Jobboldali Médiahírek

Hírexpress, hírblog – Hírek itthonról és a nagyvilágból Önnek!

HírekItthon

Ha már Gyurcsány szóba hozta, bemutatjuk: Ki is volt valójában Göncz Árpád..

Hirdetés

Gyurcsány Ferenc is kritikát fogalmazott meg Novák Katalin Köztársasági Elnöknek való jelöltsége kapcsán. Egyszerűen „szólt” követőihez, Göncz Árpádot (alias a Patkányt) használta fel posztjához a közösségi oldalán.

Ahhoz, hogy a szemkilövető posztjában megjelenő két politikust objektívan össze tudjuk hasonlítani, fontos felidézni, ki is volt valójában Göncz Árpád. Sokan nem ismerik teljességében Árpi bácsi munkásságát, ezért segítünk és bemutatjuk életpályája számunkra jelentősebb szakaszait. Valahogy ezekkel nem dicsekednek a baloldalon.

Hirdetés

Szóval, ki is volt valójában Göncz Árpád? Íme:

Röviden: Göncz Árpád 1945-ben a Vörös Hadsereg oldalán fogott fegyvert, a kommunista rezsimben a besúgói hálózat részeként „patkány” fedőnév alatt jelentett, a rendszerváltás után pedig már köztársasági elnökként gáncsolta el azt a törvényjavaslatot, mely jogalapot szolgáltatott volna a kommunista bűnösök elszámoltatására.

Szerintetek is köszönetet érdemel?

Hirdetés

„Aki mellé betették cellatársnak, azokat később többnyire felakasztották”

Stefka István – Göncz Árpád árulása: avagy hogyan lett a börtön könyvtárosából az SZDSZ pártkatonája?

Hirdetés

Antall József megbízott Göncz Árpádban és ez hatalmas hiba volt. Az egykori kisgazda, a korábbi ötvenhatos nem csak a kormányfőt, az egész nemzetet elárulta. Göncz köztársasági elnökként az SZDSZ pártkatonája, az egykori ellenfél, a pufajkás Horn Gyula támogatója lett, egyik kulcsszereplője az SZDSZ és az MSZP házasságának. Gönczöt sok ötvenhatos “patkánynak” nevezte, mondván ez volt a beceneve a börtönben, ahol kivételezett helyzetben élt, fordíthatott, könyvtárosként dolgozhatott. Akkoriban, amikor mondjuk Pákh Tibort elektrosokk-sorozatokkal kezelték. Hatalmas botrány lett abból, amikor A Hétben kimondták a Gönczhöz kapcsolt ragadványnevet, bizonyíték sem a spicliskedésre, sem az ellentétére nincs. Folytatjuk Stefka István médiaháborús sorozatát. (16. rész, Göncz árulása. )

Antall nagy tévedése volt Göncz. Hiába a régi barátság, a kisgazda gyökerek, a köztársasági elnök ott tett keresztbe a miniszterelnöknek, ahol csak tudott.

A hála nem politikai kategória, ez bebizonyosodott Göncz Árpádnál azzal is, hogy nem respektálta Antall József jóságát, amikor őt javasolta a legfőbb állami tisztségre. Az már a kezdet kezdetén kiderült – főként a taxisblokádnál –, hogy Göncz Árpád az SZDSZ marionett-figurája. Igazi báb volt, akit a liberálisok ide-oda rángattak és ő teljesített.

Hirdetés

Ebben az időben lehetett hallani, hogy Göncz Árpád gúnyneve a börtönévek alatt a „patkány” volt. Az ötvenhatosok között ismert történet szerint Göncz besúgással jutott kivételezett helyzetbe, így idegen nyelvből fordíthatott, és a váci börtön könyvtárában kapott munkát.

Ennek valóságát, valótlanságát nem dolgom kideríteni. Az biztos, hogy egykori rabtársai nagyon elégedetlenek voltak a köztársaság elnöki munkájával. Ők voltak azok, akik az 1992. október 23-ai megemlékezésen kifütyülték Gönczöt, aminek súlyos belpolitikai következményei lettek.

Az Egyenleg balliberális tévés híradó egészen más színben, a valósággal ellentétesen mutatta be ezt a botrányt, amiről majd később még készítek elemzést.

Hirdetés

[Az Egyenleggel és a Bánó Andrásnak dolgozó MGIMO-s fiókákkal (Frei Tamás, Hardy Mihály, Radnai Péter) korábbi cikkünkben részletesen foglalkoztunk. Bánó csapatából Frei, Radnai és Hardy is Moszkvában végzett, azon a kiemelt egyetemen, ahonnan a KGB is csemegézett magának embereket. És, ahol nyilván pontosan megtanulták hogyan kell manipulálni, híreket hamisítani].

Bánó mutogatja a hírhedt kazettát / Fotó: MTI

Bánó mutogatja a hírhedt kazettát / Fotó: MTI

A Hétben kimondták a patkány elnevezést

A szóbeszédet,- a patkány elnevezést- A Hét egyik műsora megemlítette Göncz Árpád nevének említése nélkül. De ezt akkor már az egész ország tudta.

Lehet, hogy közszolgálati televízióként ezt helytelenül tettük, de akkorra már Göncz annyi kárt okozott a demokráciának, az ötvenhatosoknak, az országnak, hogy szükségszerűvé vált ennek a vádnak a nyilvánosságra hozatala. Ez lett a médiaháború egyik nagy botránya, amit különbözőképpen értékeltek.

