Sorra vezetik vissza a sorkatonaságot Európában
Európa egyre látványosabban sodródik bele a fegyverkezési spirálba, és mind több országban válik központi kérdéssé a katonai szolgálat ügye. A sorkatonaság visszavezetése már korántsem elméleti vita: több helyen konkrét politikai döntés született róla, máshol pedig ennek előkészítése zajlik. Horvátország lépett elsőként, de a kontinens számos pontján olyan folyamatok indultak el, amelyek a háborús logika jegyében alapjaiban formálják át a fiatal generációk jövőjét.
A háborúpárti politikai elit egyre nyíltabban sürgeti a hadseregek feltöltését és a tartalékos állomány növelését, miközben Európa-szerte gyorsuló ütemben erősítik a katonai készültséget. Horvátország októberben hivatalosan is visszaállította a kötelező katonai szolgálatot, ám ez messze nem elszigetelt döntés. A Balkántól Skandináviáig, Franciaországtól Németországig sorra születnek azok az intézkedések, amelyek vagy közvetlenül a sorkatonaság visszahozását jelentik, vagy annak előszobáját teremtik meg. A kérdés már nem az, hogy elindult-e ez az irány, hanem az, hogy ki lesz a következő.
Horvátországban a parlament módosította a védelmi törvényt: minden 18 éves fiatalember számára kötelezővé válik a katonai kiképzés, és komoly szankciókkal sújtják azokat, akik nem jelennek meg. Az alapkiképzés két hónapig tart, az első behívások az év végén indulnak, a laktanyákba pedig jövő év elején vonulnak be az újoncok. Évente mintegy négyezer fiatallal számolnak, több turnusra bontva. A cél a tartalékos állomány hosszú távú megerősítése, illetve az, hogy a fiatalok már korán kapcsolatba kerüljenek a fegyveres szolgálattal. A meg nem jelenést rendőrségi elfogatóparancs és több száz eurós pénzbírság követheti.
A Balkánon különösen éles a fordulat. A 2000-es évek közepén a térség országai sorra számolták fel a sorkatonaságot, most azonban mindössze másfél évtized elteltével megfordult a trend. Szerbia már bejelentette a kötelező katonai szolgálat visszaállítását: a tervek szerint 2025 őszétől 75 napos szolgálat várna a fiatalokra, bár a jogi véglegesítés még hátravan. Ezzel szemben Montenegró, Észak-Macedónia és Albánia – mind NATO-tagállamok – egyelőre elutasítják a sorkatonaság visszahozását, és inkább hivatásos hadseregre, illetve technológiai fejlesztésekre építenek.
Északon már korábban megindult a militarizáció. Svédország 2017-ben vezette vissza a kötelező katonai szolgálatot, nemsemleges formában, kilenc–tizenegy hónapos időtartammal. Litvánia már 2015-ben, Lettország 2023-ban döntött hasonlóképpen, Észtország pedig soha nem is mondott le a sorkatonaságról, most pedig a szolgálati idő meghosszabbításáról határozott. Finnország változatlanul fenntartja a kötelező rendszert, és rendkívül erős tartalékos bázissal rendelkezik, míg Norvégiában és Dániában egy szelektív, részben önkéntes modell működik.
Franciaországban Emmanuel Macron egyre határozottabban háborús pályára állítja az országot. Az önkéntes katonai szolgálat új rendszerének bejelentése mögött az a cél húzódik meg, hogy a következő évtizedben több tízezerrel növeljék a tartalékos állományt. A hivatalos indoklás az „orosz fenyegetés”, miközben a politikai viták háttérbe szorultak: a hangsúly immár nem társadalmi nevelésen vagy állampolgári kötelességen, hanem a romló geopolitikai helyzeten van. Németországban eközben eldőlt, hogy minden 18 éves férfit regisztrálnak és alkalmassági vizsgálatra köteleznek, és ha nem lesz elég önkéntes, sorsolással hívhatják be őket katonai szolgálatra.
A döntések komoly társadalmi ellenállást váltanak ki. Franciaországban és Németországban különösen a fiatalok tiltakoznak, főként a közösségi médiában. TikTok- és Instagram-videók százai bírálják azt az ellentmondást, hogy miközben az oktatásra, egészségügyre vagy a megélhetési válság kezelésére állandóan „nincs pénz”, a fegyverkezésre és a háborús logikára mégis mindig jut forrás. A kritikusok szerint az árát nem a politikai elit, hanem az egyszerű emberek, a fiatal generációk fizetik meg, akiket idegen érdekek mentén készülnek egymás ellen küldeni.
Észtország 2027-től egy évre emeli a sorkatonai szolgálat idejét, az ukrajnai háború tapasztalataira és a romló regionális biztonsági helyzetre hivatkozva. A döntéshozók szerint így alaposabb kiképzésre és korszerűbb harcászati felkészítésre nyílik lehetőség, ám kritikusok szerint mindez egy újabb lépés az állandósuló háborús készültség felé.
Éles ellentét rajzolódik ki a magyar és a brüsszeli álláspont között. Dornfeld László, az Alapjogokért Központ vezető elemzője szerint Magyarország a háború mielőbbi lezárását sürgeti, míg Brüsszel hosszú távú háborús menetrendben gondolkodik. Véleménye szerint az uniós központ már nyíltan készül egy elhúzódó konfliktusra, és az európai hadseregek megerősítését is elsősorban Ukrajna további támogatásának rendeli alá. Úgy látja, a sorkatonaság visszahozása részben annak beismerése, hogy jelenleg nincs elegendő mozgósítható haderő.
Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász arra figyelmeztetett: nem kizárt, hogy a kötelező katonai szolgálat sorsa hasonló lesz, mint a migrációs kvótáké, vagyis külső nyomásra próbálják majd rákényszeríteni a tagállamokra, függetlenül a társadalmi támogatottságtól. A kérdés így messze túlmutat a honvédelem technikai részletein: alapvető szabadságjogi, jogi és erkölcsi dilemmákat vet fel, miközben Európa egyre gyorsabban halad a tartós háborús berendezkedés irányába.
MH nyomán