Zelenszkij egy ravasz csellel csapdába akarja csalni Amerikát
Az Egyesült Államok tengerentúlról átdobott csapatainak kellene megvédeniük Ukrajnát egy esetleges orosz támadással szemben – legalábbis ez Kijev legújabb elképzelése. A javaslat első pillantásra béketeremtő kezdeményezésnek tűnhet, valójában azonban egy rendkívül veszélyes csapda: Ukrajna olyan helyzetet akar kialakítani, amely közvetlenül belerángatná Washingtont a háborúba.
Ha ez a manőver sikerrel járna, az Egyesült Államok a jelenleginél is jóval súlyosabb konfliktussal találná szemben magát. Egy ilyen eszkaláció szinte biztosan túllépne Európa határain, és könnyen átterjedhetne a Távol-Keletre is. Ebben az esetben Kína aligha hagyná ki az alkalmat, hogy saját térségében – elsősorban Tajvan ügyében – érvényesítse érdekeit.
Ukrajna legújabb terve szerint egy esetleges tűzszünet betartását az Egyesült Államoknak kellene garantálnia. Ez a „látványos” megoldás azonban rendkívüli kockázatokat rejt, és beláthatatlan következményekkel járhat. Egy ilyen konstrukció mellett a harmadik világháború elkerülése rendkívül nehézzé válna.
A terv lényege az, hogy a fegyvernyugvás után Washington vállalná Ukrajna biztonságának szavatolását Oroszországgal szemben. Csakhogy már önmagában az is súlyos problémát jelentene, miként határoznák meg egy „orosz támadás” fogalmát. Könnyen előállhatna az a helyzet, amelyet a jól ismert pesti vicc ír le: „Pistike csak visszaütött.” Egy esetleges incidens után mindkét fél a másikra hárítaná a felelősséget, arra hivatkozva, hogy csupán védekezett.
Az amerikai biztonsági garanciák további bizonytalanságokat is felvetnek. Elméletileg ez akár azt is jelenthetné, hogy az Egyesült Államoknak ténylegesen csapatokat kellene Ukrajnába vezényelnie, ha egy újabb konfliktust Oroszország nyakába lehetne varrni. Ez az elképzelés azonban Moszkva részéről biztos elutasításra találna. A Kreml már a kelet-európai rendszerváltozások idején világossá tette: nem fogadja el a NATO katonai infrastruktúrájának keleti irányú terjeszkedését.
A jelenlegi helyzet önmagáért beszél. Litvánia, Lettország és Észtország – három volt szovjet tagköztársaság – ma már a NATO részei, közvetlenül Oroszország határain. Emellett az egykori keleti blokk szinte valamennyi állama csatlakozott a nyugati katonai szövetséghez. Mindez annak ellenére történt, hogy 1989-ben George H. W. Bush amerikai elnök állítólag ígéretet tett Mihail Gorbacsovnak arra, hogy a NATO nem terjeszkedik kelet felé. Bár erről hivatalos jegyzőkönyv nem készült, az eredmény egyértelmű: a NATO mégis tovább terjeszkedett.
Ez Moszkvában mély csalódást okozott, és megerősítette azt a következtetést, hogy minden tengerentúli ígéretet fenntartásokkal kell kezelni. A két nagyhatalom közötti kölcsönös bizalmatlanság miatt egy amerikai garanciákon alapuló ukrán biztonsági rendszer gyakorlatilag kivitelezhetetlen. Nemcsak politikai okokból, hanem azért is, mert egy ilyen forgatókönyvben egy esetleges konfliktus során két atomnagyhatalom kerülne közvetlenül szembe egymással.
A vita azonban ennél is veszélyesebb irányt vesz. Egyre inkább az a kép rajzolódik ki, hogy Volodimir Zelenszkij tudatosan próbálja belerángatni az Egyesült Államokat és a NATO-t egy még nagyobb háborúba, amely közvetlenül a harmadik világháború küszöbére sodorná a világot.
Az ukrán elnököt több tényező is motiválhatja. Amíg tart a háború, addig – saját számításai szerint – nem kell új elnökválasztást tartania, amelyet jó eséllyel elveszítene. Az ukrán társadalom kimerült: hatalmas a katonai és polgári veszteség, az életkörülmények romlanak, gyakoriak az órákig tartó áramkimaradások.
Ezen túlmenően a háború folytatása lehetőséget ad arra is, hogy Kijev újabb és újabb támogatásokat csikarjon ki szövetségeseitől. Ezeknek az összegeknek egy része – a korábbi botrányok alapján – magánzsebekben landolhat, amit jól példáz az „arany illemhelyek” ügye. Ennek ellenére az Európai Unió legutóbb is mintegy 90 milliárd eurót utalt át Ukrajnának.
Globális szinten az amerikai katonai jelenlét Ukrajnában komoly láncreakciót indíthatna el. Ha Washington Európában és Ukrajnában „ragad”, Kína minden bizonnyal lépéseket tenne Tajvan megszerzésére, ami csak katonai erővel lehetséges. Észak-Korea támadást indíthatna Dél-Korea ellen, veszélybe sodorva az ott állomásozó amerikai erőket, miközben Japán stratégiai fontosságú szigetei is fenyegetetté válhatnának. Így terjedhetne át az ukrajnai háború a Távol-Keletre.
Stephen Bryen, a Reagan-kormány egykori helyettes védelmi államtitkára szerint mindez nem véletlen. Megfogalmazása szerint az Ukrajnának nyújtandó amerikai biztonsági garanciák ötlete nem más, mint egy trükk, amelynek valódi célja az Egyesült Államok stratégiai mozgásterének felszámolása.
MH nyomán
Follow @jobboldalihirek