Boross Péter belügyminiszter, későbbi miniszterelnök nagyon felháborodott ezen az adáson. Nem tartotta ízlésesnek és időszerűnek a „patkányozás” nyilvánosságra kerülését. Mások viszont üdvözölték, hogy végre nevén neveztük.

Összenő, bizony / Göncz és Havas Henrik / Fotó: MTI

Összenő, bizony / Göncz és Havas Henrik / Fotó: MTI

Aznap, vasárnap este is csörögtek a telefonok különböző hangulati elemekkel – fenyegetések, üdvrivalgások, dicséretek, átkozódások, – és telefonált Bencsik András, az Új Demokrata főszerkesztője, hogy jöjjünk át Pálfy G. Pistával az Október 6. utcai szerkesztőségükbe, mert vár bennünket a szerkesztőség összes tagja.

Pezsgőt bontottak, gratuláltak nekünk, ahhoz, hogy A Hét, milyen kemény és valóságfeltáró munkát végez. Akkor úgy gondoltuk – a médiaháború kellős közepén –, hogy velünk van az igazság. Velünk is maradt, mert a későbbiekben a balliberális sajtó mindent elkövetett, hogy elkenje Göncz Árpád köztársasági elnök valódi szerepét.

Bencsikék akkor a kevés, kis számú nemzeti érzelmű újságírók közül valódi szövetségeseink voltak.

Segíts Európa! – Göncz vészkiáltása a La Stampában

Göncz Árpád a Kossuth téren történtek – kifütyülése – után egyre kevésbé titkolta a kormánnyal szembeni ellenszenvét.

1993 végén interjút adott az olasz La Stampa című lapnak, amelyben jobboldali veszélyről beszélt, s arról, hogy az elektronikus sajtó és az MTI a kormány szócsövévé váltak. A kormánykoalíció magyarázatot várt Göncztől arra, hogy a cikk alcíme (Az elnök is a jobboldali kormány ellen: Segítsen Európa!) magától az elnöktől való-e, vagy az újságíró leleménye. Göncz válaszában leszögezte: a cikk részben publicisztika, részben az általa elmondottak értelmezése.

Amilyen hevesen támadta Gönczöt a jobboldal, akkora szenvedéllyel védte őt az ellenzék: Göncz a sajtószabadság, a demokrácia, az ellenzékiség és annak a Demokratikus Chartának a példaképévé vált, amely 1994-re tető alá hozta az MSZP-SZDSZ-koalíciót.

Emiatt látják sokan úgy mindmáig, hogy a két párt együttműködésének szimbóluma, összekötő kapocsa Göncz Árpád volt.

Ez nem állt messze az igazságtól. Göncz Árpádnak nagyon is szívélyes kapcsolata volt Horn Gyula szocialista miniszterelnökkel, a pufajkással, aki tevékenyen résztvett az 1956-os forradalom-és szabadságharc leverésében. [Horn kevéssé ismert előéletéről cikkünk itt.]

Göncz szigorú arca, amelyet Antallal és Borossal szemben mutatott, hamar átváltozott mosolygóssá, amikor a szocialista Hornék és a szabad-demokrata Petőék, Kunczéék kerültek hatalomba.

Egy egykori ötvenhatos és egy pufajkás. Horn és Göncz 1990-ben / Fotó: MTI

Egy egykori ötvenhatos és egy pufajkás. Horn és Göncz , 1990-ben / Fotó: MTI

A Bokros-féle megszorító csomagra már egy rossz szava sem volt Göncznek. Ez az ő politikai és erkölcsi hozzáállásáról sokat elárul.

A haldokló Antall hiába írt Göncznek

Még élete utolsó heteiben Antall József levelet írt Göncz Árpádnak (Magyar Hírlap, 1993. november 9.): „…a sajtószabadság védelme azt is jelenti, hogy ne érvényesülhessen egyes politikai körök, újságírói klikkek belső terrorja, amivel hátrányos helyzetbe hozzák, élesen támadják azokat, akiknek eltérő az álláspontjuk.”

Hatása, következménye nem volt. Károlyi Mihályhoz, Jászi Oszkárhoz és Kun Bélához hasonlóan Göncz Árpád is felelevenítette a kommunisták és balliberálisok „nemes hagyományát”, hogy külföldre szaladjanak s árulkodjanak a magyarok ellen, másképpen feljelentsék Magyarországot.

A verekedős, esernyős tüntetés

Ebben a légkörben Horthy Miklós újratemetésének előestéjén a zuhogó esőben néhány száz ember vett részt a Vérmezőn a Demokratikus Charta rendezvényén. A szervezők szerint ez nem „ellen-újratemetés” volt, csupán végső búcsút vettek a Horthy-korszaktól.

A Demokratikus Charta ekkorra már kinőtte magát kormányellenes szervezetté. Jó apropó volt az egykori kormányzó újratemetése, a „fasizmus előszelének” jelenléte.

Konrád György író, a szervezet szóvivője így fogalmazott: „Szabad akaratunkból veszünk búcsút a rendszertől, amely egymillió embert küldött a halálba.”

Történelmietlen magánvélemény.

