogy ez bizony a saját zsebükre megy. Ott a dupla családi pótlék ígérete. Hány kisgyerek szaladt oda hozzá az utcai fórumokon, hogy „Péter bácsi, akkor majd anyuék dupla családit kapnak?” – és ő bólogatott. Erről videók vannak fenn a közösségi médiában. Hol van most a beígért dupla családi pótlék? Kapitány István bejelentette, hogy az uniós forrásokból 1,4 milliárd eurót energetikai korszerűsítésekre fordítanak. A magyarokat megillető uniós pénzek egy részét egy német multinacionális cég, az E.ON hálózatának fejlesztésére költik. Ráadásul az okosmérők valójában a rezsicsökkentés kivezetését készítik elő. Ha a szolgáltató majd arra hivatkozik, hogy a tőzsdei ár éppen olcsóbb, mindenki át akar majd lépni, és onnantól nincs visszaút.
– Aktívan részt vett a közösségi médiás kampányban. Többen állítják, hogy a Fidesz ezen a terepen rontott el valamit. Ön hogyan látja ezt?
– Nem szeretem a mutogatást. Most politikusok és influenszerek egymásra kezdenek ujjal mutogatni, pedig egy szekéren voltunk. Ha hibáztunk, együtt hibáztunk. Utólag sok minden másképp látszik, de nem gondolom, hogy hiba volt például a szomszédban dúló háborúról beszélni. Valós veszély, nem lehet úgy tenni, mintha nem érintene minket. Olyan mértékű támogatást kapott a digitális térben Magyar Péter és a Tisza, amit egyszerűen nem tudtunk kivédeni. A mémoldalak, a főzős oldalak, minden politikamentes felület tele lett velük. Ezeket az oldalakat felvásárolhatták, és valósággal leuralták a közösségi médiát. Óriási erők mozdultak meg, titkosszolgálati szálak is, hogy leváltsák a nemzeti kormányt. Szálka voltunk a körmük alatt a háború megítélésében, Ukrajna támogatásában vagy a szivárványos lobbi kérdésében.
– Van bármi, amit ma másképp csinál a közösségi médiában, mint a választások előtt?
– Én nem változtam, ugyanaz maradtam, aki voltam, és ettől vagyok hiteles. Ugyanúgy kiteszek egy-egy képet a szüretelésről, továbbra is igyekszem inspirálni az embereket, hogy keressék a hazait, a magyar terméket, mert ez a jövőnk. Ha ezt nem őrizzük meg, elveszik tőlünk. Közben a nyakunkon van a Mercosur-megállapodás, ömlenek az ukrán termékek, amelyek óriási gondot fognak okozni a magyar mezőgazdaságnak. A Tisza-kormány beáll abba a kórusba, amit Manfred Weber diktál. Azt mondják, nem jöhet be ukrán gabona, miközben egy hétig nem módosították a jogszabályt, így kamionszámra érkezett a cukor és más termék. Egy környékbeli méztermelő is azt mesélte, hogy a nagy felvásárlók kivárnak, mert nem tudják, mennyi mézet hoznak majd be Dél-Amerikából.
– Mit várhat egy termelő a Tisza-kormány alatt? Miben lesz más egy gazda élete, egy vállalkozás mindennapja a tiszás „rendszerváltás” után?
– Azzal, hogy Bóna Szabolcs került az agrártárca élére, a kis- és családi gazdaságok nem fognak jól járni. Az ő édesapja az MSZMP padsoraiban ült 1989-ig, majd a család megszerzett egy TSZ-telepet Győr–Moson térségében, ami később a birtokukba került. Tavaly kioktatott egy lakossági fórumon, hogy rossz kormányt támogatok, és a Tisza-kormány fogja majd a családi gazdaságokat igazán segíteni. Csakhogy erre azonnal ott a cáfolat. A GMO-s élelmiszerek és a GM-termékek uniós piacra engedését a Tisza EP-frakciója megszavazta. A földtörvényt pedig ki akarják venni a kétharmados törvények közül, és akár külföldi is vásárolhat majd magyar földet. Meg akarják szüntetni az agrárkamarai tagdíjat is. Az agrárkamara az elmúlt tíz évben értünk dolgozott. Ha felszámolják azokat az intézményeket, amelyek eddig összefogták a gazdákat, akkor ki veszi át ezt a szerepet? Tervük az, hogy ne legyenek közösségépítő szerveződések. Ez a kis- és családi gazdaságoknak nagyon rossz irány.
– Említette, hogy fiatalkorában gondolkodott a Fideszbe való belépésen. Azóta már párttag?
– Igen, 2019-ben beléptem a Fideszbe, de az aktív politizálást valójában most, a választási vereség után kezdtem el igazán. A közelben, Vasváron átvettem a helyi alapszervezet elnöki tisztségét, mert az a célom, hogy újraépítsük azt a polgári közösségi kultúrát, amit a 2000-es években Orbán Viktor és Rákay Philip országjárásai, polgári piknikjei jelentettek. Leülni egy diófa alatt, beszélgetni, bogrács mellett ötletelni arról, hogyan lehet 2030-ra kormányzóképes alternatívát felépíteni. A kongresszuson felszólaltam, és volt alkalmam Orbán Viktorral is beszélni. Elmondtam neki, hogy komolyan gondolom, odateszem magam, és dolgozni fogok azért, hogy a polgári-nemzeti oldal újra erős legyen. Azt mondta, hajrá, mutassak példát. Mondtam neki, rajtam nem fog múlni, nem szeretem a tétlenséget.
Forrás: Demokrata