Veér András az OPNI fõigazgatója és Farkasházy Tivadar újságíró a résztvevõk között, a Petõfi szobornál a Demokratikus Charta tüntetésén / Fotó: MTI

Veér András az OPNI fõigazgatója és Farkasházy Tivadar újságíró a résztvevõk között a Petõfi szobornál a Demokratikus Charta tüntetésén / Fotó: MTI

Ha nem Horthy Miklós a kormányzó, akkor a fél ország oda veszett volna a II. világháborúban, a német megszállás pedig már 1941-ben is megtörténhetett volna. De a felizgatott, felajzott tömeg néhány résztvevője – Hegedűs D. Géza ordítozó szavalása miatt is – a zuhogó eső ellenére esernyővel ütlegelni kezdte a más véleményen lévőket. Az incidens láthatólag nem zavarta Konrád Györgyöt, ahogyan Csaplár Vilmost sem, aki véd-esernyőt tartott Konrád feje fölé.

A Demokratikus Charta fáradni látszott egy év után, ezért is jött jól a Horthy-temetés elleni fellépés. Kornis Mihály egyik írásában már az „össztársadalmilag követelt” ellenzéki összefogást sürgette, s a Chartát is ennek keretei között képzelte el. Szintén a Demokratikus Charta égisze alatt zajlott le 1993 augusztus végén az az aláírásgyűjtő akció, amellyel Horthy Miklós egykori kormányzó újratemetésének televíziós közvetítése ellen tiltakoztak.

Az aláírók döntő többsége ekkor már nem a liberálisok, hanem a szocialisták közül került ki, köztük olyanok, akik értelmiségiként súlyosan kompromittálódtak a diktatúra idején.

A temetés előestéjén a Charta szóvivői kulturális programmal búcsúztak a Horthy-korszaktól a Vérmezőn, hangsúlyozva, hogy a mai magyar demokrácia nem tekintheti magát a Horthy-rendszer örökösének.

Ki tekintette?

Ezt a balliberális sajtó próbálta sulykolni az emberekbe, úgy tüntetve fel az Antall-kormányt, mintha az az elmúlt három évben a Horthy-rendszer örökösének mondta volna magát.

Antall József csak annyit mondott, hogy ott akarják folytatni, ahol a Horthy-rendszer ellenzéke abbahagyta. S ez óriási különbség.

De,  mit lehetett tenni a hazugságáradat ellen?

Folytatjuk…

  • „Göncz Árpád? a patkány?” kifejezést először egy nyugdíjas váci fegyőrtől hallottam…
    meg is lepődtem rendesen. Apámék szomszédjában lakott… gyerekként párszor vigyáztak is rám…
    Pár éve halt meg az öreg.
    ez mindjárt más megvilágításba helyezi a történelmet…. a megválasztása után nem sokkal történt…
    akkor már tudtam, hogy Vácon volt és összefutottam az öreggel…
    – X bácsi, mit szól az új köztársasági elnökhöz? Tudta, hogy a váci börtönben is volt?
    – Kicsoda fiam?
    – Hát a Göncz Árpád!
    – A Göncz Árpád? A patkány?
    – Ezt most miért mondja?
    – Őt ismerem, ő volt a besúgó…
    – … (nyitva marad a szám)Ebből a beszélgetésből – mivel már több mint 20 éve történt, a visszakérdezése (Kicsoda…) a bizonytalan… a többi beleégett az agyamba.

„Az MSZP-nek erkölcsi támogatást nyújtó Göncz Árpád Patkány fedőnéven beszervezett besúgó volt. A kutatók, újságírók stb., akik belépési engedélyt kaptak a Történeti Hivatalba, röhögve vagy szörnyülködve olvasgatják a jelentéseit.

  • Nekem nincs forrásom arról, hogy Göncz besúgó volt vagy sem. De érdemes azon elgondolkodni, hogy amikor akasztottak, ő angolul tanulhatott a börtönben. A korabeli börtönviszonyokról pedig több műből is kaphatunk hiteles képet. Ilyen például Mindszenty: Emlékirataim.

Felháborodást váltott ki az 1956-os forradalom hőseiben Göncz Kinga egy hetilap karácsonyi számában adott nyilatkozata, aki szerint  a forradalomból „nem lehet ötven évig megélni”.

Hrabovzsky László nem csodálkozott Göncz Kinga szavain, „valószínűleg ilyen nevelést kapott, hogy ezt mondja”. A Pofosz Fejér megyei tagja szerint Göncz Árpádnak is csak addig volt fontos a forradalom, amíg börtönben volt. – Nem lehet félreérteni ezeket a szavakat, ez a vélemény nem most alakult ki. Ugyanakkor fájó, hogy a lassan kihaló, a forradalomért a börtönt is megjárt ’56-osoknak ilyet kell hallaniuk.

A Békés megyei forradalmi bizottság egykori elnöke, Fekete Pál, aki egy évet raboskodott Göncz Árpáddal, azt mondta: Göncz a börtön után megváltozott, „elment közülünk”.

A Holocaustból 100 évig is meg lehet… (unalmas de igaz)

– A külügyminiszter azután mondhat nekünk ilyet, ha a magyarországi zsidóságról is így beszél – közölte Regéczy Nagy László, a Történelmi Igazságtétel Bizottság elnöke. Wittner Mária egykori szabadságharcos szerint a forradalom emlékéből az események résztvevői nem tudtak, nem akartak megélni, bár mindig akadtak olyanok, például a Göncz család, akik megkísérelték ezt. Ezért a külügyminiszter nyilatkozata, ami szerint „ötven évig nem lehet ebből élni”, vélhetőleg önvallomás – mondta Wittner.

  • Göncz Kinga, aki egyébként rokona Benedek Eleknek, szegény forog a sírjában, a politikába 2002-ben lépett be, amikor a Medgyessy-kormány idején az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium politikai államtitkára lett. 2004-ben Gyurcsány Ferenc kormányra kerülése után az újonnan megalakított Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium vezetője lett.

2006-ban, a nyertes választások után őt bízta meg a Külügyminisztérium vezetésével Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. Posztját június 9-én vette át Somogyi Ferenctől.

2009-ben a Magyar Szocialista Párt listavezetőjének javasolták az év nyarán tartandó EP-választásra

bokros, suchman tamás, horn, göncz, szekeres imre
mind 20. századi, nagy történelmi alakok…

 

Fábry Sándor nemrégiben egy konferencián besúgással vádolta többek között Göncz Árpádot, és Konrád Györgyöt. Fábry megjegyzései ismét felháborodást keltettek.

Fábry Sándor az Értünk Egyesület és a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége nyilvánosságról szóló konferenciáján mondott beszédében csupán kérdéseket tett fel:

  • „(…) sorolta a politika szőnyeg alá söpört titkait, pedig kit ne érdekelt volna, hogy Bibóra dolgozott-e Göncz Árpád , vagy hogy Konrád György elárulta-e sógorát?”. Csontos Fábrytól több gondolatot is idézett: „Valóban az MSZP pénztárnoka volt-e Fenyő és Várszegi? Miért maradt a médiafelület túlnyomó része és a vele járó reklámtorta az álbaloldali álliberálisok kezén? (…) Ki szabotálja az ügynöklistát? Miért független Babarczy Eszter, ha milliós kormánymegbízása van, vagy György Péter és Radnóti Sándor, ha az SZDSZ beszédírója? Lehetett volna Ribbentrop külügyminiszter az NSZK-ban, miként a mi kommunistáink továbbszolgáltak? (…) Gyurcsányt közönséges köztörvényes bűnözőnek tekinti. Talán kezdhetnénk itt az általános erkölcsi, politikai és médiaválság megoldását…”

Göncz Árpád volt köztársasági elnök szerint arcpirítóak Fábry kijelentései. Szomorúnak nevezte az elmondottakat Mécs Imre (1990–2006 SZDSZ, 2006–2010 MSZP !!! képviselő) is, aki egy zárkában ült Göncz Árpáddal, akit – mint mondta – alaposan megismerhetett, és tudja, nem törték meg, soha nem dolgozott ügynökként. Iványi Gábor metodista lelkész az ügy kapcsán úgy nyilatkozott: egyesek azzal próbálják a népszerűségüket növelni, hogy a felettük állókat ócsárolják.

Kőszeg Ferenc, SZDSZ-alapító, az ügy kapcsán kijelentette: párbajképtelen emberrel nem illik párbajozni, számára pedig Fábry Sándort pedig „úri cigányozása, kedélyes rasszizmusa teljesen párbajképtelenné tette”. A Magyar Helsinki Bizottság munkatársa szerint Fábry az RTL Klub Tomcatje, és nem érdekli, a maga fajtája körében mivel rágalmazza őt a műsorvezető

Göncz 1945-ben belépett a Független Kisgazdapártba, ahol először az ifjúsági szervezet elnöke és a Nemzedék című lap szerkesztője volt. A párt feloszlatásáig parlamenti titkár, majd főtitkár volt.

A kisgazdapárt feloszlatása után segédmunkásként, hegesztőként, csőlakatosként dolgozott.

Az 1956-os forradalom alatt a Magyar Parasztszövetségben dolgozott, november 4-e után pedig részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom által benyújtott memorandumok elkészítésében. 1957-ben segített Nagy Imre „A magyar nép védelmében” című kéziratát külföldre juttatni. Májusban letartóztatták, és 1958. augusztus 2-án a Bibó-per vádlottjaként életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték a fellebbezés lehetősége nélkül. 1960 márciusában részt vett a váci éhségsztrájkban. 1963-ban amnesztiával szabadult.

Ezután a Veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet szakfordítója volt, majd a Talajjavító Vállalathoz került. Megpróbálta befejezni Gödöllőn az utolsó egyetemi évet, de kizárták. 1965-től kezdve szabadfoglalkozású író, műfordító.
A rendszerváltástól napjainkig

1988 májusában a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd a Szabad Demokraták Szövetségének alapító tagja. 1988-tól az SZDSZ ügyvivője, majd 1989-től az SZDSZ Országos Tanácsának tagja. A Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja, majd alelnöke. 1989-től az Emberi Jogok Ligája budapesti tagozatának elnöke. 1989 és 1990 között a Magyar Írószövetség elnöke, majd tiszteletbeli elnöke. 1990 májusától országgyűlési képviselő. 1990. május és augusztus között az Országgyűlés elnöke, május 2-ától augusztus 3-áig ideiglenes köztársasági elnök. 1990. augusztus 3-án (Antall József és Tölgyessy Péter, azaz az MDF és az SZDSZ vezetői közötti kompromisszum értelmében) megválasztották a Magyar Köztársaság elnökének. Országgyűlési mandátumáról lemondott, párttagságát szüneteltette. 1995-ben újabb ötéves időszakra választották meg, posztját 2000. augusztus 3-áig töltötte be.

  • Olyanokat mondtak róla, hogy aki mellé betették cellatársnak, azokat később többnyire felakasztották.
    Nem vicces.

Az ismeretségi körében is aktívan dolgozó, „Patkány” fedőnéven működő hírhedt besúgó személyazonosságát államtitoknak nyilvánító iratot köztársasági elnökként személyesen ő írta alá. Ezért érintettségére hivatkozva többen, főleg nemzetközi szinten bírálták.

Nyilvános gyűléseken többször kifütyülték. Ezek közül a legismertebb az 1992. október 23-i füttykoncert a Kossuth téren. Az akkori parlamenti ellenzék (MSZP, SZDSZ, Fidesz, Orbán Viktor külön is[1]) azt állította, a fütyülők bőrfejűek voltak és fasiszta jelszavakat kiabáltak, míg a kormánypárt tagjai (például Boross Péter belügyminiszter) azt vetették szemére Göncz Árpádnak – állítva: a fütyülők közt lévő bőrfejűek száma elenyésző volt[1] (én úgy tudom, hogy többségben 56-osok voltak azok)–, hogy a kritikát az elnök „kisszerű politikai csatározásokba való belebonyolódása miatt” kapta, például ellentétbe került 56-os szervezetekkel, akiket az ünnepségen nem engedtek szóhoz jutni, nem írta alá az igazságtételről szóló törvényt, és nehezményezték, hogy Göncz ellenállt Antall azon kérésének, hogy leváltsa a szerinte egyoldalúan baloldali irányt vett média elnökeit. A kifütyülésről szóló MTV-felvétel kapcsán a Magyar Televízió Bánó András vezette Egyenleg című műsora is belekeveredett a botrányba, mivel többen (például az akkor az MTV híradójánál dolgozó Császár Attila) azt állították: az ünnepségről készült felvételt manipulatív módon megvágták, hogy az a baloldal véleményét támassza alá.[1] A felvétel manipuláltságáról a Sony cég laboratóriumában vizsgálatot folytattak, egyértelmű eredmény nélkül. …

metapédia

  • Olvassátok el Debreczeni Antall könyvét. Ott kiderül, hogy mekkora egy genny alak volt ez az Árpi bácsi. Antall egy rossz szót nem mondott rá soha, de a mások által elmondottak nem fényezik az öreget. A szadesz a markában tartotta és úgy ugrált ahogy a törpe párt képviselői fütyültek

Az vitathatatlan tény, hogy akad néhány olyan nem szokványos, mi több, gyanús momentum Göncz Árpád történetében, amely okot adhat a félreértésekre, gyanúba keveredésre, sőt akár még egyszer majd a teljes igazság kiderülésére is.

Ilkei Csaba alapos és körültekintő történeti kutatás után, néhány éve egy remek tanulmányban tárta a közvélemény elé megállapításait Göncz Árpád titkai címen. Ennek a kitűnő munkának jelen írásomban csupán két részletét ragadom ki. Az első Göncz Árpád és a Katonapolitikai Osztály – a Katpol. – kapcsolata. Az Ilkei által elénk tárt és dokumentumokkal bizonyított történet a következő:

Göncz Árpád 1947-ben belekeveredett egy akkor nagyon jelentős, és a Katonapolitikai Osztály által konstruált államellenes ügybe. 1947 júniusában gyanúsítottként őrizetbe került, majd a társaival ellentétben, az ügyészség közbeiktatásával ő nem lett bíróság elé állítva, hanem szabadlábra helyezték, nem folytatták tovább ellene a büntető eljárást. Göncz későbbi vallomása szerint „ügyem a bíróság elé nem került, még a vizsgálók engedtek szabadon”. Ekkor olyasmi fordult meg a fejében, ami addig még soha: illegálisan elhagyja Magyarországot. Szabadulása után két héttel el is indult nyugati irányba, de a határőrök elkapták, és mint illegális határátlépést megkísérlőt, átadták a további eljárás lefolytatása céljából az Államvédelmi Osztálynak (ÁVO). Ismét történt egy meglehetősen szokatlan fordulat a történetben. Az ÁVO nem állította bíróság elé, de még csak saját hatáskörben sem internálta, ami akkor minimum elvárható lett volna, hanem ügye irataival együtt az őrizetes Göncz Árpádot átadták a Katonapolitikai Osztálynak. Talán nem is lenne igaz a történet, ha egy újabb meglepő esemény nem következett volna be: nagyon rövid időn belül – állítólag egy hét eltelte után – a Katpol. Göncz Árpádot, mintha mi sem történt volna, szabadlábra helyezte. Ennyi az Ilkei Csaba által leírt történetnek a látható-ismerhető része, de nyilvánvalóan nem a lényege.

  • „Ott voltam a Kossuth téren akkor amikor dicső Köztársasági Elnökünkbe belefojtották a szót. Ott hangzott el először nyíltan és harsányan, hogy \””Patkány\”” 56-os elítéltek tettek tanúbizonyságot Gönc Árpád viselt dolgairól. Fábri Sándor, csak megjegyezte, és felemlítette ezt az agyon hallgatott vádat. A megvádoltnak illene védekezni, különösen akkor amikor Ő is hozzájárult az ügynök dossziék titkosításához, eltüntetéséhez. Ideje lenne már végre tisztázni az ügynök listát. A múltat csak ezután szabad és lehet lezárni.”

Amikor az imént leírtak megtörténtek, szállóigeként terjedt országszerte az a vélemény, hogy akit egyszer bevisz (az ÁVO, a Katpol. stb. – BL) és utána hamarosan szabadon engedik, attól tartózkodni kell, mert azt az esetek többségében szolgálatba állították. S ez az elvitel majd rövid időn belüli elengedés Göncz Árpáddal lám kétszer is megesett. Így egyáltalán nem csoda, ha gyanúba keveredett. De úgy ám, hogy ez az állapota a mai időkig eltartott.

Az ártatlanság vélelme alapján tételezzük fel, hogy ez az első elengedés minden ellentételezés vállalása nélkül történt. Lehetnek véletlenek is néha. De a második esetet figyelembe véve, ez már teljesen elképzelhetetlen. Már az is gyanús, hogy az ÁVO a disszidálási kísérlet után az ügyet átadta a Katpol.-nak. Csak azért történhetett ez meg, mert a Katpol.-nak valami érdekeltsége lehetett Göncz Árpáddal kapcsolatban. Az újabb elengedés arra utal, hogy nem kifejezetten rosszindulatú volt ez az érdekeltség, hanem inkább baráti.

Mivel titkosszolgálatilag jóval terheltebb és fertőzöttebb múlttal rendelkezem, mint Ilkei Csaba, az események kapcsán a lehetséges verziók – hangsúlyozom, hogy csak verziók! – közül még azt sem zárhatom ki, hogy Göncz Árpád disszidálási kísérlete mögött esetleg a Katpol. állhatott. A Katonapolitikai Osztályon belül működött akkoriban a katonai hírszerzés is, és a beszervezett emberek külföldre juttatásának – korabeli kifejezéssel élve a határon való átdobásának – leggyakoribb módszere volt az illegális határátléptetés. A konspirációs szabályok által meglehetősen szűkre szabott keretek között ezt igyekeztek elősegíteni – erre meg azt mondták, hogy határkaput nyitottak – ami vagy sikerült, vagy nem. Nem felejtendő, hogy 1947-ben az új magyar titkosszolgálati állománynak, még alig-alig volt szakmai gyakorlata, tapasztalata. Göncz Árpád mindenesetre fönnakadt a magyar határőrség éberségén. A konkrét esetre vonatkoztatva természetesen mindez csupán feltételezés, eshetőség, a lehetőségek, variánsok latolgatása, aminek a bizonyossághoz csak bizonyítottság esetén lenne köze.

Az idézett kitűnő tanulmány másik érdekes részéből megállapítható, hogy Ilkei Csaba is nagyon hamar rájött arra: jó nyomon jár, és azon az úton, amelyen elindult, érdemes lehet tovább menni. Meg is tette ezt s ment is előre, mígnem váratlan akadályba ütközött, áthághatatlan akadályba. Ismeretlen elkövető vagy elkövetők emelték már jóval korábban ezt az akadályt Ilkei Csaba és minden más illetéktelen kíváncsiskodó kutató elé azért, hogy Göncz Árpád titkai megfejtésének továbbvitelét lehetetlenné tegyék, azáltal, hogy a vele kapcsolatos iratokat az 1956-os forradalmat követő megtorlás során keletkezett vizsgálati dossziékból kiemelték és selejtezték. Ezt konstatálva Ilkei Csaba sem tehetett mást, mint azt, hogy a kétkedő kérdéseket megválaszolatlanul hagyva fejezte be így is igen értékes és gondolatébresztő tanulmányát.
Ami azonban nem tűnhetett fel Ilkei Csabának, mert nem volt állambiztonsági tiszt, így nem vett részt közvetlenül a rendszerváltozást megelőző eszement állambiztonsági nyomeltüntetésben, iratmegsemmisítésben, az feltűnt nekem, aki viszont kényszerűen ugyan, de részese voltam ennek a szakmailag is kártékony, felső vezetői szinteken elrendelt cselekménynek. Az Ilkei Csaba által közzétett dokumentumokon – tartalomjegyzékeken – olvasható kézírásos kiemelve, selejtezve ráírás melletti dátumok, amelyeken kiakadtam. Mindkét dátum 1989. december második fele, az év legvége. Ez volt az az időszak, amikor az állambiztonsági szolgálatnál elszabadult a pokol és teljes erővel tombolt a majré. Ekkor már nem készültek megsemmisítési jegyzőkönyvek, sőt azok, amelyek addig készültek, azok is mentek a zúzdába. A tartalomjegyzékekbe már senki nem ütötte be a selejtezve bélyegzőt, kézzel meg főleg nem írogattak oda semmit. Arra, meg végképpen nem volt példa, mert nem volt rá idő sem, hogy bizonyos oldalakat gondosan kiválogatva emeljenek ki és selejtezzenek. Vagy az egész doszszié ment a zúzdába, esetleg a kazánba, vagy megmaradt az egész az irattári polcon.

Teljesen logikátlan, hogy a központi irattárban lett volna a válogatást, megsemmisítést végzők között olyan előrelátó beosztott vagy odavezényelt tájékozatlan kisegítő, aki gondolt volna arra, hogy az akkor még teljesen középszerű ellenzéki személyiség egyszer a véletlen folytán a Magyar Köztársaság elnöke lesz, akinek a múltját terhelő dokumentumokat célszerű lehet kiemelni majd selejtezni. Ebből pedig okkal feltételezhető, hogy ez a kiemelés nem a jelzett időben, hanem később, Göncz Árpád politikai karrierjének meglódulása után történhetett. Ami pedig a selejtezést – a megsemmisítést – illeti, hát azzal kapcsolatban bizony erős kételyeim vannak. Ostoba ember lenne az, aki ilyen – esetleg presszionálásra is alkalmas – iratokat, ha már egyszer sikerült kimentenie, visszacsinálhatatlanul megsemmisít! Az persze lehet, hogy ma már nincsenek meg, mert politikai jelentőségük jelentősen csökkent, hacsak nem vesszük számításba a leszármazottakra való hatásukat. Göncz Árpád önmaga már csak a múlt, pártja, az SZDSZ semmivé vált. Az esetleg titkon őrizgetett egykori dokumentumoknak legfőképpen a történészek számára lenne jelentőségük, mert általuk letisztultabb képet tudnának felmutatni arról, hogy ki volt valójában az 1990-es rendszerváltozás utáni Magyarország első köztársasági elnöke.

Nem írtam volna meg ezt a cikket, ha nem találtam volna rá egy levéltárban őrzött doszsziéban némi hozzáadható értékre, amivel, ha csak egy kicsit is, de tovább erősíthetem azt, hogy Ilkei Csaba jó úton járt. S talán valamivel jobban sikerült ezáltal félrerántani azt a leplet, amely Göncz Árpád titkait takarja.
Óvári Sándor államvédelmi főhadnagy 1953. február 2-án Kistarcsán – akkor még működött az ottani internáló tábor! – jelentést készített egy fogvatartott hajdani hivatásos – állítólag VKF/2-es – őrnagyról, aki Földi (helyesen Földy – BL) Lajos, volt katonapolitikás alezredessel szoros kapcsolatban volt. Földi őt a Katonapolitika részére beszervezte. A jelentés nem is sokkal később így folytatódik: Földi egy másik jó barátja, akit minden ügyébe beavatott, Göncz Árpád (Bors utca elején lakik), kinek jobboldali beállítottsága közismert. (Forrás: ÁBTL V-103451 számú dosszié).

Az Ilkei Csaba által a nyilvánosság elé tártakat is figyelembe véve most aztán lehet találgatni, vitatkozni, hogy mit kel s lehet érteni jó barát alatt. A Bors utcai lakcím alapján egyértelmű, hogy az 1953-as államvédelmi jelentésben szereplő Göncz Árpád azonos a rendszerváltozás utáni első köztársasági elnökünkkel. Földy Lajos (1919) alezredes, később vezérőrnagy, Pálffy – volt Oesterreicher – György (1919) után a Katonapolitikai Osztály vezetője volt. De Földynek nem csak jó barátai voltak, hanem jó barátnői, szeretői is. Egy akkoriban jó nevű budapesti orvos csinos feleségét beszervezte, majd szeretői sorába emelte. Nem felejtendő, hogy még nagyon kezdetlegesek voltak a titkosszolgálati szabályozások, hiszen a háború utáni belpolitikai állapotok is meglehetősen zavarosak voltak. Erre utal Berkesi – volt Bencsik – András (1919) egykori katpol.-os, később ávéhás tiszt vallomása: A Katonapolitikai Osztályon kialakult gyakorlat volt, hogy a kapcsolattartók, sőt a vezetők is, szerelmi viszonyban álltak a bizalmi személyekkel. (Forrás: ÁBTL V-142726 számú dosszié) Ezek a bizalmi személyek lettek később a hálózati személyek, mostani, nem túl szerencsés szóhasználattal az ügynökök. A Katonapolitikai Osztályon azokban az években tehát meglehetősen keveredtek a magánjellegű és a bizalmi kapcsolódások.

Földy Lajos vezérőrnagy hamarosan az említett bizalmi szeretőnek is köszönhette a lebukását. Valamiért Pálffy – akkor már magasabb katonai beosztásban és altábornagyként – ki akarta nyírni az utódát és egy provokációt szervezett. Földy besétált a csapdába. Pálffy a kinyírásba bevonta Berkesi András és Kardos – volt Kastreiner – György (1918) katpol.-os tiszteket. Földy őrizetbe került, majd éveket töltött az Andrássy út 60-ban és más börtönökben, az ÁVH fogságában. Szabadulása után bútorszállító hordár lett (meg a konkurencia önkéntes besúgója). Közben Pálffyt kivégezték, majd később mint a kommunista és munkásmozgalom mártírjára emlékeztek rá.

De nem úszta meg a börtönt Berkesi és Kardos sem. Szabadulásuk után ők is pályát módosítottak, de nem trógernak álltak. Berkesi András író lett, úgy, mint Göncz Árpád. Kardos György pedig 1961 és 1986 között a Magvető Kiadó igazgatója, s nála jelent meg Göncz Árpád több műve és Berkesinek majdnem minden regénye.

Bálint László

„Ott voltam, amikor kifütyülték! A Bánó futott megvágni a muszter-felvételt és úgy adták be az esti, késő esti híradókban, mintha a jóval előtte az Őrmester Kft. biztonságiak által a térről eltávolított „neonáci” fiatalok lettek volna a fújolók! Ők a rendezvény után szivárogtak csak vissza a nagy zászló tövéhez pl. ahol személyesen láttam és hallottam őket. (Pl. koboztak el tőlük karszalagot és zászlót, de előzőleg!)
A Bánó is egy patkány, egy másik rágcsáló!”

„A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség elnöksége együttérzését fejezi ki Göncz Árpád elnök úr családjának. Tisztelettel őrizzük emlékezetünkben a volt államfőt, aki aktív és fontos politikai szereplője volt azoknak az éveknek, melyekben Magyarország a diktatúrából a demokráciába való átmenet útjára lépett.

Gonda László:

  • „Minden ki nem mondott hazugság méreggé válik.”
  • 1. 1992.okt.23-án Gönczöt saját bajtársai fütyülték ki, mert nem írta alá az igazságtételi törvényt és nem engedett más „56-ost” beszélni. Az ő „p..ny” szerepéről a börtönben ’56 után, most nem nyilatkozom. De bele illik a Pufajkás-D209-Pszichopata(Apró klános) láncolatba. Szégyen és tragédia hová jutott az ország.
  • 2. A muster-muster bajnok, a semmit sem Bánó által indított pereken (polgári és büntető), Varga Domokos György, Pálfy G.István és Császár Attila ellen, részt vettem. Itt a Bánót leleplezőket perelte, akik bebizonyították, hogy Göncsöt 1992.okt.23-án nem „skinhedek” fütyülték ki. A bíróság megtagadta a vádlottak ill. alperesek bizonyítékainak beszerzését, felhasználását. Az ügyészségi vizsgálat 33.old.2-ik bekezdését, személyiségi jogokra hivatkozva, nem engedte felolvasni, figyelmen kivűl hagyta. Ill. az eredeti (Csúcs szekréényben dekkoló) muster kazetta megtekintésének kiadását az MTV megtagadta. Amikor én bevittem egy videó lejátszót, ahol frame-kként („kép kocka”) lehetett volna bizonyítani Bánó csalását, akkor Bánó és ügyvédje kiszaladtak a teremből és megtagadták a belegyezésüket. Bírónő, pedig egy szót sem szólt és helyt adott kifogásuknak.
  • 3. Göncz úgy írta alá a ’97-s NATO+MSZPs földtörvény -népszavazás komány általi kiírását csütörtökön, hogy tudta az Alkotmánybíróság hétfőn tárgyalja a „legfőbb szuverén” népszavazási kezdeményezését. El is bukták. A kormány és G.Á. is.
  • 4. Göncz az aki 91-ben az RMDSZ küldöttségnek, azt mondta, h. „… milyen jó, h. trianon következtében nincsenek kisebbségeink…”. Tanúm, Borbély Imre képviselő, Tőkés leghűbb bajtársa.stb.stb.
  • Göncz egy visszataszítóan hazug és kocsonygerincű ember volt, teljesen elkötelezett hazakiárusító SZDSZ-es, akinek fontosabb volt az SZDSZ, mint az ország! Co.Horn Gábor. A média Bánó (jelenleg hit gyülis ATV) manipulálta Kádár, majd időközben az RTL Klub „való világ” agyampultátjai. A cikk szerzője meg rasszista indíttatásból, szolgalelkűen hanyatteső gazember. Nem Igaz ember, mint a Népszava nevű, hazug, szagos gyűlöletkeltő sajtótermék. Ismerem írásait. Mindig megfelelően elfogult és izzadtságszagú. Mottója „Minden napi gyűlöletem elégítsd ki ma …”. Kihez imádkozik, kérdezzétek meg tőle.
  • Én és ő névvel írom véleményem. A Kossuth téri csőcselékért tehát így még elszámolhatunk, Te ősrasszista szászovics…!

Nagy Imre, mécs, göncz – a két kommunista

Göncz a wiki szerint szovjet fogságba esett 45-ben, akkor még nem volt áruló

56-ot is talán tényleg támogatta, meg nagy imrét, szerintem a börtönben lett spicli és hazaáruló, és ami a legszörnyűbb: az is maradt, és kiélvezte, ezekután végig hazudozott a jólétért, a havi milliós fizetésért cserébe.
Igazi hazaáruló, mégha nem is annak indult.
Tán lehetett volna belőle valaki, ha elnökként kinyílik a szeme, de ez meseszerű. túl gyáva és jellemtelen volt. Hitvány.
A történelem szemétdombjára való ez az szdsz-alapító. már bocsánat, de eörsi és horn gábor halálánál is a véleményem fogom kifejteni, ez az elszámoltatásuk, máshogy kellett volna élniük. hitler és rákosi halálakor se tolmácsolnék részvétet a családnak (ahogy a Jobbik), még ha nagyobb bűnöket is követtek el. göncznek lehetősége lett volna szabadon megjavulni, de nem tette!

Nem tette!

Végig hazudozott a jólétért, a milliós fizetésért. végig ártott az országnak és annak népének.
igazi hazaáruló.

Külsőre egy aranyos kis bácsi, tulajdonképpen nem ölt meg senkit, közvetlenül.

Hirdetés